Arra jöttem rá, hogy a Kitti név ellentétpárja a Betti.

Eredeti poénok rovat:

Majd írok egy könyvet a halogatás művészetéről. MAJD.

Boldog karácsonyt kívánok a blograjongóknak! ♥

A proli szón szeretnek megsértődni azok, akiknek olyan kevés eszük van, hogy azt hiszik, hogy ez a fizikai munkát végző embert jelenti.

Elköltözött a kedvenc szomszédom, az utóbbi fél évben itt lakó elvált apuka, akivel soha egy szót sem beszéltem. Azért volt a kedvencem, mert nem volt kutyája. Igyekeztem reménykedni benne, hogy a helyére költözőknek se lesz, akik majd karácsony után cuccolnak be, de elég baljós előjel, hogy az udvarukon két nagy zsák kutyatáp tűnt fel.

Az a megfigyelésem, és ezért Nobel-díjat nem fogok kapni, hogy akinek az arca és a bemutatkozó szövege hideg és gyanakvó, az olyan is lesz, és az ilyenekkel való beszélgetés egy rövid és megnyerhetetlen játék.

Szerintem van sportcipőrajongó szubkultúra, akik úgy követik az új modellek megjelenését és a klasszikus darabok piacát, mint mások a kocsikét vagy karórákét.

 

Szerintem a chatbot fejlesztés is useless skill. Ha valahol chatbot support van, már zárom is be.

A romantikus vígjáték a science fiction egy alműfaja: olyan nincs, hogy látni se bír az álomnőd, de ha levakarhatatlan és kedves vagy hozzá, akkor a végére viszonozza az érzelmeket. A valóságban ez inkább büntetőperes távolságtartási végzést fog eredményezni. Lehet, Gergő is túl sok ilyet nézett.

Lazán kapcsolódik, hogy van új Aurélia átok. Továbbá új ezós művésznév, valami indiai ihletés. Szerintem az ő ideális foglalkozása az lehetne, hogy neveket talál ki fantasy szerepjátékokhoz és regényekhez.

Vannak, akik arra hivatkozva használnak -ba/-be toldalékot a -ban/-ben helyett, hogy ők így tájszólnak, tehát helyesen beszélnek. De ők értik a különbséget a hol? és a hova? kérdések között?

Találtam online könyvesboltban az egykori középiskolám által kiadott emlékkönyvet (még 2004-ben, nem sokkal a megszűnése előtt), a tanárok írták. Biztos mulatságos és szívszorító történetek vannak benne, amikben a leggecibb tanárok is úgy állítják be magukat, mint akikért rajongtak a diákok. Majd keresek mellé még valamit, hogy ingyenes legyen a szállítás.

A TeamViewert uninstalláltam, és egyelőre jó alternatívának tűnik helyette az ingyenes DWService nevű program. Böngészőből elérhető vele a másik gépünk. Ezt egy irányba hamar megoldottam, de keresztbe már bonyolultabb volt, félóra bénázás után meg kellett néznem hozzá egy videót.

Elképesztő mennyiségű filmet láttam a legutóbbi összefoglalás óta, megint csak néhány belőlük:

La orgía de los muertos (José Luis Merino, 1973): Szokványos gótikus eurohorror, egy balkáni országban játszódik a 19. században, és vannak benne zombik meg szemétláda tudós. A hasonló filmekban általában rendező és főszereplő jóképű (?) izomember Paul Naschy itt egy retardált sírásó, de azért ki tudta bulizni, hogy minden színésznő mellét szopogathassa a film valamely pontján.

L'insegnante balla... con tutta la classe (Giuliano Carnimeo, 1979): Olasz szexkomédia, egy középiskolában játszódik, a diákokat 20-30 éves színészek alakítják. Biztos nagyon viccesek a párbeszédek (ezt nem gondoltam komolyan), csak nem volt hozzá felirat, úgyhogy nem derül ki. A főszereplő tornatanárnő Nadia Cassini.

Saturday Night at the Baths (David Buckley, 1975): Kicsit gyanús volt, hogy az elején egy Anus Films nevű produkciós cég logója volt látható, aztán valóban a korabeli new yorki meleg világról szólt film, felerészben mondo dokumentarista módon, kisebb részben mint cselekménnyel bíró dráma (aki figyelt, észrevehette, hogy ha ezeket összeadjuk, matematikailag nem jön ki az egy egész), de megkönnyebbülésemre volt benne egy nő is.

Truck Stop Women (Mark L. Lester, 1974): Grindhouse hixploitation film, azaz mindenki óbégató, cowboykalapos paraszt benne, és country zene az aláfestés. Anya és lánya (Claudia Jennings) egy bordélyt üzemeltet kamionosok részére, amit a maffia át akar venni tőlük, de nem hagyják annyiban.

Looker (Michael Crichton, 1981): Sci-fi thriller, és nem is rossz. Modellek, plasztikai sebészet, gyilkosságok, számítógép, virtuális valóság. Az öreg gazfickó James Coburn verőember segédje Tim Rossovich, aki vígjátékokban szokott debil karaktereket alakítani.

Act Naturally (J.P. Riley, 2011): Két mostohatestvér nő örököl az apjuktól egy nudistatelepet, ahol van kb. 8 ember.

The Return of the Living Dead (Dan O'Bannon, 1985): Ez a Night of the Living Dead folytatása próbál lenni, komolytalan zombihorror, a korszak felhozatalában végül is elég magas minőségű. A hullaházban véletlenül elszabadítanak egy gázt, ami feltámasztja a hullákat. Nagy nehezen legyőzik a feltámadt zombit, eltüzelik a szomszédos krematóriumban a mozgó testrészeit, de a füstöt az eső belemossa a közeli temetőbe, és kész is a kalamajka. A temetőben az alábbi lázadó fiatalok mókáznak eközben (a ruhastílusok miatt volt muszáj betennem ide):

A vörös csaj Linnea Quigley, gyakori 80-as évekbeli horrorszínésznő.

The Velvet Vampire (Stephanie Rothman, 1971): Nagyon olcsó amerikai erotikus vámpírhorror, de vizuálisan stílusos. A fiatal pár megszáll egy nőnek a mindentől távoli sivatagi házában, aki nyilván egy vámpír.

Blood Sisters (Roberta Findlay, 1987): Egyetemistás slasher.

Camille 2000 (Radley Metzger, 1969): Metzger főleg amerikai nudie-cutie filmeket csinált, de itt europizálta magát, és szerintem elég jó látványvilágú film lett. Nagyon gazdag olasz fiatalok hedonisztikus élete, mindenféle dekadens bulival és elképesztő enteriőrökkel. Dumas: A kaméliás hölgy c. regényének modern feldolgozása. Metzger amerikai filmes reflexe, hogy a lányok fanszőrzete le van fedve valamivel, nehogy botrány legyen belőle. A főszereplő Danièle Gaubert, a korszak topmodellje.

Bank Robber (Nick Mead, 1993): Bűnügyi vígjáték; az elegáns stílushoz ragaszkodó öltönyös bankrablót (Patrick Dempsey) lefotózza a bank kamerája, ezért bemenekül egy közeli lepukkant szállodába, ahol szobát bérel. Hamarosan a rendőrökön kívül mindenki megtudja, hogy ki ő, és kisebb összegeket zsarolnak ki tőle. A nője csalfa (Olivia d'Abo), de összejön egy félnéger prostival (Lisa Bonet).

Angel Heart (Alan Parker, 1987): Neo-noir okkult horror-thriller, és elég jó. 1955-ben játszódik, a lecsúszott, alkoholista new yorki magánnyomozó Harry Angelt (Mickey Rourke) megbízza egy fura gazdag forma, Luis Cyphre (spoiler: mondogasd a nevét; Robert de Niro), hogy találjon meg egy évekkel ezelőtt eltűnt sanzonénekest, Johnny Favorite-et (ezek a nevek...). Angel elutazik a sötét Délre, ahol vudu dolgokba és szadista gyilkosságokba bonyolódik, illetve összejön egy lányanyával (Epiphany Proudfoot - ez is milyen név már; Lisa Bonet).

Kulcs helyett kódos belépőkapunk lett, anyám születési évszámával. Búmerek, nulla információbiztonsági érzék.

A 60-as, 70-es évekbeli nyugat-európai filmekben (vagy ami ekkor játszódik, pl. Dreamers) az egyetemista hippik nagy rajongói szoktak lenni Maónak, miközben a semmirekellő életmódjuk miatt garantáltan rövid ideig maradtak volna életben a maoista rendszerben.

Angolból átvett, irritálóan túlhasznált modorosságok:

- nem a legélesebb kés a fiókban

- a nap végén

Egyre több AI art árasztja el a közösségi médiát, de én inkább ijesztőnek tartom ezeket, mint szépnek vagy viccesnek. Aurélia szereti.

Megint hamarabb kellett volna kezdeni a vizsgára tanulást :(

Aurélia morális felsőbbrendűséget tulajdonít magának, miközben örök szenvedést szeretne okozni azoknak, akik a jogrendszerben dolgozva elutasítják a hülye feljelentéseit. Annyira szeretném látni őt egy trash realityben, az lenne az igazi otthonos pálya számára.

Vajon hogy kapcsolódik össze a szájlélegzés az ostobasággal? Kognitív erőforrást köt le az orrlégzés? Van két ilyen nyitott szájú mostoharokonom, azok tényleg idióták.

Onnan jutott eszembe, hogy most tátott szájjal veszek levegőt, hogy lejöjjek a betegség óta, pár hete használt orrspray-ről.

A mellrészen feliratos női ruháknál nem mosod le magadról, hogy egy paraszt vagy, csak mert tényleg érdekelt, hogy mi van odaírva.

---

Megjött a tavaly szeptemberben előrendelt Aliens képregénykönyv 3. kötet. Vannak várakozási idők ezen a piacon.

Két bosszantó esemény:

1. Évek óta veszem a Savage Sword of Conan ezer oldalas képregényköteteket, ami az 1974-től 1995-ig megjelent számok gyűjteményes újrakiadása. 8 kötet van meg, kb. további 8 jelenne meg a jövőben, de a Marvel eladta a Conan jogokat egy másik kiadónak, a Titan Comicsnak, akik az első számoktól kezdve fogják megjelentetni újra ezeket, az első kötetet 2023 júniusban. Évente 2, esetleg 3 ilyen kötet jelent meg eddig, ebben az ütemben tehát várhatok pár évet, hogy a Titan Comics elérjen a 9. kötethez, és újabb pár évet, hogy a sorozat meglegyen teljes egészében. Ami aztán máshogy fog kinézni a polcon, mint az eddig megvett Marvel kiadások.

2. Az otthoni és az irodai gépemen egyszerre töltök le filmeket, az IP alapján történő korlátozások miatt. Ha az egyik helyen vagyok, a másik gépet TeamViewerrel irányítom. A TeamViewer bekeményített, úgy vélik, üzleti célú a felhasználásom, és fizessek. Kell találnom alternatívát erre a szoftverre.

---

Vettem Gloomhaven társasjátékot + kiegészítőit. A vásárlás előre meghatározott feltétele az volt, hogy az általam talált Kornél elfogadja az állásajánlatot, és elfogadta, és ezért kapok (majdnem) annyi bónuszt, amennyibe az előbbi dolgok kerülnek. 

---

Munkahelyi karácsonyi vacsorán voltam, és sok dicséretet kaptam az öltözetemre. Ha már vettem két Hugo Boss öltönyt egy havi fizetésemért, ne csak a szekrényben legyenek. Bezabáltam, mint a disznó. Oda és vissza fuvarozásban részesültem, és megbeszéltük, hogy az új tiniszleng a pacek és a zorall. Félórával később VV Máriótól hallom, hogy ő nagyon pacek és zorall.

---

Tegnap sokáig kémia beadandó feladatokat írtam, mert elérkezett a határideje. Semmit sem értek a kémiához, de megvoltak a feladatmegoldások. A nehézség ott keletkezett, hogy nem volt számomra érthető a levezetés minden lépése, és ennek ellenére úgy kellett (volna) prezentálnom, mintha saját kútfőből (utálom ezt a kifejezést) ment volna. Annyi ideig szenvedtem rajta, hogy már végül beleszartam és beküldtem, ahogy volt. Mindegy, csak görbüljön. Ha legközelebb szerelmet keresek, lerakom elé a kinyomtatott feladatmegoldásokat, és közlöm vele, hogy van köztünk kémia.

Anyám új barátnője egy csontkovács, aki érzékszerven kívüli észlelésben és távgyógyításban is otthonosan mozog, ezekkel tovább rombolva anyám egyébként sem kimagasló értelmi képességeit. Anyám meggyőzhetetlen arról, hogy ez szélhámosság, és teljesen banális dolgokat tekint bizonyítéknak, pl.

- Erősödik a dollár, a Csilla is megmondta, hogy így lesz, így már biztos, hogy mindenben igaza van.

- Helyrejött a kutya emésztése, mert a Csilla gondolati úton meggyógyította.

- Azért nézett fel a kutya, mert látta messziről a Csillát, miközben az gyógyította.

- Anyám másik, egy ideje eltűnt barátnőjéről megállapította, hogy egy idősotthonban van, és még 3 hónapja van hátra. Tényleg egy ilyenben sikerült őt megtalálni, tekintve, hogy régóta nem elérhető az otthonában. Ez bizonyíték a Képességre!

(Itt megjegyezném, hogy ez a 3 hónap nagyjából letelt mostanra, és ha Aradiné továbbra is életben lesz egy darabig, az nyilván nem fogja cáfolni a Képességet. Az érvelési hibák gyűjteményében ezt nevezik "mazsolázgatásnak" - csak a vélekedésünket alátámasztó információkkal foglalkozunk, az annak ellentmondókról nem veszünk tudomást.)

stb.

Az ártalmatlanabb hülyeségek mellett ennek az az igazi veszélye, hogy ez a Csilla teljes magabiztossággal, természetfeletti módszerekkel diagnosztizálja bárkinek az állapotát messziről, így a félrekezelés vagy a kezelés elmulasztása jelent kockázatot az állapot romlásában.

Hiába mondom, hogy okos emberekkel barátkozzon inkább, akik tudományra tanítják, abból már nem lesz semmi. Egy makacs balek, akinek MLM, távgyógyítás és Orbán Viktor kell. És az igazán bosszantó az a fajta leereszkedés, hogy milyen tudatlanok vagyunk még, majd később mi is rájövünk.

Életemben először szupergyorsan megírtam és elküldtem a tanárnak egy beadandó feladatot (üzemlátogatási tapasztalatok), erre kiderül, hogy még nem kellett volna, mert még nem küldte el, hogy pontosan mit akar látni benne. Sok nem kommunikáló hülye tanár van itt. Az elérhetetlen, szélsőjobboldali kormánypropagandista pszichológia tanárt legalább megúsztam kreditátvitellel.

Bemutatom egy másik ismerősömet, Gergőt, aki újabban bizarr szintű érdeklődést mutat a galambok és Terrence Hill iránt. Saját elmondása szerint, amit Szendi Gábornak írt a fórumára, böriben töltött egy kis időt (nem láttuk őt az egyetemen akkoriban legalább fél évig), amennyire ki lehetett hámozni a szövegből, zaklatásért. Egy időben hajlamos volt álprofilokat létrehozva támogatni a saját véleményét (ilyen "Egyetértek veled, Gergő" szintű kommentekkel), és gyalázkodni a más véleményen lévőkkel. Egyszer állítólag mentőt akartak hívni rá a következő egyetemén. Még ismeretségünk korai szakaszában engem felhívott szombat reggel 9-kor, hogy beszélgessünk a semmiről egy órát. Köszi az ébresztést. Végzettséget nem szerzett, de egyfajta majdnem-pszichológusi segítő tevékenysége van, ha lehet neki hinni.

Csak nemrég esett le, hogy az Űrgammákban (amiből talán másfél részt láttam annak idején) Sörös Sándor és Szombathy Gyula karakterei, Dexter és Sziniszter latinul jobbot és balt jelentett. Latinból is lesz vizsgám, jaj.

Van új Aurélia átok, de úgy tűnik, ez már egy formanyomtatvány nála, és csak a nevet cseréli benne.

 Ez a logó olyan, mintha egy PTSD-s veterán egy pisztolyt tartana a fejéhez.

Az is milyen már, hogy azért halogatom az egyik könyvem olvasását, hogy késleltessem annak a veszteségélménynek az eljövetelét, amit a végére érés okozna. Egyszerre nagyjából három könyvet olvasok.

Egyik ismerősöm egyetemen oktat, és egy darab hallgatója van az egyik kurzusán. Kíváncsi vagyok, hogyan garantálja az anonimitást a hallgatói kurzusértékelésnél.

Saját tanulmányaimról elmondhatom, hogy kaptam két kettest, kémiára és biológiára, de nem bánom, mert ezek kimaradtak nekem a középiskolai oktatásból. A többi dolog halad, az osztálytársak kedvelnek, mert hasznos vagyok, és már részesültem úgynevezett reciprok altruizmusban.

Eskimo Limon (1978 ... 2001): Izraeli romantikus szexkomédia filmek, 9 résszel, az első hetet sikerült csak megnéznem. Az 1960-as évek elején játszódnak, mert ez volt az első rész rendezőjének a nosztalgikus korszaka, és ezt Izrael lakosságának 40%-a elment megnézni a moziba. Három fiú szerelmi szerencsétlenkedései és bűncselekménynek is beillő tréfái történnek mindegyikben. Fogalmam sincs róla, milyen lehetett a korszakban az izraeli fiatalok élete, de itt ugyanúgy ábrázolják, mintha csak Amerikában lennének: strandolás, házibulizás, autókázás, mindenkinek nyugatias a frizurája, korabeli amerikai slágerek a háttérzene, senki sem beszél vallásról, arabokról vagy holokausztról, nyilván szándékosan került minden ilyesmit a film. Ez volt a legmélyebb kulturális utalás, amiben a főszereplő fiú anyja először találkozik a fiú új barátnőjével:

- Már itt születtél?
- Igen.
- És a szüleid honnan jöttek?
- Romániából.
- Á igen, vannak rendes románok is.

Az egyetemi doktor úr szókincséből nyilvánvalóan hiányzik a "jó napot", a "köszönöm" és a "viszontlátásra". Rendelési ideje utolsó percében legalább beadta nekem a szurit.

Amíg vártam rá, beszédbe elegyedtem két São Tomé és príncipei vendégdiákkal, akik sajnálkoztak rajta, hogy mennyire nem beszélnek más helyiek itt angolul. Ebben egyrészt igazuk lehetett, mert ezen a karon inkább másodélvonalbeli egyetemisták szoktak lenni, másrészt aki néger, az feltehetőleg HIV pozitív erőszaktevő migráns, és a munkakerülésével elveszi a munkánkat, így az emberek nem szívesen állnak szóba velük. :(.

Aztán a plázában találtam a földön négyezer forintot, amit először egy arra járó rendőrnek akartam adni, de nem érdekelte az ügy, biztos nem volt annyira korrupt fajta. Aztán odaadtam egy takarítónőnek, mert legnagyobb eséllyel nála fog érdeklődni a tulajdonos. Nem akartam megtartani, úgy éreztem volna magam, mintha elloptam volna.

Köszönöm az 5:30 körül rendszeresen kutyát sétáltatónak, hogy őrjöng tőle a környéken az összes dög, és így biztosítva van, hogy ne aludjak egészségtelenül sokat.

Aki egyszavas válaszokat ad nekem, és nem kezdeményez beszélgetést, az nem nagyon kedvel, ugye?

Amikor reklámozták régen Görbe Nóra Ne bánts című dalát, nem értettem, miért nem veri meg azt, aki bántja.

A másik, amit nem értettem (jó, nem csak ez a két dolog volt), hogy miért léteznek kötekedő hülyegyerekek, ha egyszer az általuk is nagyra tartott erőszakos filmek tanulsága éppen az, hogy a kötekedő hülyéket minimum megverik.

(Facebook reklám)

Teliholdkor a női teremtőerő a csúcsán jár, így ilyenkor igen intenzíven tudunk kapcsolódni a nőiségünkhöz, és ilyenkor a yoni erőterének energetizálása, harmonizálása, vagy épp gyógyítása rendkívül támogatott.
A női egészség alapja a méh, a teljes yoni tere. Ahhoz, hogy nőként boldogságban, harmóniában, bőséget teremtve tudjunk élni, teremtőerőnket kieteljesítve, ennek a térnek energetizálása és harmonizálása szükséges. Ugyanis a teljes méhtér, beleértve a yoni terét is, rendkívül sok energetikai szennyeződést raktároz el ez életből, generációs ősök teréből és egyéb időkből, terekből, ezzel akadályozva a női egészséget, a méh energiaterének harmonikus műkédését, és így a női teremtőerő kiteljesedését.

(... blablabla ...) 

Sok szeretettel várlak,
Borlói Anita
Méhnővér
Szakrális nőiségtanító
Szertartásvezető

Vajon van prosztatabáty is?

Amit nem fogsz hallani a híradó végén: "Csótánybébik születtek a Fővárosi Állatkertben. Béni és Leila jól vannak, már önállóan esznek rothadt tökhéjat. Kedvezményes gyerekjeggyel lehet megtekinteni a csöppségeket november 10-ig."

La double vie de Véronique (Krzysztof Kieslowski, 1991): romantikus, misztikus dráma; a lengyel operaénekes Weronika és a francia zenetanár Véronique (mindkettő a cuki Irène Jacob) ugyanúgy néz ki, de nem tudnak egymás létezéséről, és sorsuk között titokzatos kapcsolódás van.

Irène Jacob (1966 - )

Nu ji xie ren / Robotrix (Jamie Luk, 1991): hongkongi sci-fi / akciófilm; egy gonosz tudós áttölti a tudatát egy erős android testbe, és elrabol egy arab herceget, hogy váltságdíjat követeljen érte. A rendőrséget segíti a japán tudósnő a nőnemű harci robotjával, plusz egy nemrég megölt rendőrnővel, aki szintén robot testet kapott. A maga módján jó film: profizmus a verekedős jelenetekben, brutális ölések, bugyuta szexkomédia poénok.

Promises..... Promises! (King Donovan, 1963): Az óceánjárón utazó két baráti házaspár női tagjai egyszerre lesznek terhik, és mivel be voltak rúgva, a helyzetkomikum az a zavar, hogy vajon kit ki csinált fel. Vígjátékként szerintem már új filmként is unalmas lehetett, de a lényeg benne az, hogy először volt amerikai mainstream filmben női főszereplőnek melljelenete (bár ebben nem egyértelműen Marylin Monroe is lehetett első). Van még benne Mickey Hargitay jóképű izomember is, csak hogy a korabeli nők is bemenjek a moziba ezért. Klisé: ha van egy tálcás pincér és egy rohanó szereplő, akkor szándékosan rá kell borítani a pincérre a tálcát.

Jayne Mansfield (1933 – 1967)

Kultúrafogyasztási / szórakozási érdeklődésem nagyjából (a termék létrehozásának ideje szerint):

Electra (Jay Raskin, 1990): A görög mítosz modernkori feldolgozása, amiben Elektra egy drogos prosti. Olcsó, amatőr film, de érdekes zenékkel és verselő, filozófus kurvákkal.

Mandingo (Richard Fleischer, 1975): Kyle Onstott regényéből; az 1840-es években, Alabamában játszódik, és egy nagydarab néger rabszolga, Mede (Ken Norton) a főszereplő, akit verekedésre használ a gazdája.

Drum (Steve Carver, 1976): A Mandingo folytatása, 20 évvel később. Ken Norton most egy Drum nevű karaktert alakít (lehet, ő Mede fia, nem tudom), aki az előző filmben levő, itt már idősebb gazdát szolgálja. Jók benne a színésznők (Isela Vega, Fiona Lewis, Pam Grier).

Mandinga (Mario Pinzauti, 1976): Ez a Mandingo primitív olasz sexploitation változata, amiben a négerkínzások BDSM szexjelenetként kerülnek felhasználásra.

Pool Party Massacre (Drew Marvick, 2017): Slasher horrorkomédia, amiben az ellenszenves, beképzelt ribancok plusz egy normális lány összegyűlnek egy medencés bulira (igazából be se mennek a vízbe, kényeskedésből), és valaki sorban megöl mindenkit.

Pink Flamingos (John Waters, 1972): Bizarr vígjáték, ez a második film, amit láttam a korabeli nőimitátor Divine főszereplésével. A lakókocsiban élő Divine és az őt gyűlölő újságírónő azon verseng, melyikük a Legmocskosabb Élő Személy. Erőteljes polgárpukkasztás, pl. vágás és egyéb trükkök nélkül megtekinthető, ahogy Divine megeszik egy friss kutyaszart.

28 Hotel Rooms (Matt Ross, 2012): Romantikus dráma; egy író férfi és egy adatelemző nő találkoznak különböző hotelekben az évek során, hogy szerelmeskedjenek vagy veszekedjenek, miközben van kapcsolatuk mással.

A Bucket of Blood (Michael McDonald, 1995): Feketekomédia, egy 1959-es film remake-je. Egy művészklub mosogatófiúja véletlenül megöli a főbérlője macskáját, majd gipszbe öntve bemutatja mint saját szobrot, és ezzel nagy sikert arat. Rászokik arra, hogy embereket öljön, majd begipszelje és kiállítsa a hullákat, és ezzel egyre sikeresebbé és őrültebbé válik.

200 Motels (Tony Palmer, Frank Zappa, 1971): Valami abszurd, zenés komédia katyvasz, Ringo Starr narrációja mellett.

Unwilling Lovers (Zebedy Colt, 1977): Pornó, amiben egy traumatizált értelmi fogyatékos néha megöl valakit.

Teenie Tulip (Gerard Damiano, 1970): Sexploitation, egy gyanúsan kókler pszichiáter egy szexklinikát üzemeltet. Innen megmondom, hogy ez egy etikátlan kezdeményezés.

Terminal Force (Fred Olen Ray, 1989): Akcióthriller; a Kemény Kiégett Zsaru egy tanú túszul ejtett lányát igyekszik kiszabadítani a gazemberek markából.

Lash of the Penitentes (Roland Price, 1936): Egy újságíró elutazik egy új-mexikói faluba, hogy cikket írjon a helyi önkorbácsoló katolikus szekta viselt dolgairól. Korához képest sokat mutató film, van benne fenék és oldalcsöcs.

Kill! (Romain Gary, 1971): Akcióthriller, valami interpolos nyomozás. Annyit jegyeztem meg belőle, hogy a rövidhajú szőke Jean Seberg van benne, akiről nemrég készült egy életrajzi film, amit egyébként nem láttam. Tegyük hozzá, hogy az Interpol nem nyomozóhatóság, hanem egy információmegosztó szerv, de azért menő volt egy időben rájuk hivatkozva bűnügyi filmeket csinálni.

Terror at Orgy Castle (Zoltan G. Spencer, 1971): Olcsó sexploitation horror (olyan horror, amitől biztosan senki sem fog megrémülni), melyben az európai kastélyban megszálló amerikai pár találkozik egy vámpírnővel, aki férfivé is tud alakulni, meg egyéb furcsa alakokkal, és lesznek benne dugások.

Separation (Jack Bond, 1968): Ez egy számomra követhetetlenül művészieskedő szürreális alkotás.

Die Nichten der Frau Oberst (Erwin C. Dietrich, 1980): Guy de Maupassant regényéből készült svájci erotikus film, elég annyi róla, hogy a múltkor említett Brigitte Lahaie van benne.

La Route de Salina (Georges Lautner, 1971): Néha megnézek véletlenül értelmesebb filmeket is, ezt is ide sorolnám. A kopár dél-olasz vidéken kóborló fiatalembert (Robert Walker jr.) a saját hazatérő fiaként üdvözli egy bolond nő (Rita Hayworth), és belemegy a játékba, hogy pár napig legyen hol lennie és kajálnia. Csakhogy a nő lánya (Mimsy Farmer) is ugyanígy viselkedik, a bátyjának tekinti, és nem billen ki ebből a szerepből, ami egyre furcsább a fiúnak. Magas szintű látványvilág.

Romantik på sengekanten (John Hilbard, 1973): Dán szexvígjáték; egy gazdaggá váló fiatal örökösnőt össze akarnak hozni egy pasival, hogy kettejük cégbirodalma együtt megmeneküljön a csődtől.

Don't Look in the Basement (S.F. Brownrigg, 1973): Amerikai horror/thriller, melyben a magánpszichiátriára érkezik dolgozni az új nővér, majd gyilkosságok történnek. Nem valami jó.

Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1966): Jancsóról az volt az előítéletem, hogy nézhetetlen, ehhez képest képtelen voltam félbehagyni, miközben éjszaka néztem. Az 1860-as évek alföldi börtönében, ami lényegében egy koncentrációs tábor, a hatalom egymás ellen játssza ki a rabokat.

The Mangler (Tobe Hooper, 1995): Horror, Stephen King regényéből. Egy kisvárosi mosoda hatalmas mángorlógépe öli az embereket, a cégvezető (Robert Englund - Freddie az Elm utca filmekből) pedig egy gonosz vén nyomorék. Olyan a látványvilág, mint egy Terry Gilliam filmben.

The Mangler 2. (Michael Hamilton-Wright, 2001): Egy gimnázium biztonságát egy számítógép vezérli. Az egyik lány vírust telepít rá, amitől gyilkolni kezd a rendszer. A geci igazgató szerepében - talán kedvenc színészem - Lance Henriksen. A film ennek ellenére pocsék.

The Mangler Reborn (Matt Cunningham, Erik Gardner, 2005): Egy szerelő bekattan az otthonába hozott géptől, ami az első filmben levő gép elárverezett alkatrészeiből van. Elrabol nőket, hogy feláldozza őket a gépnek. Két betörő odakeveredik, de nem kell örülni, nem éli túl senki. Upsz, spoiler.

Invasion of the Bee Girls (Denis Sanders, 1973): Sci-fi/horror. Egy kaliforniai kisvárosban férfiak kezdenek elhalálozni szexuális kimerültség okán, egy-egy szerelmi együttlétet követően. Egy csoportnyi napszemüveges nő a ludas. Vezetőjük Anitra Ford.

 

Shivers (David Cronenberg, 1975): Sci-fi/horror. Egy luxus toronyházban zombijárványszerűen bekattannak az emberek, hogy szexmániás gyilkosokká váljanak. Cronenberg első rendezése, és meggyőződése, hogy az Alien forgatókönyvírója az ő ötletét lopta el az emberekben megbúvó, onnan magukat kirágó parazitákról.

• Ma volt a Hülye Emberek Napja. A főnököm ugyan sok szívességet tesz nekem, de mégsem érzem magam jól a közelében.
  
• Nyertem a lottón 1815 Ft-ot.
• Az iskolatársaim körében építem a népszerűségemet szkenneléssel és előadások hangfelvételeivel.
  

Már többször észrevettem, hogy vannak, akiket akaratlanul fokozatosan felbosszantok. Habár ezek egyike sem volt igazán szimpatikus nekem, úgyhogy lehetett benne némi tudattalan szándékosság.

A korong alakú Nivea krém dobozból (ez jó szó?) ki kell dobni a belső alufólia réteget, vagy jó az még valamire?

Megállapítottam, hogy a bowling nem az én világom, mert ügyetlen vagyok hozzá, és intellektuálisan nem izgalmas. De az is lehet, hogy olyan hangos volt közben a zene, hogy diszkomfort érzetem lett tőle, és ez befolyásolta a hozzáállásomat.

Egyik diszfunkcióm az, hogy a dicséret lepereg rólam, a kritikát meg mélyen magamba építem. Például ma kaptam némi fizetésemelést, és a cégvezető az elégedettségét fejezte ki, de engem azóta is csak az a félmondat foglalkoztat, hogy az átmenetileg bevezetett napi 9 órás munkavégzésem nem termelt értéktöbbletet a 8 óráshoz képest.

Az internetről esélytelen megtudni, melyik tanárom él vagy halt meg, a legtöbbjüknek nincs digitális lábnyoma.

Nem tudom, melyik az az emberi teljesítményes világrekord, amelyiknek van bármiféle haszna az öncélú figyelemfelkeltésen kívül.

---

A mondataink elegánsabbak lesznek tőle, ha minden egyéb változatlansága mellett kihagyjuk belőlük a "nagyon" szót. Még jobban, ha a különféle trágár szinonimáit is.

Latin word of the day:
anus, -us f. = old woman

"Innentől metrópótló pótlóbusszal haladhatnak tovább." Ez hülyeség, a metrópótló busz lerobbanása esetén lenne csak metrópótló pótlóbusz.

Azok az apák féltékenyek és gyanakvók a lányuk udvarlóira, akik fiatalkorukban seggfejek voltak a lányokkal.

Hogy merészel bárki is belefirkálni egy könyvtári könyvbe? És egyébként is miféle debil lényegkiemelés a szöveg 95%-ának az aláhúzása?

• Lehet, hogy még vannak állami finanszírozású féléveim, legalábbis én úgy értelmezem ezt, amit a Neptunban találtam:
  

 

A 2015/16 úgy jön ide, hogy ez előtt legutóbb akkor voltam egyetemista.

Előfordulhat, hogy újra kell felvételiznem államis formában, hogy érvényesíteni tudjam, majd kifaggatom a TO-st.

• Másfél óra várakozás után megérkezett az egyetemi doktor, beadta a szurit, én pedig megbocsátottam neki a múltkori parasztságát, mert igazából jószívű vagyok.
• Találkoztam a folyosón egy 1948-as születésű nénivel, aki szintén egyetemista.
  
• Jövő héten tanulmányi szabadságon leszek, eközben egyik este munkahelyi csapatépítő bowlingozás, és kellemetlenül erőszakosan kérik, hogy legyek ott.
• Beleizzadtam a bőrkabátomba, az mosható valahogy?
• Szoktam látni Galaktikákat a Kálvin téri használt könyvesnél, és felírtam most, hogy mely számok hiányoznak, erre ma nem volt neki egy sem.

Elintéztem a legújabb vérvételt garanciálisan, remélhetőleg nem rontják el megint (Hepa B immunitás mérést kértem, erre megcsinálták a C variánsra, de olyanom már van - mármint papír). Aztán visszamegyek a lelettel Dr. Vén Gecihez, és remélhetőleg nem látom egy darabig. Olvastam egy vele készült interjút, amiben az újságíró empatikusnak nevezi: ez biztos irónia lehetett.

Tribuszerné ("foglalkozása: csalás") névetimológiája szerintem az, hogy három busszal kell közlekednie az otthona és a munkahelye között.

Egy ideig zavart, hogy a vérvizsgálatokat végző cég mulasztása miatt engem tartott hülyének és hazugnak az egyetemi orvos (aki egy kiégett, zsémbes vén fasz), de valójában semennyire sem befolyásolja az életemet, hogy mit gondol rólam.

Elolvasnék egy könyvet, de a legutóbbi magyar kiadása 1902-es, ezért sokallom érte a 6000 Ft-ot az antikváriumban. Angolul megrendelve külföldről kb. ugyanennyi lenne.

Fideszes kifejezések rovat: "háborús infláció".

A másik fájdalmasan túlhasznált jelszó a "magyar családok". Itt a család a háztartás szinonimája, tehát aki egyedül él egy lakásban, az is magyar család? Vagy ehhez több embernek kell együtt lakni, házastársi vagy genetikai kapcsolattal, és a szingli dögöljön meg?

Emberek, akik 1-esre pontoznak egy tartalmilag teljesen jó képregénykötetet, mert más a cover art, mint amilyen képe az Amazonnak volt róla.

Ez az árnyékkormányos showműsor fellelkesíti legalább a Gyurcsány-család rajongói körét? (Akik, gondolom, legalább 85%-ban idős nénik.)

A pártkatonák új, kötelező mondókája: "elhibázott brüsszeli szankciós politika".

Idegesítő dolgok rovat: a tikkelő bal füljárat. Évek óta megjelenik néha: mintha egy apró rovar mocorogna benne, vagy mintha a szőrszálakat mozgatná a szellő, és nem tudom, mitől fog ez elmúlni. Lehet, ha megveszem végre az orrszőrnyírót, és kiborotválom az egyébként nem különösebben szőrös fülemet, segítene kicsit.

Szökésben a magyar YouTube-sztár, elfogatóparancsot adott ki a rendőrség Kunu Márió ellen – Ezért körözik

Molnár Nini combtőig felsliccelt ruhában tündökölt a vörös szőnyegen

Manapság olyanok a bulvárszereplők, mintha valaki poénból találná ki a nevüket.

Egy régi csehszlovák filmben a tanárok elkoboztak egy nyugati szexújságot egy diáktól, és arról beszélgettek, hogy a címe azt jelenti, hogy "játssz csak, fiacskám".

Szokott lenni egy hisztizős óvodás kislány a buszon, az apjával utaznak haza. Tegnap 45 percig vonyított azért, mert utálja az esőt, és mert nem ülhetett egy hátrébb levő ülésre. Volt nálam füldugó, de azzal is idegesítő volt. Más esetben más miatt balhézik. Az apjától 1-2 erélytelen "fejezd be" telt. Ezekkel mit lehet kezdeni? Otthon megbüntetni valaminek a megvonásával minden ilyen műsor után?

Fel kell találni egy pejoratív szót azokra, akik mémekkel kommunikálnak.

Közben rengeteg filmet láttam, elkezdem pótolni a feljegyzésüket.

Un posto ideale per uccidere / Oasis of Fear (Umberto Lenzi, 1971): Olasz giallo; a fiatal külföldi hippi pár (Ray Lovelock, Ornella Muti) a rendőrség elől bujkálva megszáll egy gazdag nőnél (Irene Papas), aki valami rosszban sántikál... Az összes meztelen jelenet nagyon nyilvánvalóan testdublőrös.

 Irene Papas (1927 - )

L'exécutrice (Michel Caputo, 1986): Francia poliziottesco; Brigitte Lahaie egy rendőrnőt alakít, akinek a fő ellenfele egy középkorú leszbikus, aki lányokat rabol el, hogy prostitúcióra kényszerítsen. Tupírfrizurák, szintizene, atletikus tánc, rendőri brutalitás.

Brigitte Lahaie (1955 - ) eleinte szexfilmekben, később horrorokban és krimikben szerepelt, a filmes karrierje után rádiós műsorvezető volt.

Lady of the Lake (Maurice Devereaux, 1998): Kellemetlenül olcsó és szar kanadai horror egy 100 éve megölt cigánylányról, aki a környékbeli férfiakat kísérti álmukban. Eleve az, hogy a visszatekintő jelenetekben páncélos lovagok vannak. Meg a nyugati filmesek tényleg találkozhatnának pár józsefvárosi cigánnyal, hogy legyen valami fogalmuk az elképzelt, giccses hülyeségek helyett.

Love & Human Remains (Denys Arcand, 1993): Színdarab alapján készült kanadai dráma; egy meleg extévésorozat-sztár pincér és egy biszex könyvkritikus lány lakótársak, és a szerelmi bonyodalmaik a téma, meg van egy sorozatgyilkos is, de csak a végén tudod meg, ki az. A kanadai nagyvárosi filmek mindig olyan depressziósak. Egész jó.

Playing with Dolls; Playing with Dolls: Bloodlust; Playing with Dolls: Havoc (Rene Perez, 2015, 2016, 2017): Olyan rossz horrortrilógia, hogy csak 4x sebességen tudtam csak megnézni. Van egy erdei faház, amit kamerákon figyel valami perverz figura, meg egy sompolygó bőrmaszkos bolond gyilkos, meg fiatal nők, akik valahogy odakeverednek a házba, hogy aztán meg legyenek ölve. Valakik lövöldöznek is.

Assassin (Peter Crane, 1973): Brit thriller; a kormányzati bérgyilkost ráállítják a legújabb ügyére, de kiderül, hogy tévedés a megbízatás, ezért utána küldenek két másik gyilkost, hogy öljék meg, mielőtt eléri a célpontot. Mi lenne, ha csak egyszerűen szólna neki a két másik ügynök, hogy tévedés történt? Az nem lenne elég drámai.

L'été en pente douce (Gérard Krawczyk, 1987): Vidéken házat örököl a szupermarket pénztáros (Jean-Pierre Bacri), és odautazik az újdonsült ribanc barátnőjével (Pauline Lafont), és ott találkoznak a férfi agysérült bátyjával (Jacques Villeret). A házat meg akarja szerezni a szomszéd autószerelő testvérpár. A falusiak mind bunkó bugrisok, akik gerjednek a nőre. Jó film, csak túl szomorú. Meg az is, hogy már meghaltak a főszereplő színészek.

Jacques Villeret (1951 - 2005), Jean-Pierre Bacri (1951 - 2021), Pauline Lafont (1963 - 1988)

Asfour Stah (Férid Boughedir, 1990): Felnőtté válós témájú tunéziai szexvígjáték egy 12 éves, kanos fiúról, akit életkora miatt ugyanúgy elzavarnak a női gőzfürdőből, mint a felnőtt férfitársaságból. Az apja agresszív barom, úgyhogy helyette bölcs mentora a részeges cipészmester. Végül megtalálja a boldogságot a hozzájuk beköltöző, árvaságra jutott, pár évvel idősebb lányrokonával.

Un été à La Goulette (Férid Boughedir, 1996): 1967 nyarán, a tunéziai La Goulette-ben játszódik a sztori, az utolsó napjaiban annak a korszaknak, amikor zsidók, muszlimok és keresztények jól meg tudtak férni egymással - ezután tört ki a Hatnapos háború, melynek következményeképpen a zsidó kisebbségeknek el kellett hagyniuk az arab országokat. A három különböző valláshoz tartozó három tinédzser lány keresi szüzessége elvesztésének legjobb módját. Az apáik is barátok. 

Summer School Teachers (Barbara Peeters, 1975): A kaliforniai középiskolába megy tanítani a három fiatal tanárnő (kémia, torna, és fotózás szaktanárok), és konfliktusba keverednek a pofátlan diákokkal és a szexista barom iskolai vezetéssel.

L'iniziazione (Gianfranco Mingozzi, 1986): Olasz szexvígjáték; az I. világháború előtti napokban játszódik egy vidéki kastélyban, ahol a kamaszgyerek sorra meghúzza az összes cselédet.

Hosszú ideig nem értettem, miért kell hangsúlyozni a your és a you're közti különbséget. Nem egyértelmű egy idiótának is? Néha mégis látok ilyet rosszul használva egy-egy kommentben. Az alacsonyabb státuszú angol anyanyelvűek rontják el, pl. afroamerikaiak, akik sokat hallják, de keveset olvassák az angol nyelvet.

Újdonsült évfolyamtársamat (30 év körüli alacsony férfi) én szólítottam meg, amikor egymagában sétálgatott egyik szünetben, és azóta leginkább (vagy kizárólag?) hozzám van kapcsolódva.

• Komolynak mutatkozik. Nagyon óvatosan fogalmaz, keresi a szavakat, mintha folyamatosan meg akarna felelni.
• A tantermekben hátrébb helyezkedik el, mint én (én minél közelebb a tanárhoz, hogy minél zavartalanabbul tudjak rá figyelni + elöl könnyebben találok konnektort). Aktívan figyeli, hogy kivel beszélek valamit, majd szünetben szóba hozza ezt, mintha féltékeny lenne.
• Elmondása szerint abbahagyta a munkát, és a szülei állították be neki a különféle egyetemi kommunikációs csatornákat (facebook meg mittudomén), hogy ő (vagy a szülei?) biztosan ne maradjanak ki semmi fontosból. Érdekes ez a túlkontrollálás, az én családtagjaim nem is szokták tudni, hogy éppen melyik egyetemen vagyok.
  
• Szívesen megjelenne, még nagyobb utazás árán is, ha lenne valamilyen informális évfolyamtalálkozónk. Szerintem elsősorban a lányokkal akar megismerkedni, és csalódott, hogy egy hét alatt még nem voltak nyitottak az ő személyére. Az a sejtésem, hogy évek múlva sem fogják körülrajongani.
  

Még tart a sértődés. Empatikus törődést tudok vele passzív agresszió fogadására cserélni, és nem hiszem, hogy ez nekem bárhogyan is hasznos.

Vettem egy gyrost (4-5 éve talán 350 Ft volt, most 950), és hamar körém gyűlt vagy 15 varjú, hogy kolduljanak. Adtam nekik kicsit, mert megsajnáltam őket, és szeretem a varjakat.

Tegnap születésnapi eseményen voltam hivatalos egy tetőteraszon, és itt is meglepő árak voltak, pl. ittam egy limonádét 1900 Ft-ért. Úgy tűnt, szórakoztatónak tartott engem az ünnepelt baráti köre.

E-mailben hálálkodott nekem a bankfiókvezető jó nő, amiért küldtem nekik dicséretet. Feltűnt, hogy pár hónapja még férjezett neve volt, és már nem az, sem a névjegykártyán, sem az aláírásában.

Iskola után este, Újpesten egy öreg Jehova Tanúja hittérítő magyarázott nekem 10 percig az utcán, és nem tudta, hogy engem esélytelen megtéríteni, de túl udvariatlannak éreztem volna magam, ha a szavába vágok. Felvezető kérdéseinek egyike az volt, hogy vajon hány háborút indítottak Isten nevében, és lehet, hogy arra számított, hogy szerintem egyet sem, de azt mondtam, hogy szinte mindegyiket. Az igazi agyleszívás viszont ezután következett, mert a metrón észrevett a nagynéném, aki számára nem létezik folyamatos beszélgetés nélküli együtt utazás. Tömegközlekedési járművön eleve utálok beszélgetni, mert kiabálni kell a motorzaj miatt, és úgy mindenki más is hallja.

Pár 70-es éves klisé:

- A férfi főszereplő 50-60 év körüli, és a 20 éves, jó kinézetű nők nem tudnak ellenállni neki.

- Az idealizált főszereplő (Belmondo, Delon, Moore stb.) időnként megpofozza, ellöki, rángatja a nőket. Könnyen megbocsátják neki a bántalmazást, ez része a nevelésüknek.

- Mindenki dohányzik. A jelenet természetességét szolgálja, ha valaki rágyújt.

- Alkohol is bőven fogy. Könnyűdrogról viszont szó sem lehet, az sötét bűn.

- A régi filmesek nem költöttek statisztákra a nyilvános helyeken felvett jelenetekhez, ezért minden járókelő megbámulja a színészeket vagy a kamerát.

Írnom kellett szintfelmérő tesztet biológiából és kémiából, és ezekkel nagyjából a Horn kormány idején foglalkoztam legutóbb, és kínomban jól szórakoztam rajta, hogy a kivetített periódusos rendszeren volt néhány olyan vegyi elem is, amit akkor még nem fedeztek fel, amikor én legutóbb láttam ilyet. Ennek ellenére tehetségesen tippeltem a megoldásokat, aláírták a tárgyat.

Az évnyitón való részvétel kötelező. "A rendezvényen fénykép- és videófelvételek készülnek, mely felvételeken a rendezvény látogatói felismerhetőek lehetnek. A felvételeket a rendezvény szervezője a rendezvény és az egyetem népszerűsítése érdekében kívánja felhasználni."

Szerintem jogilag aggályos, hogy nincs lehetőséged nem népszerűsíteni egy egyetemet az arcoddal, ha ott akarsz tanulni. Hasonló esetekben mindig alá kell íratni beleegyező nyilatkozatokat.

• Van-e 40 fölött harmadik út a dagadtság és a koplalás mellett?
• Egy olyan bútort kellene csináltatnom, aminél állva tudnék számítógépezni, mert a seggbőröm allergiás az ülésre. Továbbá az ülés az új dohányzás.
  

 Érdekes, hogy van Keleti családnév, de Északi, Nyugati és Déli nincs. Északnyugati meg annyira sem.

Találkoztam megint a gazdag exkolléganőmmel, és észben kell tartanom, hogy mivel nem teljesen normális, ezért jobb nem viccelni vele az ivási szokásairól, mert egy órával később is ezen hisztizett. Aztán feltörte a lábát a cipő, ezért hazataxiztunk. Megkérdeztem, hogy fizessem-e a taxi felét, de mivel kártyája van hozzájuk, így nem kellett, azonban legközelebb majd meghívhatom valamire. Ez nem nagyon lelkesített fel, mert a múltkor is amikor én voltam a soros, kikérte a pultostól a legdrágább üveg bort. A tetőteraszos lakásában az eget bámulva legalább ki tudtam kapcsolódni kicsit, egyfajta nyaraláspótlékként.

Amikor önkéntes a tömegközlekedési maszkviselés, akkor miért hordja a néni az orra alatt? Azt hittem, ez azoknak a divatja, akik hülyeségnek tartják, és csak meg akarnak felelni, hogy utazhassanak.

Elkezdtem gyanakodni, hogy hol van a szezonális allergiám, és azóta percenként tüsszentek, és orrom folyik.

Pozitívumok (!)!:

- Megjött a HeroQuest - The Frozen Horror társasjáték kiegészítőm.

- Tegnap éjjel több mint egy km-t futottam leállás nélkül, ami önmagában nem sok, viszont a táv nagy része emelkedő. Aki próbált már emelkedőn futni, az érti. Egy hashájas geci vagyok, le kell fogynom.

Jelentettem egy Palvin Barbarához írt koszos zsidós kommentet, amire 1 nappal később válaszolt a facebook, hogy nem látnak semmi kivetnivalót a kommentben. Gondolom, nem nehéz túljárni az indiai moderátorok eszén azzal, ha furcsa nyelveken és hexagramma emodzsikkal zsidózunk.

Néha meghallgatom a tarhálóknak a sztoriját (valamiért Kelenföldről mindenki Győrbe akar utazni, és mindnek ellopták a pénztárcáját), és aztán rákérdezek, hogy mindez tényleg igaz-e (ezt én is el tudnám dönteni, ha felkészült lennék győri helyismereti keresztkérdésekkel; Ancsa, majd tarts nekem egy tréninget), aztán később csalódottan látom ugyanazt a tarhálót továbbra is ugyanott tarhálni, és megbánom, hogy egy hazudóst támogattam. Mindez persze nem kimondottan friss dolog, már egy ideje nem adakozom, mert elegem lett a hazudósokból. Ha csak annyit mondana, hogy nem, ez csak a szövegem, akkor sokkal megbocsátóbb lennék.

Egy babakocsis férfi rohan felém lelkesen, aki szintén tarhálni akar, de úgy, hogy közben meg akar győzni róla, hogy nem, és azt kiabálja, hogy "az előbb is én kiabáltam!". Mikor előbb? Órákkal korábban jártam arra, és akkor még szerencsére nem voltál ott. Biztos munkát kerestél.

Be kellene tiltani a A profi és A keresztapa filmzene aluljárói hegedülést. Nem igaz, hogy ezek a bukott zeneművészek nem tudnak semmi mást.

Az egyetemi orvosnak meg az asszisztensének is le kéne rúgni a fejét. Éves szabadságomból e hét 4 napját tudnám csak pihenésre fordítani, és ebből már két napom elment felesleges utazgatással miattuk.

Megkérdeztem a bankfióki nőket, hogy megkapták-e a dicséretet, amit a múltkor írtam róluk a központi ügyfélszolgálatra, és nem. A lebaszásokat kiküldik nekik, ha meg nagy ritkán valakinek eszébe jut egy pozitív feedback, azt az ügyfélszolgálat megtartja, nehogy a fiókosok jobban érezzék magukat.

A sok fideszes nyanya a sírós szmájlikkal :D

Az egyik ismerősöm állandóan az emberiség ostobaságán siránkozik, miközben a Hírcsárdát egy komoly hírmédiumnak hiszi. Szeret nagy mennyiségű bizarr szelfit készíteni, mindenfajta konfliktusát rendőrségi feljelentéssel rendezi, és valóban büszke rá, ha embereket kirúgathat a munkahelyükről (kétlem, hogy sikerül neki, de azért próbálkozik). Mindezek mellett isteni küldöttnek tartja magát, fénynek ebben az értelmi és morális sötétségben.

A meteorológusok nem is meteorokkal foglalkoznak.

Segítettem egy kanadai embernek a könyve új kiadása elkészítéséhez azzal, hogy 1-2 órán át szkenneltem egy 2000 körül megvett dobozos játékszoftverem tartalmát. Különös módon sem ehhez, sem az előző részéhez nem volt a dobozban térkép, és már nem fogom tudni kideríteni, hogy azért, mert kilopták belőlük, vagy mert költségkímélő okokból a hülye magyaroknak nem tettek bele.

A nekem legkedvesebb eredeti játékdobozom egy 1992-es kiadású CD (+ kézikönyvek, térképek, miegymás), és jelenleg egy példányban árusítják az ebay-en, 1170 dollárért. Persze a piaci ár nem az, amiért valaki valamit el akar adni, hanem az, amit valaki hajlandó is fizetni érte.

Jól sejtem, hogy ugyanazok a fehéremberek szokták követelni Palesztina felszabadítását, akik legszívesebben agyonvernék a muszlim hátterű menekülteket?

 

 Lúzerség rovat: evés közben, teleszájjal tüsszenteni. Kétszer.

Általában én vagyok a megtestesült Escobar mém.

Arra különösebben nem számítok, hogy a Tiktok generációs osztálytársak pont velem akarjanak társalogni, de legalább új embereket fogok látni magam körül.

A beiratkozáshoz szükséges előkészíteni-/elintéznivalók nyilvántartására csináltam egy 37 tételes listát, és büszkén jelenthetem, hogy már csak az az 5 eleme nem kipipált még, amikre várnom kell.

Jövő héten 4 nap szabadság célú szabadságon leszek, idén először és karácsonyig utoljára. Azt mondták, menjek el strandra vagy valahova, de ebben is sok szempontból vagyok korlátozva, úgyhogy leginkább csak egy orvosi rendelőig fogok eljutni, hogy kipipáljak egy újabb tételt egy Hepatitis védőoltás beszerzésével.

Sok nap óta először végre egy ízléses nő is lájkolt, aki egy furcsán fehér lakásban él. A mai nappal egyébként remélhetőleg vége az előfizetésemnek, ezáltal ennek a játéknak is.

A szép emberek fotóihoz mindig odakommentelik páran, hogy "nagyon szép vagy", de ennek egyrészt nincs igazán információtartalma, mert úgyis tud róla, másrészt a szép embereket érdemtelenül sztárolják, legalábbis a szépségüknek azt veleszületett komponensét, amihez nem kellett teljesítmény.

Magas a gamma-glutamil-transzferáz szintem, pedig alig iszom alkoholt. A hobbihoz tartozó toxikus anyagokkal (festék, ragasztó) se foglalkoztam vagy fél éve.

Tipikus fideszbúmer (saját arckép nélkül, de az unokák képét használva háttérnek):

 "Aki volt a gólyatalin bízom benne, hogy jól érezte magát! Aki meg nem volt, remélem sokatokkal találkozunk majd a Gólyatáborban jövő héten."

 Milyen cinikus.

Vajon az olvasás szeretete és az extraverzió mértéke között létezik negatív korreláció?

Egyébként bizalmatlan vagyok mindenféle HÖK-ös iránt. Politikus fiókák. Létrehoztak facebook csoportokat szakonként az új belépőknek. Ezek azonban nyitott csoportok, tehát nem tudhatod, hogy a tagokon kívül melyik tanár, TO-s, HÖK-ös olvasgatja még, ami történik bennük. Lehet, hogy majd javaslom az osztálytársaknak egy alternatív zárt csoport használatát.

Kaptam e-mailt a HÖK-ösöktől, hogy elmehetek egy két nappal ezelőtti hasznos találkozóra, illetve jelentkezhetek a már betelt gólyatábor várólistájára.

Nulladik héten természettudományos szintfelmérő teszt. Egyelőre középiskolai könyveim sincsenek hozzá, úgyhogy internetes érettségi tételeket tudok olvasgatni. Megérteni nem fogom belőlük, legfeljebb lexikálisan fejlődök.

A HR vezető alkalmanként nekem támad amiatt, hogy figyelmetlen és feledékeny vagyok, azt sugallva, hogy valami gond van a fejemmel, és ennek a jövőben következményei lehetnek, és ezt elhiszem neki, mert alacsony az önértékelésem. Aztán kiderül, hogy ő emlékezett rosszul. Szkeptikusabb leszek a kijelentései iránt.

Amikor távolabbi rokonokkal kell találkozni, számomra azért gyűlöletes, mert mindig van valami kedveskedésnek szánt testszégyenítés, amire nem válaszolhatok a megfelelő módon. Egyáltalán nem is értik ezt a problémakört a tőlem idősebbek. Ezentúl gyakrabban fogok keresni házon kívüli elfoglaltságot, amikor vendégek várhatók.

Valamikor tavaly mintegy két hétig figyeltem a Tiktokot, hogy többet tudjak a mai fiatalok (Z és görög betűs generációk) popkultúrájától. Amire nem sikerült rájönnöm, az az, hogy milyen szituációban használják a POV (point of view?) betűszót egy-egy videónál. Bízom benne, hogy csak a következetlen használat miatt nem jöttem rá.

 Nem tudom, másnak feltűnt-e már, hogy a Nikápoly homofón azzal, hogy Nick, ápolj.

Ha a saját jelenlétét szégyelli, akkor mindenki más is kínos, aki használja az applikációt. Lúzerek terepe, akik közé ő normális esetben nem ereszkedik le.

***

Orbán nyilvános beszédeiben minden vicc egy double entendre, az összekacsintás a közönséggel, akiknek a bunkóságát kívánja kielégíteni, és bármilyen számonkérés esetén a rossz gyerek pofátlan vigyorgásával tudja azt mondani, hogy az nem is úgy volt. A beszédének csak az elejét hallgattam, ami valami zavaros melegezés volt, ami szerintem az aznapi Pride-ra való gyáva (a közönség értő nevetgélése szerint: szellemes) utalgatás volt.

Miért azt kiabálják a Pride ellentüntetők, hogy "ria, ria, Hungária"? Ez nem nemzetiségi vita. Azt kellene kiabálniuk, hogy "Ró, ró, heteró", esetleg "Lin, lin, toxikus maszkulin".