Legutóbbi fizetésem egy zsíros bónusszal volt kiegészítve, ezért önjutalmazó/antidepresszáns költekezésbe csaptam a társasjáték gyűjtő hobbim területén.

1. HeroQuest

1989-ben a Milton Bradley és a Games Workshop közös kiadásában jelent meg a játék, aminek a reklámját 1991 táján a rossz helyre születettek esélytelen nyálcsorgatásával figyeltem a Sky tévécsatornán, a rajzfilmek reklámblokkjaiban.

Fantasy témájú dungeon-crawler, végső soron egy nagyon leegyszerűsített szerepjáték, szerintem 10-12 év körüli gyerekeknek is érthető (a doboz 14 évtől ajánlja valamiért). Van négy hős karakter (barbár, törpe, elf, varázsló), akik egy labirintust derítenek fel, lecsapkodva a szörnyeket, túlélve a csapdákat és begyűjtve a kincseket, illetve az adott küldetés speciális célját végrehajtva. Velük szemben áll a gonosz varázsló, akinek a brit kiadásban Morcar, az amerikaiban Zargon a neve, és az őt megszemélyesítő játékos a kooperáló hősök ellenfele. Van egy kartonpapír pálya, kis figurák, kis bútorok, kártyalapok, dobókockák. Pár éve megvettem már jó drágán egy lerongyolódott példányt, amivel még nem is foglalkoztam azóta, talán mert frusztrált a használt állapota. Mindegy, majd eladom egyszer még drágábban. Nagy örömömre 2021-ben megvette a jogokat és újra kiadta a Hasbro, ezt vettem most meg. A dizájn korszerűsítve lett, de a szabályok ugyanazok. A szabálykönyv nem lett újraszerkesztve, a réginek a pontos átvétele, és sajnos nagyon gyatra, sok szituáció nincs pontosan tisztázva benne. Remélem, készül hozzá majd egy frissített változat. Vannak / lesznek továbbá kiegészítő küldetéscsomagok, melyekből kettő jelent meg kickstarterben, kereskedelmi forgalomban talán márciusban lesznek elérhetők, de már előre is megrendeltem őket.

 

Egyedül kipróbáltam, de nincs egyjátékos módja, így nem mentem messzebb a szabályok megismerésénél egyelőre. Van egy mobilapplikáció, ami automatizálná Zargont és vele a szörnyeket, csak épp angolszász országokon kívül nem engedélyezett a használata. Erre VPN-t javasolt valaki, plusz Android emulátort is telepítsek a gépre, mert utálok telefonon internetezni.

 

Valamikor 1993 körül Erdei Jani barátom megmutatta a társasjáték C64-es adaptációját, ettől kezdve egyik kedvenc játékom lett (1991, Gremlin Graphics), a Commodore korszak szomorú alkonyának egyik remek darabja. Sajnos rájöttem egy trükkre, amivel többé nulla kihívás volt benne. Nevezetesen: ha veszünk a boltban egy számszeríjat, azzal le lehet lődözni a szomszéd szobákban levő szörnyeket, anélkül, hogy megindulnának felénk. Játszottam ezzel is 2 napja, emulátorból:

 

Itt pedig a DOS-os változat, ezzel is szórakoztam kicsit most, DOSBoxból. Sajnos a számszeríj trükk itt is létezik, talán direkt anélkül kéne játszani vele. Csinos VGA grafika, de én a C64-esnek szeretem a zenéjét.

2. Sword & Sorcery kiegészítők

3. Dungeon Alliance

(ezekről majd máskor)

A mai szereplésem nagyon unalmas volt (diplomata ebben), még csak képben sem leszek, de legalább felvehettem a nemrég vásárolt (egyik(!)) Hugo Boss öltönyömet. 

Miután hazamentem, konstatáltam, hogy a budapesti levegő sokkal tisztább, mint ami itt van. Csaknem rosszul lettem, mire hazaértem a helyi 1 km-es gyaloglós részen.

Meg az is miafasz, hogy a 30 alatti nyugati fiatalok körében mekkora divat lett a kommunizmus, és már többször próbáltam nekik elmagyarázni, hogy ez mindenhol katasztrófát okozott eddig. Miért nem költöznek Észak-Koreába?

Benne vagyok valami afrikai csoportban is, ahova néha posztolnak ilyen hatalmas poénokat, de egyszerűen nem értem, mit akarnak mondani, mert nagyon nem hasonlít arra, amit a Projectből meg a Headwayből tanultam az iskolában.

Az utcán mögöttem egy tipikus alkoholista lejmoló hangot hallottam (érdekes, hogy amikor előtte 2 másodperccel abba az irányba néztem, még nem voltak ott ilyen jellegű emberek - teleportálás? láthatatlanság?), hogy "elnézést, fiatalember", még egy-kétszer megismételve, de úgy döntöttem, hogy nem nekem mondja, mert nem vagyok fiatal.

Amúgy meg aki ismer, az a nevemen is tud szólítani, aki nem, az meg hagyjon békén.

Gondoltam, csinálok barbecue szószt a tortilla chips mellé, amit kaptam, biztos van hozzá itthon minden, de ott megállt a folyamat, hogy mi a szar az a Worcestershire-szósz meg salottahagyma.

Filmek, amiket nem láttam, 2. rész: Ace Ventura, Star Wars harmadik trilógia, Jurassic Park, Karib tenger kalózai, Függetlenség napja, Shrek, Oroszlánkirály (Aladdin, Táncoló talpak stb.), A Wall Street farkasa, 2005 után készült szuperhős filmek.

Most először láthatóra állítottam a születésnapomat, mert kíváncsi voltam, ki fog felköszönteni. Hasznos volt, néhányan beszélgettek velem kicsit, akik máskor nem szoktak.

Ballad in Blood (Ruggero Deodato, 2016): Prága, egy bérlakásban Erasmus egyetemisták laknak (nem világos, hogy ilyen drogos idióták hogy kerülnek be Erasmus programba). Egyik reggel a három lakó holtan találja a negyedik lányt, és annyira bulis életvitelűek, hogy nem emlékszik senki, hogy mi történt előző este. Kivétel nélkül csak ellenszenves, immorális szereplők vannak; Kelet-Európa azzal a hamis sztereotípiával van ábrázolva, mintha csak hülye goth kinézetű, veszélyes pszichopaták népesítenék be. Deodato mint veterán rendező jó stílussal teremt képi világot (nem gondoltam, hogy 2016-ban még életben volt), rengeteg öncélú meztelenkedés, kiemelve a túl jó kinézetű Carlotta Morellit. Nekem jobban tetszett az átlagos imdb értékelésnél.

Troma's War (Michael Herz, Lloyd Kaufman, 1988): A Troma egy filmes alkotói csoport, akik kis költségvetésű, abszurd vígjátékokat készítettek főleg. Ez egy akciófilm paródia, a Reagan-korszak háborús glorifikációjának szatírája. Lezuhan egy repülő egy karibi szigeten, és a túlélők rájönnek, hogy egy terrorista kiképzőbázis van a közelükben, és a terroristák arra készülnek, hogy az USA-ba beszivárogva tömeggyilkos akciókat hajtsanak végre. A különféle hátterű utasok fegyvert ragadnak, és szembeszállnak a gazfickókkal. Volt benne pár hülye poén.

Dead Women in Lingerie (Erica Fox, 1990): Kaliforniában dolgozó mexikói vendégmunkás nőket öl valaki. A rendőrség és a ruhagyári dolgozók közti bizalmatlanság miatt egy magándetektív áll rá az ügyre. Nem tett rám mély benyomást.

Deadly Sunday (Donald M. Jones, 1982): Az autóval kiránduló család egy útmenti étterembe megy, ahol épp túszdráma zajlik. Lassú és érdektelen.

Ritual of Death (Fauzi Mansur, 1990): Brazil slasher horror: egy színtársulat egy egyiptomi szertartást akar színpadra vinni, az egyik színész meg elkezdi sorban ölni a többieket, mert indiánokat hallucinál. Vagy valami ilyesmi.

The Night of the Strangler (Joy N. Houck Jr.1 1972): Whodonnit slasher horror, és onnan tudod elejétől fogva, hogy ki a gyilkos, mert rá gondolnál utoljára. Spoiler: a fekete pap.

Bad Actress (Robert Lee King, 2011): Feketekomédia! A hűtőgépgyártó családi vállalkozásban az anya (Beth Broderick) egy közismert tévészínésznő. Az apjával veszekedve az egyik környezetvédő kamaszlány legurul a lépcsőn, és meghal. A lány szelleme megfenyegeti az apját, hogy jó dolgokat kell cselekednie, különben elkárhozik. Az apa ezért környezetvédelmi megfontolásból le akarja zárni az üzletet, de az anya ezt nem hagyja annyiban. Gyilkosságok sora. Itt is mindenki önző és ellenszenves. Szerintem ez is kicsit jobb annál, mint amire értékelték, még ha nem is fogjuk soha megnézni másodszorra.

Snake Dancer (Dirk de Villiers, 1976): Félig életrajzi dél-afrikai film egy kígyókkal táncoló stripperről (Glenda Kemp), aki morális pánikot okoz országszerte, és bíróság elé is kerül. Számomra elég megdöbbentő módon még a statiszták közt sem volt egyetlen fekete sem. Glenda Kemp cuki, cáfolja azt a sztereotípiát, hogy a stripperek közönségesek.

Night of the Demon (James C. Wasson, 1980): Egy antropológus professzor és diákjai az erdőben nyomoznak a gyilkos Big Foot után. Béna horror.

Roller Blade (Donald G. Jackson, 1986): Posztapokaliptikus sci-fi akció. Mindenki punk, és görkorcsolya van a lábán, beleérve a kerekesszékes öreg apácát is. Semmi értelme, de azért készült hozzá pár folytatás állítólag.

Prisioneiras da Selva Amazônica (Conrado Sanchez, 1987): Brazil dzsungel-sexploitation kalandfilm, de nagyon visszafogott. Rabszolgának elfogott indiánlányokat visznek egy repülőn, aztán a pilóta és a társa úgy döntenek, hogy segítenek nekik.

Invasion of the Body Snatchers (Philip Kaufman, 1978): Egy 1956-os sci-fi / horror remake-je. Az élelmiszerellenőr (Donald Sutherland) és néhány társa (pl. Jeff Goldblum, Brooke Adams) rájönnek, hogy egyre több ember mintha ki lenne cserélve lélektelen robotokra a városban. Színvonalasan rémisztő film.

Brooke Adams

Body Snatchers (Abel Ferrara, 1993): Folytatás, vagy reboot, vagy remake, nem tudom. Egy amerikai katonai bázisra költözik a biológiai fegyverzet ellenőr és kis családja. Rájönnek, hogy furák itt az emberek, ocsmány lények kicserélik őket lélektelen utánzatokra. A kamaszlány összejön egy helikopter pilótával.

Lace (1984-1985): Tévé minisorozat, összesen 6-7 órában. Három barátnő (Bess Armstrong, Brooke Adams, Arielle Dombasle) 1960 körül egy svájci magániskolában tanul. Mind elveszti valami módon a szüzességét. Húszegynéhány évvel később a fiatal filmsztár (Phoebe Cates), a vezetéknév nélküli Lily mindnek a közelébe férkőzik, hogy kiderítse, melyikük az anyja. Meglehetősen haragos, ugyanis, mint később kiderül, egy magyarországi munkatáborban volt kénytelen eltölteni pár évet gyerekkorában. Szerintem gyerekeket sosem raktak munkatáborba Magyarországon, de mindegy, fikciós történet. A végén nagy egymásra találás és béke. A második évad izgalmai akörül forognak, hogy Lily az apja kilétét nyomozza. Eközben a három nő egyikét túszul ejtik dél-kelet ázsiai lázadók, és pénzt kell szerezni a kiszabadítására.

How to Get the Man's Foot Outta Your Ass / Baadasssss! (Mario Van Peebles, 2003):  MVP-ről eddig csak annyit tudtam, hogy szar akciófilmekben szerepel, itt viszont kiderült, hogy ügyes rendező, jó a film. Saját apjának állít emléket, őt alakítva. Melvin Van Peebles filmrendező volt a 60-as-70-es években, és eldöntötte, hogy csinál egy olyan filmet, amiben a fekete fickó nem a rosszfiú vagy a pancser, hanem "megveri a rendőröket, megdugja a fehér nőt, és a végén megússza az egészet". Mondhatjuk, a blaxploitation műfajt kívánta megteremteni (a nagyvárosi afroamerikai közönség számára gyártott akciófilm). Melvin küzdelmeit követi végig a sztori a film kitalálásától a sikerig.

A vegetarianizmus nincs ellentmondásban a macska-/kutyatartással, akiknek hús alapú élelmiszert kell venni? Hová lesz így a morális fölény, hogy miatta nem kellett állatokat megölni? Az nem lehet érv, hogy a macska-/kutyatartással törlesztünk a természetnek, mert ennyi macska bizonyosan sosem volt a természet része, és a vadászszenvedélyük kimondottan veszélyezteti a biodiverzitást, kutyából pedig egyetlen példány sem.

Voltam filmszerepelni, talán nagyobb részben az új ingerek, mint a pénz miatt, és egy hideg repülőtéri hangárban alakítottam amerikai katonát. Néha egy négerrel próbáltam beszélni, de szörnyűséges módon szinte sosem értettem, mit mond angolul. Olvasásban vagyok jó. Beszélt velem valamennyit egy nagyon szép 20 éves lány is, aki elmondása szerint filmszínésznő, és már-már szórakoztató szintű volt a nárcizmusa, ahogy egész nap nem unta meg a személyisége érdekességét tudatni mindenkivel. A lánynak hosszasan előadta a konteóit és világvége várását egy idősebb fazon, aki ugyan nem oltásellenes, de itt mérgeznek mindenkit, az oltások egy része placebo, és a Pfizertől több ismerőse is impotens lett, meg hogy Csollány Szilveszter is hogy meghalt az oltás után. Nemsokára leállítják a villanyt, és amiatt nem lesz víz se, és az élelem miatt fogjuk egymást gyilkolni. Akart rendelni egy bizonyos víztisztító készület, de VALAMIÉRT nem lehet. Csollányról azt érdemes tudni, hogy közvetlenül az oltás után lett beteg, és az immunitás kialakulása pár hét szokott lenni, ha esetleg beszélgetnünk kell róla értelmiségi körökben.