Néha meghallgatom a tarhálóknak a sztoriját (valamiért Kelenföldről mindenki Győrbe akar utazni, és mindnek ellopták a pénztárcáját), és aztán rákérdezek, hogy mindez tényleg igaz-e (ezt én is el tudnám dönteni, ha felkészült lennék győri helyismereti keresztkérdésekkel; Ancsa, majd tarts nekem egy tréninget), aztán később csalódottan látom ugyanazt a tarhálót továbbra is ugyanott tarhálni, és megbánom, hogy egy hazudóst támogattam. Mindez persze nem kimondottan friss dolog, már egy ideje nem adakozom, mert elegem lett a hazudósokból. Ha csak annyit mondana, hogy nem, ez csak a szövegem, akkor sokkal megbocsátóbb lennék.

Egy babakocsis férfi rohan felém lelkesen, aki szintén tarhálni akar, de úgy, hogy közben meg akar győzni róla, hogy nem, és azt kiabálja, hogy "az előbb is én kiabáltam!". Mikor előbb? Órákkal korábban jártam arra, és akkor még szerencsére nem voltál ott. Biztos munkát kerestél.

Be kellene tiltani a A profi és A keresztapa filmzene aluljárói hegedülést. Nem igaz, hogy ezek a bukott zeneművészek nem tudnak semmi mást.

Az egyetemi orvosnak meg az asszisztensének is le kéne rúgni a fejét. Éves szabadságomból e hét 4 napját tudnám csak pihenésre fordítani, és ebből már két napom elment felesleges utazgatással miattuk.

Megkérdeztem a bankfióki nőket, hogy megkapták-e a dicséretet, amit a múltkor írtam róluk a központi ügyfélszolgálatra, és nem. A lebaszásokat kiküldik nekik, ha meg nagy ritkán valakinek eszébe jut egy pozitív feedback, azt az ügyfélszolgálat megtartja, nehogy a fiókosok jobban érezzék magukat.