Generation gap rovat: mondta az osztálytárs, hogy neki 2 vagy 3 olvasatlan könyve is van.

Fun fact: távolabbi rokonaim négyen vannak testvérek, és mindnek más az apja, de erről feltehetőleg nem tudnak, ahogy a hivatalos apu sem.

• Említettem nyilvánosan, hogy egy ideje enyhébb szorongást és depressziót diagnosztizálok magamon (abba nem mentem bele, hogy ez tarthat úgy 30-35 éve), és az rosszul esik, hogy egy csoporttárs többször bagatellizálta a problémámat erre válaszul, miszerint én erről semmit sem tudok. Ráadásul mindig olyan szituációban, amikor a szabályok szerint arra én nem tudtam válaszolni neki.
• Már az egyetem óta mindenki nagyon vicces előadónak tart, és itt is gyakran kell prezentációt tartani, és mindig ezt kapom visszajelzésnek. Szerintem ha szórakoztató vagyok, az nem prezentációs eszköz, hanem csak szorongásoldás. Emellett a többieket jobban megviseli a szereplés, én meg már lassan kezdem élvezni is. Talán a szereplés terápiás hatású rám, néha híres szoktak színészek is emiatt színjátszásba kezdeni.
• Elkísértem őket kocsmába, ahol paradicsomlevet ittam, mert kitaláltam, hogy én már túlléptem az alkoholfogyasztás mindenfajta vélt jótéteményén január 1. óta, és vettem a kocsmárostól egy kb. 100 éves földgömböt, ami a dekoráció része volt. Félórát bírtam ott, aztán haza.
• Próbavizsga volt ma, lesz olyan 10-20% körüli eredménye, 60% kéne minimumnak.
• Rákattantam a könyvekre, napi 100 oldalt olvasok. Már csak ez motivál, meg a gépes AD&D.
• Az is kétségekkel tölt el, hogy a barátaimat érdeklem-e egyáltalán, mert mindenkinek sokkal fontosabbak a saját sztorijai, mint én.
• Ez a meleg se zavart régebben, de már igen. Ez azzal függhet össze, hogy a nyári meleget régen a szabadsággal asszociáltam, de felnőttként már semmi köze a kettőnek egymáshoz.
• Vettem március elején pár ólomfigurát Angliából, állítólag már rég ideküldte, persze lenyúlta valamelyik geci postás. Szerencsére az eladó hiperkorrektnek mutatkozik, hajlandó elküldeni újra a rendelést ingyen.
• Megkérdeztem a füstösképű giroszost puszta small talkból, melyik országból jöttek, de nem akarta megmondani. Mondjuk ha idegenrendész lennék, ennyivel nem tudott volna megszabadulni tőlem.
• Ehhez kapcsolódóan talán a girosz is motivál, de még mindig magas lehet a koleszterinem.
• Sajnálom, hogy a facebookon nincsenek negatív lájkok, mert jól szórakoznék rajta, hány olyat kapnék, ha az amerikai boszorkány csoportba arra a kérdésre, hogy mit jelent a posztoló álma, odaírnám, hogy semmit, az agyi neuronjai véletlen hömpölygése.
• A facebookról törölnöm kéne magam, túl alávaló cég. Alternatív csetalkalmazásra viszont csak a hasonlóan alávaló Google szolgáltatását ismerem.

De tényleg sajnálom, hogy sokszor nem válaszoltam :(

A prezentáció 10-15 percesre volt tervezve, de ezt észre sem véve félórán át beszéltem folyamatosan angolul, valószínűleg jobban élveztem, mint a közönség.
Az osztálytársak két részre oszthatók aszerint, hogy ki foglalkozott már kódolással és ki nem, és akik igen, azok kissé idegesítenek, mert sokkal előrébb járnak a feladatok megoldásában nálam, és így kellőképpen ostobának tudom érezni magam. Főleg, amikor hangosan magyaráznak egymásnak olyan technikákról a legnehezebb feladatoknál, amiknek a felfogásától minimum hónapokra vagyok még. Másrészről viszont azt is észrevettem, hogy a zöldfülűek örülnek, ha segítek nekik, mert egyforma szinten állva nem nyomasztom őket.

Eközben a sztárblogger C# programozónak tanul, és többnyire öregnek és idiótának érzi magát a csoport többi részéhez képest, bár inkább csak azok zavaróan jók, akiknek vannak már kódolási ismereteik.
Ma: keltem 5:40-kor a házi feladat videókat nézni, beértem 8:10-re, workshop ( = találd ki, hogy kell megcsinálni a feladatot) 18:00-ig, hazamenés, 2 prezentáció kidolgozása, kész, és 0:54 van.

A legjobb dolog, ami vele történhetett volna, ha 89-ben agyonverik a rendőrök: most mindenki szeretné mint nemzeti hőst, egy köztéri park a nevét viselné, és kicsit több pénzünk (egy gázszerelő és társai vagyonának megfelelő összeg, szétosztva) és szabadabb demokráciánk lenne.

Egész napos csapatépítő tréning, különféle indoor feladatokkal. A zárókörön mindenki elmondta, milyen kitűnően érezte magát, kivéve engem, én azt mondtam, hogy sose szerettem az ilyeneket és ez most sem változott. Ennyi pénzért hadd ne hazudozzak udvariasságból. A testi közelséggel járó feladatból majdnem kiléptem.

A legsötétebb hangulatot azzal tudom elérni, ha este, de a lefekvési időtől még elég távol elmegyek aludni 1-2 órára, vagy csak hasztalanul fetrengeni, mert túl meleg van, vagy túl zajos az autóforgalom, majd felkelek.

Alekosz kivételessége abban áll, hogy ekkora távolság van a vélt és valós szellemi képességek közt.
https://www.facebook.com/nagyalekosz1978

Szomorú vagyok, amiért otthagytam a kollégáimat.