Electra (Jay Raskin, 1990): A görög mítosz modernkori feldolgozása, amiben Elektra egy drogos prosti. Olcsó, amatőr film, de érdekes zenékkel és verselő, filozófus kurvákkal.

Mandingo (Richard Fleischer, 1975): Kyle Onstott regényéből; az 1840-es években, Alabamában játszódik, és egy nagydarab néger rabszolga, Mede (Ken Norton) a főszereplő, akit verekedésre használ a gazdája.

Drum (Steve Carver, 1976): A Mandingo folytatása, 20 évvel később. Ken Norton most egy Drum nevű karaktert alakít (lehet, ő Mede fia, nem tudom), aki az előző filmben levő, itt már idősebb gazdát szolgálja. Jók benne a színésznők (Isela Vega, Fiona Lewis, Pam Grier).

Mandinga (Mario Pinzauti, 1976): Ez a Mandingo primitív olasz sexploitation változata, amiben a négerkínzások BDSM szexjelenetként kerülnek felhasználásra.

Pool Party Massacre (Drew Marvick, 2017): Slasher horrorkomédia, amiben az ellenszenves, beképzelt ribancok plusz egy normális lány összegyűlnek egy medencés bulira (igazából be se mennek a vízbe, kényeskedésből), és valaki sorban megöl mindenkit.

Pink Flamingos (John Waters, 1972): Bizarr vígjáték, ez a második film, amit láttam a korabeli nőimitátor Divine főszereplésével. A lakókocsiban élő Divine és az őt gyűlölő újságírónő azon verseng, melyikük a Legmocskosabb Élő Személy. Erőteljes polgárpukkasztás, pl. vágás és egyéb trükkök nélkül megtekinthető, ahogy Divine megeszik egy friss kutyaszart.

28 Hotel Rooms (Matt Ross, 2012): Romantikus dráma; egy író férfi és egy adatelemző nő találkoznak különböző hotelekben az évek során, hogy szerelmeskedjenek vagy veszekedjenek, miközben van kapcsolatuk mással.

A Bucket of Blood (Michael McDonald, 1995): Feketekomédia, egy 1959-es film remake-je. Egy művészklub mosogatófiúja véletlenül megöli a főbérlője macskáját, majd gipszbe öntve bemutatja mint saját szobrot, és ezzel nagy sikert arat. Rászokik arra, hogy embereket öljön, majd begipszelje és kiállítsa a hullákat, és ezzel egyre sikeresebbé és őrültebbé válik.

200 Motels (Tony Palmer, Frank Zappa, 1971): Valami abszurd, zenés komédia katyvasz, Ringo Starr narrációja mellett.

Unwilling Lovers (Zebedy Colt, 1977): Pornó, amiben egy traumatizált értelmi fogyatékos néha megöl valakit.

Teenie Tulip (Gerard Damiano, 1970): Sexploitation, egy gyanúsan kókler pszichiáter egy szexklinikát üzemeltet. Innen megmondom, hogy ez egy etikátlan kezdeményezés.

Terminal Force (Fred Olen Ray, 1989): Akcióthriller; a Kemény Kiégett Zsaru egy tanú túszul ejtett lányát igyekszik kiszabadítani a gazemberek markából.

Lash of the Penitentes (Roland Price, 1936): Egy újságíró elutazik egy új-mexikói faluba, hogy cikket írjon a helyi önkorbácsoló katolikus szekta viselt dolgairól. Korához képest sokat mutató film, van benne fenék és oldalcsöcs.

Kill! (Romain Gary, 1971): Akcióthriller, valami interpolos nyomozás. Annyit jegyeztem meg belőle, hogy a rövidhajú szőke Jean Seberg van benne, akiről nemrég készült egy életrajzi film, amit egyébként nem láttam. Tegyük hozzá, hogy az Interpol nem nyomozóhatóság, hanem egy információmegosztó szerv, de azért menő volt egy időben rájuk hivatkozva bűnügyi filmeket csinálni.

Terror at Orgy Castle (Zoltan G. Spencer, 1971): Olcsó sexploitation horror (olyan horror, amitől biztosan senki sem fog megrémülni), melyben az európai kastélyban megszálló amerikai pár találkozik egy vámpírnővel, aki férfivé is tud alakulni, meg egyéb furcsa alakokkal, és lesznek benne dugások.

Separation (Jack Bond, 1968): Ez egy számomra követhetetlenül művészieskedő szürreális alkotás.

Die Nichten der Frau Oberst (Erwin C. Dietrich, 1980): Guy de Maupassant regényéből készült svájci erotikus film, elég annyi róla, hogy a múltkor említett Brigitte Lahaie van benne.

La Route de Salina (Georges Lautner, 1971): Néha megnézek véletlenül értelmesebb filmeket is, ezt is ide sorolnám. A kopár dél-olasz vidéken kóborló fiatalembert (Robert Walker jr.) a saját hazatérő fiaként üdvözli egy bolond nő (Rita Hayworth), és belemegy a játékba, hogy pár napig legyen hol lennie és kajálnia. Csakhogy a nő lánya (Mimsy Farmer) is ugyanígy viselkedik, a bátyjának tekinti, és nem billen ki ebből a szerepből, ami egyre furcsább a fiúnak. Magas szintű látványvilág.

Romantik på sengekanten (John Hilbard, 1973): Dán szexvígjáték; egy gazdaggá váló fiatal örökösnőt össze akarnak hozni egy pasival, hogy kettejük cégbirodalma együtt megmeneküljön a csődtől.

Don't Look in the Basement (S.F. Brownrigg, 1973): Amerikai horror/thriller, melyben a magánpszichiátriára érkezik dolgozni az új nővér, majd gyilkosságok történnek. Nem valami jó.

Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1966): Jancsóról az volt az előítéletem, hogy nézhetetlen, ehhez képest képtelen voltam félbehagyni, miközben éjszaka néztem. Az 1860-as évek alföldi börtönében, ami lényegében egy koncentrációs tábor, a hatalom egymás ellen játssza ki a rabokat.

The Mangler (Tobe Hooper, 1995): Horror, Stephen King regényéből. Egy kisvárosi mosoda hatalmas mángorlógépe öli az embereket, a cégvezető (Robert Englund - Freddie az Elm utca filmekből) pedig egy gonosz vén nyomorék. Olyan a látványvilág, mint egy Terry Gilliam filmben.

The Mangler 2. (Michael Hamilton-Wright, 2001): Egy gimnázium biztonságát egy számítógép vezérli. Az egyik lány vírust telepít rá, amitől gyilkolni kezd a rendszer. A geci igazgató szerepében - talán kedvenc színészem - Lance Henriksen. A film ennek ellenére pocsék.

The Mangler Reborn (Matt Cunningham, Erik Gardner, 2005): Egy szerelő bekattan az otthonába hozott géptől, ami az első filmben levő gép elárverezett alkatrészeiből van. Elrabol nőket, hogy feláldozza őket a gépnek. Két betörő odakeveredik, de nem kell örülni, nem éli túl senki. Upsz, spoiler.

Invasion of the Bee Girls (Denis Sanders, 1973): Sci-fi/horror. Egy kaliforniai kisvárosban férfiak kezdenek elhalálozni szexuális kimerültség okán, egy-egy szerelmi együttlétet követően. Egy csoportnyi napszemüveges nő a ludas. Vezetőjük Anitra Ford.

 

Shivers (David Cronenberg, 1975): Sci-fi/horror. Egy luxus toronyházban zombijárványszerűen bekattannak az emberek, hogy szexmániás gyilkosokká váljanak. Cronenberg első rendezése, és meggyőződése, hogy az Alien forgatókönyvírója az ő ötletét lopta el az emberekben megbúvó, onnan magukat kirágó parazitákról.