A gyárban az átvett informatikai felszerelésem egy 12"-es laptop és egy gyerekkézbe illő egér.

• Az egér megfogásához annyira közelítenem kellett hüvelyk- és kisujjamat, hogy percek alatt kézfájásom lett tőle.
• A laptop kijelzőjén alig fél el valami, miközben egyszerre több ablakban dolgozom.
• Az asztalra tett laptopra kb. 45 fokban kell lefelé néznem, kellemetlen nyak- és szemizom problémákat szerezve.
• A laptopon nincs numerikus billentyűzet, és még a * is billentyűkombinációra jön elő.

Ergonómiai fejlesztések:

• Bevittem egy saját, férfikézbe méretezett, vezeték nélküli egeret.
• Találtam egy papírdobozt, amit az asztalra téve a tetejére, szemmagasságba helyeztem a laptopot.
• Így nem lett használható a laptop saját billentyűzete, úgyhogy kerestem egy tartalék USB billentyűzetet egy szekrényben. Ez is régi, ujjzsíros szar, de nagy előrelépés.
• Van egy szerver a szobában egy 24"-es monitorral. Mivel ott úgysem dolgozik senki, legfeljebb a 2 havonta erre járó rendszergazda 1 percig, saját használatba helyeztem a laptop mellé, kiterjesztett funkcióval. Azóta mindenki irigykedik, hogy ez miért nem nekik jutott eszükbe, én meg nem tudom, hogy kölcsön kellene adnom nekik időnként ezt, vagy tartsam meg.

Ha valaki a náciság vádjára azzal vág vissza, hogy aki mondta, az kampósorrú, azzal szerintem éppen megerősíti az őt ért vádat.

Sajnálom Chuck Norrist, amiért mindenki tárgyiasítja. Közös szelfizni vele nem a tiszteletről, hanem a lájkvadász önfényezésről szól.

Aláírtam az európai ügyészséget. Az aljasság elleni küzdelemben kevés és csekély súlyú eszköz áll rendelkezésére annak, aki kerüli az erőszakot, úgyhogy meg kell ragadni minden lehetőséget.

VV-t nézek, nem szégyellem, haljakmegtesó.

Közigazgatási és domborzati térképet legfeljebb külön-külön szoktam látni, utóbbit meg amúgy is ritkán, úgyhogy elég keveset tudok róla, hogy melyik városhoz vagy megyéhez tartozik dombság vagy folyó. A Duna még rendben van, de már a Tiszánál gondjaim lennének, milyen városok vannak a partján. Vagy zavarba jönnék olyan kérdéstől, hogy pl. Szombathely vagy Miskolc* síkságon vagy dombokon van-e. Ilyenkor abból indulnék ki, hogy a településnek van-e középkori vára (és egyáltalán tudom-e, hogy hol van vár), ami valószínűsíti, hogy nem sík a terep**.

*nemrég megtudtam Annalike sztárbloggertől, hogy Miskolc része Diósgyőr, és ott van vár, tehát Miskolc nem lehet egészen sík
**amúgy vannak középkori várak sík helyeken is?***

***várjál, Győr az Kisalföld, és ott van vár, bukott az okoskodás

Gumicsont rovat: a lenyilazott misszionárius. Szerintem a pattintott kőkorszaki lakosság helyesen járt el. Indoklás: a szigeten lakó népcsoport a megfigyelések szerint is kiemelten érzékeny a külvilági kórokozókra. Az utóbbi pár tízezer évben alighanem megtanulták, hogy ahányszor jön egy idegen, sokan betegek lesznek közülük, halálos kimenetellel is. Ezt nyilván az istenek büntetésének, gonosz szellemeknek vagy valami hasonló baromságnak tulajdonítják az immunológiai ismeretek hiányában, nincs is jelentősége. Annyi a lényeg, hogy a sziget egy fordított karanténként funkcionál, amin felelőtlenül átjárkálni sokak halálához vezethet. Ilyen járványos témájú izgalmas filmekben is simán lelövik a katonák a karantén határsértőit (kivéve a főszereplőt, mert azt nem találják el).

Most, hogy túl vagyok a kabát mizérián, de még tart a BF, ezen kell tanakodnom: a könyveken holnapig 30% kedvi van. DEVISZONT a könyvkiadó/bolt facebook oldalának ezerrel maradék nélkül osztható számú lájkolási állapotainál a mesés 50%-ra szokott ez felmenni. Jó, de ez mikor lesz?

A növekedés lassuló ütemű,

2017.02.11.: 5000
2017.04.29.: 6000
2018.11.24.: 7790,

és ha nem csak középiskolára készülő gyerekek matekfeladatait tudnám megoldani, akkor keresnék valami logaritmikus függvényt, ami átmegy ezen a három ponton, és megnézném, hogy 8000 melyik dátumra fog esni.

Kalandozás a Váci utcában: visszakaptam a pénzt a kabátért, aztán egy közeli kisebb üzletben szereztem másik hasonlót, de kényelmesebbet feleannyiért. A segítőkész - az Y generációs tegeződési kényszertől eltekintve - rokonszenves eladó lányok segítettek dönteni L és XL között (L). A vásárlás előtt még betértem valami Versace márkaboltba is, ahol a nagy belső tér ellenére rajtam kívül egyáltalán nem volt vásárló, az eladó (ez már inkább ilyen X és Ratkó átmenet volt) 2 méterről követett, nehogy elfelejtsek fizetni valamiért. Itt az egy-két cigánystricis giccsen kívül nagyon szép dolgok voltak, és egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy a címkéken az a nagyon hosszú szám a cikkszám-e vagy az ár forintban, aztán lassanként rájöttem, hogy az utóbbi.

Ezen a környéken mászkálva régóta próbálom eljátszani a külföldit, hogy megszólítsanak ezek a megszólító emberek a thai masszázzsal meg a gulyáslevessel, és most aránylag több sikerem volt benne. Az az elméletem, hogy egyrészt kell hozzá egy legalább középkategóriás öltözék, másrészt bizonytalanul, kanyarogva, lassan kell haladni, jobbra-balra-felfelé nézegetve.

Hódoltam a konzumidiotizmus örömeinek. Következő fizetésig nem merem megnézni az egyenlegem.

Az ürömbe öröm vegyült vagy mi: kicsi a kabát, és nem volt belőle nagyobb méret, pedig fél éve meg akartam ezt venni, akkor még volt 56-os is.

Beszéltem egy 63 éves emberrel, aki 2 és fél éve nem tud elhelyezkedni, és az én szakmai minőségemben nem mondhatom el neki, milyen fatális kommunikációs hibák miatt nem akarja senki foglalkoztatni, szakértelemtől függetlenül:

• dagályos, végtelen szövegelés
• túlzott öntömjénezés
• kioktató stílus (amúgy tanár)
• sok ködösítés, nehezen kinyerhető konkrétumokkal
• dühös trágárkodás
• egyes cégekről erőteljes kritika

Ennyi idősen eleve közel lehetetlen munkát kapni, úgyhogy különösen törekedni kéne arra, hogy ne tűnjön lekezelő, sértődött seggfejnek. Mindamellett én szimpatizáltam vele, és kellemetlen nyomot hagyott bennem, hogy nem segíthettem neki, miközben ő továbbra is bízik bennem, de a felettes kollégáimnak beszámolva róla határozottan elutasították, hogy foglalkozzunk vele a továbbiakban.

Ennél lényegesen kellemetlenebb az a nyom, hogy anyámat nem tudom megmenteni sem az alternatív terápiás ostobaságoktól, sem az MLM-es csalásoktól, sem a kormánypropagandától, és bármilyen ez irányú próbálkozásom csak dühös és engem korlátoltnak beállító reakciókat vált ki. Most vett valami szegecsekkel sűrűn kivert gumilapot egyenesen Ukrajnából (kelet = ősi bölcsesség, nyugat = kapzsi gyógyszeripar), aminek célja a fájdalomcsillapítás, és rá kell feküdni vagy egy festőhengerrel a testen görgetni, és le kellene fordítanom neki a használati utasítást, de nem kíváncsi arra a véleményemre, hogy ez legjobb esetben is csak placebo. Elvileg még fertőzésveszélyes is, ha a tűhegyes szegecsek felsértik a bőrt.

Van abban valami ellentmondásos, hogy miközben a családtagjaimnak és barátaimnak nem szoktam karácsonyi ajándékot venni, addig kötelezve vagyok arra, hogy az egyik random kollégának vegyek.

Mi az a gayes? (céges karriercsoport kommentjei, semmi nyilvánvaló homoerotikus tartalom)

A főnököm a segítségemet kérte, hogy oldjam meg a lánya középiskolai felvételi matekfeladatait, amikre otthon se jöttek rá. Sajnos annyi kihívás se volt bennük, mint elfordítani egy kulcsot egy zárban, de legalább a főnököm azt hiszi, hogy okos vagyok.
Aztán véletlenül észrevettem, hogy a kollégám az egyik nyári szoftverfejlesztő osztálytársammal kontaktál telefonon (HR iparosok vagyunk egyébiránt), aztán egy e-mailes űrlapon 10 fokú Likert-skálákon kellett bejelölnie a srácnak a különféle technológiákban szerzett jártasságát. Önbizalmat érdemes tőle tanulni: a tanfolyamon inkább a gyengébbek közé tartozott, de a 9-et és a 10-et is megjelölte a fő programnyelv esetében (csak hogy értsük: pályakezdő a szakmában), amit pedig egyáltalán nem használt még, arra 3-ast adott, azzal a magyarázattal, hogy nem ismeri, de biztos könnyen megtanulná.

Amikor kapsz :):):) tartalmú e-mailt a szomszéd szobában levő kollégától, de hallod, hogy nem is nevet, hanem folyamatosan beszélget.

Megérte a magammal hordott finomságokkal kínálgatnom a falánk kollégát, cserébe hozott nekem egy 20%-os kedvezményű kupont egy jobb fajta ruházati üzlethez, ahol kabátot akarok venni. Amint kezdetét veszi az érvényessége (BF jellegű akció), elviszem a körülöttem levőket soppingolni, hogy közösen használjuk fel.
A másik egy jógaoktató, tartott egy 20 perces irodai jógaórát, amitől kijött az ingem a nadrágomból, és felismertem, milyen mozgáskorlátozott vagyok, habár szerinte elfogadhatóan jól csináltam.

Alacsony önértékelésű szidalmazás: "olyan vagy, mint én!".

Dagadt vagyok!

De ilyenkor nem lehet kint futni, mert rákot kapnék a szeméttel fűtő parasztok füstjétől.

A sporthírek címeinél az újságírók szeretnek úgy fogalmazni, mintha tényleg erőszak történne: "hatalmas pofont kapott", "megverték", "megalázták" stb., és el kell hozzá olvasni a cikket, hogy az ember megértse, hogy egészen másról van szó.

Most egyik blograjongóm által fordított könyvet olvasok, de ott valami zavart érzek, amikor arról beszélnek benne, hogy a nagy hajó 19 láb hosszú. Egyébként nagyon élvezetes, gratulálok hozzá!

Olvasok egy könyvet (hazai ponyvafantasy), amiben a szerző szinte mindig rosszul használja a fáradság - fáradtság és izzadság - izzadtság szavakat.
Öntsünk tiszta vizet abba a bizonyos pohárba!
fáradság = energiabefektetés
fáradtság = az az állapot, melyben a lecsökkent energiaszint miatt az ember pihenést igényel
izzadság = az a testnedv, ami párolgási céllal kerül a mirigyekből a bőrfelületre
izzadtság = az az állapot, amikor izzadsággal van ellepve az ember

Beléptem egy sok tízezres tagú fideszes csoportba. Gyakorlatilag minden poszt és komment a gyűlölködő butaságról (Orbán beállított, negédes családi fotóinál pedig a meghatódott, patetikus nyalizásról) szól, és külön-külön mindegyiken jót lehetne kacagni, de ebben a méretben ez sokkal inkább félelmetes. Az igazi zombiapokalipszis nem mozgó, rohadó hullákból áll, hanem szavazó nyugdíjasokból.

A Keleti Pályaudvar aluljárójában bátran keresztülmentem egy neokeresztény szektás mikrofonos hangoskodáson, elfogadtam egy szórólapot, de arra már nem volt időm, hogy a beszélgetni akaró fanatikus aktivistát meghallgassam, meg amúgy is egy zavaróan rámenős cigány volt, akinek a legvalószínűbb életútja az lehetett, hogy kicserélte a sziput erre a semmivel sem jobb marhaságra. A szórólapon valamelyik ószövetségi figura idézete volt, aki lehetőséget kínált az aljasságaimtól való megszabadulásra, de nem jutott eszembe semmiféle aljasságom, úgyhogy nem csatlakoztam a szektához.

Lifehack rovat: mielőtt bárkinek bármit bepésztelnék csetbe, először ellenőrzöm valami semleges helyen, mi van a vágólapon.