Találkoztam megint a gazdag exkolléganőmmel, és észben kell tartanom, hogy mivel nem teljesen normális, ezért jobb nem viccelni vele az ivási szokásairól, mert egy órával később is ezen hisztizett. Aztán feltörte a lábát a cipő, ezért hazataxiztunk. Megkérdeztem, hogy fizessem-e a taxi felét, de mivel kártyája van hozzájuk, így nem kellett, azonban legközelebb majd meghívhatom valamire. Ez nem nagyon lelkesített fel, mert a múltkor is amikor én voltam a soros, kikérte a pultostól a legdrágább üveg bort. A tetőteraszos lakásában az eget bámulva legalább ki tudtam kapcsolódni kicsit, egyfajta nyaraláspótlékként.