2021. július 30., péntek

3% (2016-2020): A homoksivataggá vált jövőbeli Brazíliában csak két település létezik, legalábbis senki sem beszél róla, hogy bárhol máshol is élnének még emberek: egy omladozó, kráterbe süllyedt, áram nélküli nagyváros, amit Szárazföldnek neveznek, és egy high-tech luxusparadicsom egy közeli szigeten, amit Tengerpartnak. A szárazföldiek nyomorban élnek, és mindenki a 20. évébe lépve részt vehet a Teszten, ami gyakorlatilag egy 3 napos assessment center, gonosz feladatokkal. A Teszt egy nagy, modern épületben zajlik le, valahol a Szárazföld és a Tengerpart között, és innen tengeralattjáróval lehet oda-vissza közlekedni a Tengerpart felé. A jelentkezők 3%-a szokott minden feladaton megfelelni, és ezzel bebocsátást nyerni a tengerpartiak elit társadalmába. Ennek megfelelően mindenki nagyon lelkesen várja a Tesztet, aztán nagyon csalódott, amikor kidobják róla. A főszereplők egy csoportnyi ilyen fiatal, akiknek egy része az első évad végére átjut a Teszten, a másik része nem. A Szárazföldön működik még a titkos Mozgalom, akiknek célja lerombolni ezt a rendszert. Mindenkinek egy csip van a jobb fülé mögé implantálva, ezen keresztül tudják a személyazonosságát nyilvántartani a tengerpartiak.

A Tengerpartot és a Tesztet az Alapító Pár hozta létre az első epizód előtt 103 évvel, akiknek már senki sem tudja a nevét, de vallásos tisztelet övezi őket. A Tengerpart társadalma szélsőségesen meritokratikus: szerintük az emberek nagyrésze érdemtelen féreg, és csak az jogosult a jólétre, technológiára, egészségre, aki a Teszten tudja bizonyítani az érdemességét. A Teszt egyébként sok ponton problémás: néha azt jutalmazzák, aki együttműködik, máskor meg azt, aki bárkin képes átgázolni. Az értelmi képességeken nagy a hangsúly, az etikus viselkedés és empátia viszont egyáltalán nem szempont. Akit valamelyik feladatról kidobnak, az nem kérhet indoklást vagy fellebbezést, és nem is próbálkozhat többé, marad neki élete végéig a Szárazföld nyomora.

A második évad a Teszten kidobott, a Mozgalommal együttműködő szereplők harca a Tengerpart ellen, a harmadik évad pedig az egyik renegáttá lett tengerparti lány által felépített Kagyló nevű sivatagi objektum körül forog, amit a Tengerpartról szerzett technológiával épített fel, és az a célja, hogy itt önfenntartó mezőgazdálkodást hozzon létre. A negyedik évadról sajnos lehet, hogy lemaradok, mert senki sem seedeli a második részt. Annyi volt az első részben, hogy a Tengerparton a biztonsági főnök átvette az irányítást, félreállítva a kormányzó bizottságot, és meghívta a Kagyló vezetőit, hogy a kiegyezésről tárgyaljon velük. Utóbbiak titokban arra készülnek, hogy egy speciális fegyverrel lerombolják a Tengerpart áramellátását, miközben sejtik, hogy folyamatosan figyelik őket.

A sorozaton látszik, hogy kis költségvetéssel indult, az egyik helyszín egy szűk utcajelenet valamelyik igazi város nyomornegyedében, a másik, a Tesztnek helyet adó épület, valami bérbe vett modern irodaház enteriőrje, a Tengerpart pedig egy színvonalasabb nyaralóövezet lehet. A posztapokaliptikus sci-fik barbár brutalitása itt nincs jelen, gyilkosságból is aránylag kevés látható. Amiből sok van, az az erkölcsi dilemma: amikor valaki valami helytelen dolgot művel, adnak mellé egy olyan indoklást is, hogy ne lehessen a szereplőt beskatuályzni. Aztán árulások, szövetségek, motivációkat világossá tevő múltba visszatekintő jelenetek, üldözés, bujkálás, véletlen megmenekülések, manipulációk végtelen sora a sztori.

Jellemzően ún. F-rated jellegű az egész, vagyis főleg női főszereplők vannak, és ők kerülnek a különféle vezéri pozíciókba is.

Szerintem a jelenlegi brazil társadalom egyik mély problémáját tükrözi vissza az az állandó motívum, amikor a páncélos-fegyveres állami rendfenntartók tartják terrorban a nyomorgó lakosságot, arra hivatkozva, hogy a Mozgalom terroristáira vadásznak.

A sorozat nézéséhez jó hátteret ad a valódi abnormális nyári meleg és a Coviddal járó izoláció.

  • Az Amazonhoz visszaküldtem a dupla rendelés felesleges felét, szépen vissza is fizették már.
  • A PayPalről ellopott pénzem ügyében panasszal éltem a banknál, el fognak indítani egy vizsgálatot. Közben Aleksandr, az átutalás önkiszolgáló kedvezményezettje azt állítja, hogy ezek valami csalók lehettek, de arra nem adott magyarázatot, hogy mégis hogy került hozzá a pénzem. Azt is állítja, hogy már visszaküldte nekem, és pendingben van. Jó, miért van pendingben, és azzal nekem mit kell csinálnom?

2021. július 28., szerda

De mit tegyek akkor, ha a PayPal az eset megvizsgálata után arról értesített, hogy nem történt jogosulatlan felhasználás, és nem térítenek vissza nekem semmit? Egy e-mailben megkérdeztem az összeg kedvezményezettjét, hogy ez mi volt, persze nem válaszol.

Visszaküldtem a duplikált árut. Most meg a PayPalen keresztül valaki ellopott tőlem 112 dollárt. Jelentettem. Eddig azt hittem, korlátolt dolog a párna alatt tartani a készpénzt, de már kezdem újragondolni.

Még nem is láttam Dwayne Johnson filmet. Lehet, nem is akarok.

2021. július 27., kedd

Hülye rovat: Gyanús lett, hogy az egyik Aliens kiegészítő dobozból kettő is jött, és még úton van egy további csomag, miközben már nálam van minden, amit akartam. Rájöttem, hogy addig variáltam a böngészőben való visszalépegetéssel meg új ablakokban való ár kísérletezgetéssel, hogy végül 2 példányban rendeltem meg mindent. Szerencsére vissza lehet küldeni az Amazonra olyan ürüggyel is, hogy szándékolatlanul történt vásárlás, de tölthetek egy kis időt csomagolással meg postára cipekedéssel.

2021. július 26., hétfő

 Néha az ismerősök meg szoktak lepődni rajta, hogy én emberekkel találkozom.

A szomszédban, a nyári időszak nagyrészét a felfújható medencében töltő dagi gyerek időnként felkiált, hogy "kitaláltam egy játékot", és megpróbálja elmagyarázni a szüleinek, aztán sosem lesz belőle semmi. Néha nem bánnám, ha végre elmenne a hangja.

2021. július 25., vasárnap

Megnéztem egy meztelen táncelőadást: az előadók három férfi és egy nő voltak, és összességében érdekes volt, és irigyeltem az ügyességüket. Az volt zavaró, hogy mind egyszerre csináltak valamit, többnyire két párban, rövidebb időre egyénileg, amit nekem lehetetlen volt egyszerre követnem, ezért olyan volt az élmény, mint amikor úgy próbálok egyszerre több filmet nézni, hogy gyorsan váltogatom a tévécsatornákat, és ezáltal mindegyiknél kimaradok a teljesség élményéből. A nő nagyon tetszett az egészségesen természetes kinézete miatt: a legtöbb ilyen profi táncosnő túl szálkás és lapos szokott lenni, de ő gömbölyded mellű volt, mindenhol teljes szőrzettel, festetlen hajjal, tetoválás és pirszing nélkül, még a nemiszerve is a legszebb fajta volt (tudom, hogy a közönség női része meg a farkakat vette észre, még ha be se vallanák). A férfiak annyira izzadtak egy idő után, hogy reméltem, nem fröcskölnek le valami lendületesebb mozdulatnál. A közönségből két nő kivonult pár perc után, és nem tudtam, hogy fizikai rosszullét vagy felháborodás miatt. A kíséretem szerint az egész műsor improvizáció volt, de akkor nem értem, mi volt a koreográfus szerepe. Őt egyébként én ismertem fel, mert 1-2 évvel ezelőtt láttam egy videóban beszélni, még a neve is beugrott, és a műsor után pár szót váltottunk vele, mivel a kíséret teljesen a katarzis hatása alá került.

E havi önsorsrontó költekezésem egy Aliens társasjáték, két kiegészítővel. Amúgy nem volt eszementen drága, főleg, hogy 1-2 perc nyomkodás után találtam olcsóbb megoldást az alapértelmezett Amazon kínálatnál.

A hétvégén el voltam utazva (elutazódtam, elutazott voltam), az idő nagyrészében játékmesterkedtem. Egyetlen fájdalmam, hogy sok ragasztott fémfigurám eltört, majd meg kell javítanom őket. A játék egyébként jogászoknak különösen jó móka lenne, mert az jár jól, aki megfelelően tud érvelni a szabályok értelmezése során, egy-egy komplexebb szituációban.

2021. július 21., szerda

Pár nappal ezelőtt ütött szöget a fejembe a gondolat (ez nem tudom, mekkora képzavar), hogy az Aliensben Vasquez (a piros kendős) valószínűleg egy elférfiasodott leszbikus karakter.

2021. július 20., kedd

 Rémisztő dolgok: házaspár egymást Anyának és Apának szólítja.


Teszt!

Erről eszembe jutott, hogy pár éve egy magyar szókincs teszten 6/10-es eredményem volt, ami valahogy alacsonynak tűnt.

2021. július 18., vasárnap

Elég durva, mennyire népszerű a szocializmus/kommunizmus a nyugati országokban, és ugyanúgy tagadják az ehhez az ideológiához köthető bűnöket, ahogy a holokauszttagadók a nácizmusét, vagy éppen azzal relativizálják, hogy a kapitalizmusnak több áldozata volt.

Van még az az örök proli hőbörgés is, hogy az iskolázottság nem jelent észt is, ennek fokozott formája, amikor szerintük a tanulás az ész csökkenését fogja eredményezni. Pont azért lett volna hasznos még tanulni kicsit, hogy képbe kerüljenek a sztochasztikus összefüggés és a megerősítési torzítás fogalmával, és ezek révén be tudnák látni, hogy egy statisztikai összefüggést nem lehet azzal megcáfolni, ha ismer egy (sőt, néha kettő!) kivételt is az illető. Mindezt leírtam egy kommentben, aztán inkább töröltem is, egyszerűen nincs már gusztusom több önigazoló, magabiztos idióta lekezelő válaszait olvasgatni, meg tartalmatlan kinevető szmájlikat gyűjtögetni, ami a legkényelmesebb ellenséges érveléspótlék.

Több pozitív illúzióm lesz az emberiségről, ha nem olvasok Facebookot.

A filmben CIA ügynök szerepet kaptam, és az volt a dolgom, hogy üljek egy autó hátsó ülésén egy éjszakai jelenetben, és egyáltalán nem fogok látszódni. Ehhez kaptam egy olcsó öltönyt és egy szopottgombóc frizurát. Mellettem egy szép lány ült, és remélem, nem tűnt fel neki, hogy fokozatosan egy gennyes pattanás nőtt az orrom mellé, aminek reggel még nyoma sem volt, és hazaérve vettem észre (valami nincs rendben a bőrömmel, elég egyszer hozzáérnem kézzel az arcomhoz, és már indul is a rohadás). Mindez nem tűnik nehéznek, de előtte kb. 12 órát kellett várni, és a könyvem nélkül.

2021. július 14., szerda

Zenéket és videókat kéretlenül küldözgetnünk az ismerősöknek erőszakos dolog, támadás a legvégesebb erőforrásuk, az idejük ellen, és az a sejtésem, hogy az esetek többségében a címzett nem szokta hosszan hallgatni vagy nézni ezeket a tartalmakat.

Eszembe jutott, hogy a dentálhigiénikusnak egyszer mintha hozzáért volna a melle a fejemhez (amit elhelyezkedésünk révén nem láttam egyértelműen, de más testrésze nemigen lehetett), ez biztos jelent valamit!

Ma kötelező Covid tesztelésen voltam, mert péntekre vállaltam valami filmszereplést, és ez az új módi. Kár, hogy a fodrásztól jövő hétre kaptam időpontot, ezért elhanyagolt torzonborz fejjel leszek megörökítve. Egyébként mindig alá kell írni egy nyilatkozatot, amely arra is kitér, hogy blogokban sem lehet fecsegni a készülő produkciókról.

A szexuális dentálhigiénikus ránéz a fogsoromra, és dicsérően azt mondja, hogy csinos (vagy csak kedves próbált lenni, mert elkésett). Nekem meg ki kellene töltenem egy online értékelést a kezelésről, de ez már tavaly is annyira frusztrált, hogy félbe hagytam. Egy interaktív videóban állandóan a nevemen szólongat egy előre felvett nő, és a kérdések is hülyeségek voltak.

2021. július 13., kedd

Csukott ablaknál a tetőtéri szoba simán 40 fok fölé melegszik. Nyitott ablaknál meg hallgathatom egész nap a kerti medencéjükben fecsegő és sikoltozó pufók szomszéd fiút.

2021. július 11., vasárnap

Az az elméletem, hogy az agyi érés eredménye az, hogy a rossz álmok a gyerekkori szörnyes és egyéb természetfeletti marhaságokról átterelődnek a viszonylag hétköznapi, alapjában véve hihető kellemetlen dolgokra.

Az egyik ilyen szokott lenni, mostanság ritkábban szerencsére, ami életem valós kudarcait eleveníti fel úgy 15 év távlatából: a Közgáz egyetemen vagyok, egyedüli segghülyeként vagy valami előkészítő tanfolyamon, vagy mint felvett hallgató, és nagyjából két nap múlva mindenből meg fogok bukni, mert még azt se fogom fel, hogy miféle előadáson vagyok.

A másik fajta, tegnap éjjeli élményem: el akarok jutni A-ból B-be, és reménytelenül eltévedek Budapesten. A Margitszigetről több óra alatt eljutottam a Margit körútra, ahol megcsodáltam az igaziból nem létező gigantikus épületeket, aztán akartam haladni valamerre dél-délnyugatra, ami innen az utóbbi három lakóhelyem mindegyikének az iránya lenne. Aztán a Fő utca környékén, egy felújítás alatt álló nagy épület körül barangolva - ahova valami bennfentes okból én szabadon bemehetek - azt sem értem többé már, hogy az utca mindkét végén, a messzi távolban látható erdővel borított dombok milyen irányt jelentenek.

Következtetés: attól félek, hogy hülye és rossz problémamegoldó vagyok. Még valami alapja is lehet.

2021. július 9., péntek

Egyik önszórakozató szokásom lemérni a testsúlyomat vécéhasználat előtt és után. Vannak meglepő eredmények.

Idén eddig 286 ezer Ft-ot költöttem könyvekre. Megértem, ha ezzel erkölcsi ítéletalkotás áldozatává válok, de van sok olyan terület, ahol egyáltalán nem költöttem:

  • benzin
  • cigaretta
  • élőállat
  • földterület
  • illegális drogok
  • repülőjegy
  • hajójegy
  • paraszolvencia
  • diplomamunka késedelmes leadásának díja
  • szakállfestés
  • intimgyantázás
  • védelmi pénz
  • parkolási díj
  • koncertjegy
  • zene előfizetés
  • pedikűr-manikűr
  • tévésorozat előfizetés
  • pszichoterápia
  • mozijegy
  • peres eljárás pénzbüntetése
  • sportesemény jegy
  • telefontartozék
  • kertitörpe
  • idegennyelvi beszélgető klub
  • kutyaiskola
  • prostitúció
  • plasztikai műtét
  • jegygyűrű
  • egyházi adomány
  • osztálypénz
  • párttagsági díj
  • közös költség
  • chips
  • cumisüveg
  • sátor
  • salsa klub
  • drón
  • elektromos roller

2021. július 3., szombat

Leereszkedő-e a "megsúgok valamit" szófordulat? Abban viszont biztos vagyok, hogy okosabb emberek ritkán használják.

2021. július 1., csütörtök

A könyvdedikálás olyan, mintha tudattalanul azt várnánk, hogy a szerző kezének érintésétől a könyv feltöltődik valami láthatatlan mágikus energiával, és ezt olyan komolyan vesszük, hogy onnantól a könyv pénzbeli értékét is magasabbra becsüljük. A szerzővel való személyes kapcsolat érzése is illuzórikus, mert a dedikálás után a szerző ritkán szokott az olvasó barátjává válni, azt is megkockáztatom, hogy 5 perc múlva el is felejti, kinek dedikált.

Amikor egy közösségi oldalas kommentvitában a résztvevő feleket lájkolják a velük egyetértők, attól olyan kellemetlen érzésem támad, mintha a Mónika Show-ban az egymással ordítozó két nyomorultra reagálna a stúdióközönség fütyüléssel, nevetéssel, tapssal meg hasonlókkal.