A Tiktok csak álló formátumú videót enged feltölteni (a képnek nagyobb a magassága, mint a szélessége). Ezt a felhasználók úgy kerülik meg, ha fekvő formátumú videójuk van, hogy beillesztik egy álló formátumú keretbe. Ezután a böngészőben ezt az álló formátumú videót egy fekvő formátumú videolejátszó ablakban látom, amit nem is lehet fullscreenbe tenni. Tehát hiába van 24-es monitorom, a tartalom alig látszik. Ez egy szar.
Éjszaka az utcán keresztben ment előttem valaki balról jobbra, aki hozzám hasonlóan nem számított rá, hogy bárkivel is találkozni fog ilyenkor. 20-25 méterről egyszer csak észreveszi, hogy felé haladok határozott tempóban.
- Szia! (Biztos összetéveszt valami haverjával, azért köszönget.)
- Szia!
- Hová mész? (Miért kérdezel ilyet? Retardált vagy? Ja nyilván kokeró, azoknak vannak ilyen normaszegő témáik az idegenekkel.)
- Sétálok.
- Sétálni? (gyorsan továbbhalad) (Ez beszart tőlem. Valami rosszban sántikálsz, azért félsz, mi?)
Stranger Things pontatlanságok, amik zavarják a nerdségemet:
- Szerintem egy demogorgont nem lehet megölni egy Fireball varázslattal, akinek az 1977-es első kiadású D&D szerint 200 HP az életereje, és az se volt nyilvánvaló, hogy egy 1D20-as dobás 14-es értéke mitől öli meg. A DM nem is számolt pontos sebzést.
- Azt mondja Bob, hogy BASIC-et használ. A FOR ciklus és a tizesével számozott sorok ugyan erre is utalhatnak, de a régi gépek memóriáját nem pazarolták arra, hogy ilyen sok szóköz legyen a kódban pusztán az áttekinthetőség miatt. A változónevek ilyen hosszú, kis- és nagybetűs formája is a modern programnyelvek sajátossága. A 80-as évek gépeinek a szövegbevitele alapértelmezett nagybetűre volt állítva, és nem érdekelte a programozókat, hogy kisbetűket is vigyenek kódba.
A rádiós műsorvezetőnek jó lett volna egyszer élőben betelefonálnom, hogy miért érezte fontosnak, hogy különféle gúnynevekkel csúfoljon, ha sosem ártottam neki, meg egyáltalán hogy tudott ennyire unalmas, jellegtelen, másokat utánzó gyerek lenni, és sikerült-e az utóbbi évtizedekben akár egyetlen saját gondolattal előállnia.
A csúfolódáshoz szükséges - nem annyira magas szintű - kreativitást egy népszerű színész fiának tulajdonítom, aki egy igazán alattomos kis geci volt. Nyolcadik osztály utolsó napján az osztályfőnök elvitt minket a mekibe, és odafelé tartva a színészpalánta hátulról nekem rohanva bele akart lökni egy hatalmas tócsába azzal a céllal, hogy belehasaljak (nem sikerült neki, bár kevésen múlott), és ez nekem elég megdöbbentő volt, mert az indokolatlan mocskolódását már megszoktam, de nem gondoltam, hogy ilyenfajta támadásig süllyed tovább. A rá jellemező sunyi gyávaság megnyilvánulása lehetett, hogy úgy érezte, már bármit megtehet következmény nélkül, az utolsó napon nem kaphat intőt, és engem se lát többé. Kb. fél évvel később mégis látott még utoljára, amikor az iskola udvarán focizgatott, én meg arrafelé jártam az utcán (apám az iskola mellett lakott, és kötelező volt látogatnom). Barátságosnak látszó meglepődéssel integetett és kiabált nekem (bizarr, mutálós hangelcsuklással), és oda is szaladt a kerítéshez, hogy beszélhessen velem. Mosolyogva visszaintegettem, és továbbmentem (komolyan azt hiszed, hogy leállok csevegni veled, te féreg?).
A műsorvezető egy utánfutóként kapcsolódott mindig valakihez, az iskola vége felé ehhez a gyerekhez, a felém irányuló rosszindulata is ilyen átvehetett dolog lehetett, hogy megfeleljen vele. Egyszer, amikor épp ketten mentünk reggel az iskola felé, és nem tudott másnak a jelenlététől fölényt szerezni, megkérdeztem tőle, hogy miért mond nekem ilyeneket. Nagyon elbizonytalanodott, majd kibökte, hogy én undorító dolgokat mondok róla a háta mögött, és további unszolásomra mondott is egy példát, ami egy érdekes rím volt a nevére. Ez nem volt igaz (másokról sem mondtam volna hasonlókat, nemhogy egy ilyen jelentéktelen csicskáról), és kérdeztem, hogy kitől hallotta. Nem mondta meg. Éreztem a kényelmetlenségén, hogy tudja, hogy nincs igaza. Nem nagy rejtély egyébként, mivel a színészgyerek volt a haverja, és ő nagy tehetséggel tudott szemkontaktus mellett is folyékonyan hazudni.
A műsorvezetőnek azóta megszűnt a Simicska-féle rádiója, most nem tudom, hol van. Láttam róla képet, hogy vezetett kisrepülőt, remélem, azóta lezuhant vele.
"az USA-ban előfordulását 2,5%-ra teszik" - nekem elég gyanús adat az, hogy minden 40. ember reggel Bea, este Mari. Inkább némely filmek hatására kialakult popkulturális dolog lehet, az amerikai ufóészlelésekhez hasonlóan.
A Váci utcában 20 méterenként családtagok árusítják az elfbart. A családfőnek tűnő személy teletüdőből agresszíven ordít az elhaladó közterületiseknek, amiért azok ránéztek. Rendőrök sehol.
***
"Pulóverben leszünk a négy hűvös fal között - erre készül Európa" - az én fejemben az van, hogy télen otthon alapértelmezetten mindenki jól fel van öltözve, kivéve, aki gazdag.A Stranger Things egy hatalmas kliséparádé.
- A tanár, aki kicsöngetés után a levegőnek beszélve sorolja még, mi lesz a dolgozatban.
- A bullyingoló hülyegyerekek. Amikor sikerül valakit megalázniuk, adnak egymásnak egy pacsit.
- A gyökér és a rendes fiú között őrlődő lány. A gyökérrel szexel.
- Összevesznek a tini barátok, és aki elmegy, annak utánakiabálnak még sokáig, hogy "Menj csak! Menekülj! Ahogy mindig szoktad!".
- A kiégett, alkoholista rendőr. A lakása egy csótánytanya. Valószínűleg komoly szájhigiéniai problémái is lehetnek, de a nők így is kedvelik. A kiégett, alkoholista rendőrkarakterek felhasználhatósága érdekében ritkán van rendőrségi pszichológus is a történetben, mert az biztosan leszereltette volna.
- A családi reggeli az összevesző testvérekkel. Az asztalon több tonna kaja.
- Újraélesztés közben kiabálni kell a sérülttel, hogy "Gyerünk! Gyerünk, kölyök!".
- A kutakodás a könyvtárban, ahogy mikrofilmre vitt régi újságokat böngésznek. Közben feszült zene. Megtalálják, amit keresnek, és összeáll a kép! (megborzongsz)
- A vegyesbolti eladó, aki úgy néz a szereplőkre, mintha hülyék lennének, amikor a pultra pakolják a megvásárolni szándékozott árukat. (nevetsz)
- A sikátorban verekedő, senki által sem látott tinikre 30 másodpercen belül kijön a rendőrautó. Viszont amikor félórája lövöldöznek meg rombolnak éjszaka az iskolában, az nem érdekel senkit. Eleve miért lehet éjszaka akárkinek bemenni egy iskolába?
Hiperaktívan túlmozgásos bácsi a buszmegállóban ismerkedik a kevésbé energikus nénivel:
- Mit gondol, hány éves vagyok? (70, gondolom magamban)
Gondolkodik a néni, biztos műveleteket végez titokban, hogy amit valójában saccol, abból mennyit illik levonni.
- 50-60 közt?
- 71! HAHAHAAA! (diadalmas kacaj)
Az effajta párbeszédek annyira feleslegesek, mert ugye a legtöbben ilyenkor udvariasan lefelé hazudnak, a kérdezőnek meg táplálják a hamis énképét vele.
Kár volt arcoskodni, mert krákogó lázas beteg vagyok. Lemondtam a céges pizzázást, amit sajnálok, mert szeretek ingyen enni (spúrság alert!). Észak-koreai higanyos hőmérőnk van, valamikor a születésem előtt vehették, és az érdekelne, hogy a szakemberek szerint melyik testrészhez illesztve / testüregbe helyezve lesz a legmegbízhatóbb a mérési eredmény.
Kommentek. Én - alighanem szerencsére - sosem találkoztam ezzel a figurával, csak emlékszem 1-2 értelmezhetetlen utcai plakátjára a 90-es évekből, amin a neve is szerepelt, és nem tudtam, hogy mi az a Meliton.
A derékszögben hajlott hátú néni szerintem nem egy személy, hanem sok, és mind román importkoldus, és valójában nem rosszabb a hátuk, mint pl. nekem, csak ez hozzátartozik az imidzsükhöz. Külön érdekes, hogy a fejkendő és a testtartás miatt sosem látod az arcát, így életkora és neme is bizonytalan.
Na, más is megerősíti ezt:
Ezen a bábkolduson meg jól szórakozok. Milyen lusta szemétláda az, aki még a koldulásra is sajnálja az idejét? És ki az a hülye, aki azt hiszi a bábura, hogy élő embernek ad pénzt?
Nem túl GDPR üzemorvosi rendelő: a váróban mindent jól lehet hallani, amiről a vizsgáló szobában az orvos beszél a pácienssel. Viszont állítólag nagyon olcsó.
Miután körülöttem otthon mindenki köhögő lázas beteg volt napokig, végül belém is jutott a vírusból, de sokkal enyhébb tünetekkel (torok/garat irritáció). A legjobb magyarázatom erre, hogy hosszú ideje szedek naponta C vitamint, meg amíg el nem fogyott, D vitamint is.
Köszönöm, allergia, globális felmelegedés, késői evés és elbaszott párna! Alvás nélkül megint ki fog hagyni a figyelmem a mítingen, és beszól érte a saját feledékenységét sokkal nagyvonalúbban kezelő kollégám.
A lomi lomi masszázs nevéről az jut eszembe, hogy biztos a szemétdomb mellett agresszíven őrködő lomis cigány (itt: Gyilkos Jóci) csinálja azon, aki hozzányúl a lomijához.
Éjszaka le szoktam állni az utcán, hogy figyeljem a sündisznókat, sokat szoktam látni most. Vannak magányosak, és vannak párban mászkálók, szerintem ők az ismerkedési szakaszban vannak. A nagyobb méretű követi a kisebbet, aki agitáltnak tűnik, mert folyamatosan szuszog. Nem tudom, hogy ez a csábos flörtölés jele, vagy le akarja koptatni a hímet, mert nem találta elég magas szocioökonómiai státuszúnak, vagy kéreti magát, tesztelve az udvarló kitartását. Ezek a kisállatok nem okoznak sérülést egymásnak szerelmeskedés közben?
A csillagokat is szoktam nézni, és mindig elhatározom, hogy megtanulok pár csillagképet, aztán másnapra elfelejtem. Nem árt addig nézegetni őket, amíg lehet, mert 1000 milliárd év múlva mind el fog sötétülni.
A telefonomban van egy lánynak a száma, aki programozó matematikus szakról járt át hozzánk 1-2 előadásra és gyakorlatra, és akit nagyjából 2009-ben láttam utoljára, és azóta nem tudok róla semmit. Nem merem felhívni, mert ha egyáltalán ő venné fel, talán nem is emlékezne rám egyáltalán, ami nagyon awkward szituáció lenne. Lehet, eszébe jutnék, ha elmondanám neki az egyik villámtréfámat, amin hosszasan nevetett.
Az alkoholtól természetellenesen kedvesnek érzem magam, és közben annyit sincs kedvem beszélni, mint alapesetben (azért nem mondom, hogy józanul, mert az a részeg ellentéte, és én sosem vagyok részeg). Végül is jobb, mintha agresszív lennék. Talán mindenkit olyanná tesz, amilyen a gátlásai alatt a valódi énje.
Ma a Budai Vár körül mászkáltam, leginkább azért, hogy helyeket keressek kültéri társasjátékozáshoz, már ha rá lehet erre venni a többieket. Pedig úgy hiszem, találtam egy majdnem optimális helyet: természet, árnyék, asztal, pad, közeli klotyó, kevés nyüzsgés.
A környéken lakott a családom anyai ága az 1950-es évektől az 1990-es évek végéig, a vége felé magam is, ezért kicsit a sajátomnak érzem ezt, és bosszant az utóbbi időkre jellemző NER-fertőzöttsége. A társasház most múzeumként funkcionál, tervezem megtekinteni.
Néha beszélgetnék külföldi turistákkal, de biztos valami hátsó szándékok által vezérelt perverz alaknak tűnnék, aki a legjobb esetben is drogot próbál eladni.
Napi undor: nem nagyon eszem bolti édességeket*, úgyhogy csak most került rá sor, hogy felbontsak egy 2 éve lejárt, valamelyik karácsonyra kapott Smarties-t. A legfelső bogyón egy olyan lyuk volt, mint az almákon meg a szuvas fogakon, aztán láttam, hogy valami apró lények mozognak rajta, és bogárszar is van a dobozban. Na jól van.
*kivétel a vaníliás karika, arra könnyen ráfüggök
Elbuktam az ebay licitet, mert túl korán, a lezárás előtt negyedórával licitáltam a kedvező árú könyvritkaságra, mert utána közös munkahelyi ebéd volt. Tudtam, hogy a "pá, geci" egy baljós előjel. Még Skóciába emigrált osztálytársamat is bevontam az ügyletbe, mert a londoni eladó nem szállít mindenféle koszfészek országba. Ez egyébként sértően diszkriminatív számomra, amerikai eladóktól is emiatt nem tudom megszerezni.
***
Idegesítő kisgyerekek rovat: buszra sorban állás közben mögöttem volt két óvodás gyerek, és talán azt hitték, hamarabb fel tudnak szállni, ha nem tartanak tőlem semmi távolságot, ezért többször hozzáértek a seggemhez, és ráléptek a cipőm sarkára. Előrébb lépve 10 centit nem segített semmit, mert ők is előrébb léptek. Ha megfordultam volna, biztos rendőrt hív a nagyanyjuk, hogy pedó vagyok.
Even Hitler Had a Girlfriend (Ronnie Cramer, 1992): Nagyon olcsó direct-to-video film egy magányos lúzer biztonsági őrről, aki szorong a dagadtsága miatt (szerintem soványabb így is az átlag amerikainál), és alkudozni próbál a prostituáltakkal. Lapostetű fertőzést kap. Néha pornónézés közben az apja megjelenik a tévéképernyőn, és kifejezi a fia iránti csalódottságát.
Sukkubus (Georg Tressler, 1989): Német népi horror, a svájci Alpokban játszódik, egy puska alapján szerintem a 19. században. Három marhapásztor él egy hegyi kunyhóban, és egy részeg mulatozás közben összeraknak egy női bábut, ami életre kel mint succubus (Pamela Prati - olasz aktmodell és vetkőzős színésznő). Csábítgatja és megöli a kétharmadukat. A fiatal fiút nem, talán mert ő normális.
Latin Dragon (Scott Thomas, 2004): Klisédús los angelesi akciófilm, amiben Lorenzo Lamas most egy verőember a rossz oldalon. A hispano környéket fel akarja vásárolni a gonosz ingatlanbefektető, de a verekedős kormányzati exbérgyilkos jól helyretesz mindenkit. A mexikói gazemberek mind kopaszok és körszakállasok, és lehet, hogy azért vannak tetoválásaik, hogy valahogy meg tudják egymást különböztetni.
La montagna del dio cannibale / The Mountain of the Cannibal God (Sergio Martino, 1978): Olasz kannibálfilm, a szokásos etikátlan állatgyilkosságokkal, amik szerintem teljesen feleslegesek is, mert sehogy sem kapcsolódnak a cselekményhez, de biztos a közönség régen szerette nézni az ilyet. A testvérpár az őserdőbe utazik felkutatni a nő (Ursula Andress) eltűnt férjét, de aztán kiderül, hogy rossz emberek, mert csak az uránt akarják kibányászni. Az egyik kannibál erőszakoskodni próbál a foglyul ejtett nővel, ezért a törzsfőnök levágja a faszát. A másik megdug egy közömbös mangalicát, de az nem érdekel senkit. Micsoda igénytelen alakok.
Yin zuo xi chun / Stooges in Tokyo (Otto Chan, 1991): Hongkongi szexkomédia: három kanos kollégát Hongkongból Tókióba küldi a cég, de őket főleg a kurvázás érdekli. A trió szenior tagja nagy okostojás, tőle sokat tanulhatunk a kínaiak japánok iránti sztereotípiáiról. Egy másik tag babonás, és szerinte 3 év szerencsétlenséget hoz "borotvált tyúkkal" találkozni, és ezt mintha máshol is olvastam volna. Poénos a filmzene.
USA, violación y venganza (José Luis Merino, 1983): Látszik minden színészen, hogy nagyon spanyol, ennek ellenére fehér amerikaiakat próbálnak alakítani. Két bűnöző elrabol egy nőt, hogy váltságdíjat kérjenek érte, aztán a végén meghalnak.
Machos (Enrique Gómez Vadillo, 1990): Mexikói meleg csippendélesek melodrámája, bevallom, gyorsítva néztem végig.
Every Home Should Have One (Jim Clark, 1970): Brit vígjáték, melyben a reklámszakembernek (Marty Feldman) tévéreklámot kell csinálnia a zabkásához, és forradalmi ötlete, hogy szexszel próbálja eladni. (Marty Feldman egy karakteres színész volt a hipertireózis miatt kigúvadt szemeivel és kamaszkori bokszmeccsen eltört orrával. Napi öt doboz cigit szívott, de a halálát romlott kagyló evés miatti szívroham okozta.)
Death Game (Peter S. Traynorm 1977): A jól szituált úrnak elutazik a felesége, és a viharos éjszakán beenged két tizenéves lányt, hogy megszáradjanak. Aztán rányomulnak, és kénytelen megdugni őket. Aztán foglyul ejtik és kínozzák, mert kiderül, hogy nagyon gonoszak. Az egyik lányt alakító Sondra Locke ekkor kétszer olyan idős volt, mint a karaktere.
Viciosas al desnudo (Manuel Esteba, 1980): Az előbbinek a spanyol remake-je, jóval exploitatívabb. Van egy 2015-ös további remake, Knock Knock a címe, Keanu Reeves van benne, és nem láttam még.
Lesbo (Edoardo Mulargia, 1969): A görögországi nyaraláson a házaspár női felét (Carla Romanelli) elcsábítja egy leszbikus, ami zavarja az impotens férjet, ezért felbérel egy férfit, hogy az is csábítsa el a feleségét, mert az mégiscsak kevésbé égő.
La casa que arde de noche (René Cardona Jr., 1985): Mexikói prostifilm, amiben a főszereplő nő megöli a stricijét, ezért elmenekül egy másik kuplerájba, ahol lassanként átveszi az irányítást a beteg öreg mádámtól.
Bayer ukránellenes röfögését ukrán híroldalon is megjelentették, és az alatta levő kommentek egyike sem arról szólt, hogy Bayer mekkora fasz, hanem arról, hogy a magyarok mennyire aljasok és kulturálisan jelentéktelenek, alátámasztva mindenféle hobbitörténész példákkal, különösen a II. világháborús náci együttműködéssel. Ha lemennénk ugyanerre a szintre, azt lehetne mondani erre, hogy az ukrán lakosság lelkesedése a zsidóellenes kegyetlenkedésekben fotókkal alaposan dokumentált. Így működik a fejletlen nacionalista agy, azt feltételezi, hogy itt mindenki Bayer Zsolt.
Mihez tud kezdeni bárki is azzal a génvizsgálati eredménnyel, hogy hova valósiak a felmenői? Csak a hülyék fogják magukat különlegesnek hinni ez alapján. (Egy ilyet ismerek is, de ő mindentől különleges a személyiségzavara miatt.)
És itt miért van kiírva, hogy "Jogvédett oldal!", ha alig van nem lopott tartalma?
Irritál, amikor valaki a "hadd" helyett azt mondja, hogy "hagy", és Lampé Ágnes minden Öt adásban elismétli ezt vagy ötször, de amiatt elnézem neki, mert egyszer nevető szmájlit adott egy fergeteges fb kommentemre.
A lentebb említett kolléganőmről általában az az érzésem, hogy több esze van, mint nekem, vagy legalábbis jobban kihasználja, de ezzel nem sikerül összhangba hoznom azt, hogy fél a szellemektől, és nemrég gyertyák segítségével elűzött egyet, amit a kutyája látott.
Évek óta gyötör egy perzisztáló gondolat naponta kb. 20-szor, és olyan érzést okoz, mint egy hőérzékeny fogra egy pohár jeges ásványvíz, miközben már nincs is igazán jelentősége. Ha valami miatt kognitív terápiára szorulnék, akkor ez az.
Szerettem volna átalakítani a blogsablont úgy, hogy a "Nincsenek megjegyzések" helyett az legyen kiírva, hogy "Erre nincsenek szavak", hogy önmagában azon is szórakozzak, ha nem ír senki semmit, csak nem találtam rá opciót.
Ha megtanultam fontos dolgot az élettől (Élettől), az az, hogy sose támasszam a fejem a tenyerembe, mert bepattan az arcom a kezem helyén 100% eséllyel. És mégse figyeltem rá. Pedig használok szappant és micellás vizet.
Police (Maurice Pialat, 1985): A rendőrnyomozó (Gérard Depardieu) drogkereskedő arab testvértrió után nyomoz, és nem tudom eldönteni, hogy a készítők szerint szeretnünk kellene-e a karakterét, amiért a kihallgatások során egyfolytában ordítozik és bántalmazza a gyanúsítottakat. Összejön az egyik bűnöző barátnőjével (Sophie Marceau). Hosszú és uncsi.
The Pursuit of D.B. Cooper (Roger Spottiswoode, 1981): 1971-ben történt, hogy egy rabló ejtőernyővel kiugrott egy utasszállítóból, és sosem találták meg. E téma fikciós továbbgondolása a sztori, melyben a rablót (Treat Williams) egykori vietnámi kiképző őrmestere, az azóta biztosítási nyomozó (Robert Duvall) üldözi, az északi erdőktől a mexikói határvidékig. A rablót kíséri a felesége is (Kathryn Harrold), meg egy pancser csirkefogó veterán ismerősük, aki a pénz felét akarja kizsarolni. Egy érdekesebbnek thrillernek hittem az elején, aztán átment akciókomédiába.
Screwballs (Rafal Zielinski, 1983): Az amerikai tini szexkomédiák műfajteremtő darabja. A T&A* Gimnáziumban (*ez a tits & ass népszerű rövidítése, ha valaki nem tudná) öt fiú összebarátkozik a büntetése töltése közben. Ez a "detention" az amerikai iskolák szokásos fegyelmező eszköze lehet, ülni kell a tanulmányi irodában pár órát. Műfaji klisék:
Loose Screws (Rafal Zielinski, 1985): Folytatódik a történet, valamiért már csak négyen van a társaság. Az iskola neve most Beaver* Gimnázium (*vagina). A főhősök már az előző részben is lehettek vagy 24 évesek.
Screwball Hotel (Rafal Zielinski, 1988): Sajnos még tovább folytatódik, de végre a fiúk kijárták az iskolát. Már csak hárman vannak, és miután kirúgják őket a katonai akadémiáról, egy luxusszállodában helyezkednek el személyzetként, és keverednek mindenféle kalamajkába, amiken csapkodhatjuk a térdünket a nevetéstől.
Amarsi male (Fernando Di Leo, 1969): A gazdag cégvezetőnek a lányával jár a kommunista egyetemista, aki aztán a titkárnőre tér át. Ez valami nagyot akarhatott mondani a társadalomról, de nem sikerült.
Dark Circus (Julia Ostertag, 2016): Ostertag a berlini goth-punk-meleg-fetisiszta-művész-stb. szubkultúra tagja, és a filmje is csupa ilyen alakot vonultat fel. Van egy átlagos lány, akit kirúgnak a munkahelyéről, mert elkésett, aztán átkerül valami alternatív dimenzióba, ahol ilyen fentebb említett emberek vannak. Nem hittem volna, hogy fogok még valaha filmnézés közben szemet eltakarni, de itt mégis, amikor biztosra vehetően valódi módon tűket szurkáltak a bőrükbe, meg azokra lógatták magukat egyesek.
Dagmars heta trosor (Vernon P. Becker, 1971): Dán szexkomédia egy luxusprosti utolsó munkanapjáról, mert otthagyja az ipart. Szerintem a prostitúció egy szomorú jelenség, nem hasznos effajta hazug bagatellizációt teremteni köré. A főszereplő Diana Kjær bájos volt.
Caregiver (Dennis Devine, 2007): Ultraolcsó slasher. Egy halfway house-ba (bentlakásos rehabilitiációs intézet drogosoknak és bűnözőknek, de nem böri, van ilyen magyarul?) érkezik az új nevelőnő, akiről aztán kiderül, hogy dilis, ezért megöli az irritáló lányokat.
The Josephine Baker Story (Brian Gibson, 1991): Életrajzi film Josephine Bakerről (Lynn Whitfield), aki egy topless afroamerikai táncosnő volt, de többnyire Párizsban élt és dolgozott, mert Amerikában még túl sok volt a rasszizmus ehhez. Budapesten forgatták. Baker nagyszerű személyiség volt, tavaly újratemették a párizsi Panthéonban, ahova a nemzet legnagyobbjai kerülnek.
Dark Harvest (James I. Nicholson, 1992): Felesleges horrorfilm; a sivatagban utazgató fiatal turistacsoportot megölik a zombik.
Beware: Children at Play (Mik Cribben, 1989): Felesleges horrorfilm; az erdőben mókázik apja és fia, de az apát elkapja egy medvecsapda, aztán 1-2 nap szenvedés után a fia kibelezi (nem figyeltem eléggé, hogy itt mi volt a motiváció). A fiú pár éve éldegél elvadultan az erdőben, nagyobb lesz, és környékbeli gyerekeket elrabol, hogy valami nem tisztázott módon rávegye őket arra, hogy öljenek felnőtteket.
Patrick vive ancora (Mario Landi, 1980): Olasz horror-giallo; Patrickot valaki fejbe dobja egy elhaladó mikrobuszból, amitől kómába esik. Apja, az Őrült Tudós a magánklinikáján tárolja Patrickot a következő években, és meghív pár embert vendégségbe, akik közül valaki lehetett az elkövető. Patrick közben apja Őrült Találmányának köszönhetően telekinetikus képességekre tett szert. Vagy nem is volt ilyen találmány, hanem magától? Mindegy is. A vendégek sorra meghalnak. Apja titkárnőjét viszont kedveli és megszellemkúrja.
Cours Privé (Pierre Granier-Deferre, 1986): Nem nagyon vágom a francia oktatási rendszert, valami nagyon durva közismereti vizsgára készülnek itt a diákok egy magániskolában, ami vagy sokkal nehezebb, mint az érettségi, vagy a többségük idióta. Az iskola töritanárnőjéről (Elizabeth Bourgine) gyalázkodó levelek érkeznek, meg kivágott arcú fotók egy orgiáról. Vajon ki küldte, és ki van a képen?
Mit játszom éppen?
Dark Sun: Shattered Lands: 1993-as DOS-os szerepjáték, úgyhogy DOSBox-ból fut csak. Készítette a Strategic Simulations Inc. (SSI) nevű, már rég megszűnt fejlesztőcég, akik akkoriban birtokolták az Advanced Dungeons & Dragons asztali szerepjátékok szabályrendszerének számítógépes adaptációs jogait.
A Dark Sun egyike az AD&D rendszerhez kitalált világoknak, és egy mágikus katasztrófák miatt sivataggá vált bolygó a helyszíne. A játékban egy négyfős csapatot kell irányítani, mind a négy karaktert mi hozzuk létre. Először meg kell szökni egy Draj nevű város arénájából, ahol gladiátorként harcoltatják a hőseinket, aztán a sivatagban megkeresni három falut, amit szökött rabszolgák alapítottak, szövetséget hozni létre köztük mindenféle küldetés végrehajtása révén, végül lecsapni Draj gonosz máguskirályát. Még nem játszottam végig korábban, kb. a harmadánál tarthatok most. Grafikailag korabeli szinten sem nagy durranás, de azért elég értelmes játék ahhoz, hogy lekössön: feleletválasztós beszélgetős részek, turn-based harcok. Van második része. A GOG-on vettem.
Mit olvasok éppen?
1.
Aliens: The Original Years Omnibus Vol. 2 (Marvel, 2022): az 1990-es években kiadott különféle Aliens képregények gyűjteménye (az ilyen kiadásokat nevezik omnibusnak). 1032 oldal, 3 kg, brutális sci-fi/horror történetekkel, nem kimondottan gyerekeknek ajánlva. Az első résznél ez jobban tetszik, komplexebbek a sztorik. Lesz még rövidesen egy harmadik és egy negyedik kötet.
2.
Ed Greenwood: Elminster Myth Drannorban (Delta Vision, 2000): A fentebb említett (A)D&D szerepjátékok egy másik világa a Forgotten Realms, annak egyik híres figurája egy Elminster nevű mágus, az ő történetet írta meg Greenwood egy könyvsorozatban, ez a második rész. Sajnos ez és az első rész magyar fordítása is oldalanként legalább 8-10 vesszőhibát tartalmaz, amik megakasztanak az olvasásban. Csodálatos igénytelenség.
***
Ezek alapján biztos nagy nerdnek tűnhetek, de hát az is vagyok.
