Lakik errefelé két olyan öregebb fazon, akiknek szokásuk felvenni a kocsijukba, amikor meglátnak engem az utcán, hogy bevigyenek a városba, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy biztos azért ilyen segítőkészek, mert ismerkedni akarnak, és azt hiszik, én is olyan vagyok.

De hogy írjak valami jót is néha: tegnap reggel lehuppant mellém a kedvenc fiatal kolléganőm, mert reggelente ájtís míting zajlik az asztalánál, amitől nem tud dolgozni, és a közelsége ahhoz hasonlóan stimulálta az agyamat, mint egy tejszínhabos tejeskávé fahéjjal meghintve, ennek örömére filctollal bejelöltem a származási faluját az asztalomra terítve tartott országtérképen.

A legkevésbé kedvenc egy passzívagresszív terhes, aki már akkora, mint egy cet, de még mindig van vagy fél éve a szülésig.

Még egyszer valaki azt mondja itt, hogy "szép napot!", összezúzok a fején egy monitort. Aztán a rikácsoló "szépjóreggeltjóreggeltjóreggelt" újságosztó öregasszonynak is a metrókijáratnál.

Mire gondolhatott az úszógumi tervezője?

Mai kihívásunk: rágós parasztsonkát enni keményre száradt kiflivel, az őrlőfogak kihagyásával. Meg befájt a fejem, rosszul vagyok, minden bajom van már.

Lehet, kezdek egy blogot arról, hogy milyen mókás dolgokat találok CV-kben.

Most jövök rá, honnan volt ismerős tegnap, akivel - egyfajta kényszerűségből - társasjátékoztam. Zavaróan sunyi jellem volt. (Vannak ezek a "kicsoda? ééén?" típusú emberek, akiknek a legszívesebben megsuhintanád egy serpenyővel a begyakorlottan ártatlan képét.)

A barátaim úgy neveznek engem egymás közt, ahogy akarnak, de annak nem örülök, hogy valami leegyszerűsítő kategóriaként létezem a fejükben.
(A barát nem tökéletes szó, egy lépéssel közelebbi viszonyt sugall a valóságosnál, legalábbis a boldogság világnapjának sötét hangulatában ezt hiszem.)

Biztos nem tetszett a vámosoknak és visszaküldték.

Egy átlagos bértől be is csavarodnék, mint egy lottómilliárdos, marokra szórnám a bankókat az utcán.

Az olvasó rendszeresen megveszi a noiportal.hu-t, akiknek 2 évvel később feltűnik, hogy valaki kommentelt.

Itt kb. mindenki azzal fejezi be a telefonbeszélgetést, hogy "szép napot". Ez valami Y generációs dolog?

Hajótörés klisék:

• Miután partra sodródik a főhős, megjelennek a kíváncsi szigetlakó bennszülöttek, és ő elájul.
• Magához tér egy kunyhóban, ahonnan a törzsfőnök elé vezetik, aki trónon ül és perfekt angolból.
• A törzsfőnöknek jó nő a lánya.
• Van egy féltékeny geci, aki a lány bátyja vagy udvarlója.
• Az olcsóbb hajótöréses filmekben nincsenek bennszülött gyerekek, a rendező nem akart bajlódni gyerekstatisztákkal is.
• A főhős az esti üdvözlőbulin táncos mulatságot néz. Csak gyümölcsöket lakomáznak, alkohol nincs, a zene dobolásra történő szabálytalan rikoltozás (ez ugyanaz a felvétel lehet minden filmben, a hangmérnökök egymásnak adogatják valószínűleg). A főhős mozdulatlanul ül, virágfonat van a nyakában, udvariasan figyeli a seggriszáló táncosokat. Szemez a törzsfőnök a lányával.
• A törzsfőnök a buli során is méltóságteljesen néz.
• A bennszülöttek közül csak a törzsfőnök, a lánya és a geci szólalnak meg, mindenki más néma, vagy érthetetlen nyelven karattyol.
• A bennszülött lányok egymásnak sugdolóznak és vihognak, miközben nézik a főhőst.
• Tóban fürdőző lányok. Vízesés. Nevetve fröcskölés.
• Az esti bulitól és a fürdőzéstől eltekintve a bennszülöttek igazából sosem csinálnak semmit, csak sétálgatnak a kunyhók között.
• A főhős megfarkalja a nőt. A féltékeny geci meglesi vagy megtudja, bedühödik.
• Nemsokára további bonyodalmak lesznek: kitör a vulkán, előjön egy emberevő szörny, megjelennek a kalózok, de a főhős megmenti a falut.
• A szigethez tartozik valami helyi istenség, akit mindig emlegetnek a szigetlakók, és elásott kincs is.

Bagdy Emőke és Koós János egyre jobban hasonlítanak.

Munkába menet láttam: két rendőr udvarias arccal figyel egy emberre, aki a családi háza ajtajában áll, és a ház előtti üres helyre mutatva mondja: "so, my car was here...".

Csinos(nak látszó) lány képéhez írt komment, a szokásos harmadikvilágbeli kanos udvarlótól, de mit akart mondani?

Ha az esztendő szót csak december 31-én használjuk, a hölgy szót csak március 8-án. Egyúttal lehetne fogadni rá, hányszor hangzik el a köztévé esti híradójában, csak nem könnyen tudok tévézni.

A gyakornok fiú, aki mellettem ül, grafológiát tanul. Gondoltam, ha megint előjön a témával, szólok neki, hogy ne fecsérelje az idejét áltudományos marhaságokra, mert ennyi erővel akár asztrológiával is foglalkozhatna, és a találó hasonlattól majd megvilágosodik. Ma láttam az asztalán egy füzetnyi vastag asztrológiai elemzést.

Mai újdonságunk a mellbimbó szín. Rózsaszín, bőrszín, kakaóbarna és fehér felidézhetetlen arányú keverékével kísérleteztem (ezek rendelkezésre álló festékek), de a bátyám leszólta az eredményt, hogy túl barnás (mekkora szakértő itt valaki!), így némi piros hozzáadásával újrakentem a testrészeket. Valahogy továbbra sem jó szerintem, most kissé lilásabb a kelleténél. Lehet, hogy a rózsaszín és a bőrszín önmagában elég lett volna. Egyébként igaziból ez nem egy állandó szín, ha jól sejtem, hanem az általános pigmentációval jár együtt az árnyalat sötétsége.

Nem szeretem ezt a nőnapi virágozást. Az a jelentése szerintem, hogy bocs, ilyen geci voltam egész évben, ilyen a társadalmunk, ezért nesze egy virág, aztán holnaptól ugyanaz lesz, mint eddig. A munkahelyi közös virágajándékozás ötlete is nem meglepő módon attól a sráctól származik, aki állandóan tenyérbemászóan szexista viccekkel próbálja szórakoztatni a közelében dolgozó nőket (vagy önmagát).

Klisé: a fehér szereplőt az egzotikus helyszínen megrohanják a kiabálva kolduló néger/hispano/ázsiai gyerekek, majd ugyanabban a túlkoreografált formációban elszaladnak.

Klisé: sétálgat az ember valaki másnak a lakásában, nézegeti a berendezést, és a zongorához érve megnyom 2-3 billentyűt.