Egy ideig zavart, hogy a vérvizsgálatokat végző cég mulasztása miatt engem tartott hülyének és hazugnak az egyetemi orvos (aki egy kiégett, zsémbes vén fasz), de valójában semennyire sem befolyásolja az életemet, hogy mit gondol rólam.
Elolvasnék egy könyvet, de a legutóbbi magyar kiadása 1902-es, ezért sokallom érte a 6000 Ft-ot az antikváriumban. Angolul megrendelve külföldről kb. ugyanennyi lenne.
Fideszes kifejezések rovat: "háborús infláció".
Idegesítő dolgok rovat: a tikkelő bal füljárat. Évek óta megjelenik néha: mintha egy apró rovar mocorogna benne, vagy mintha a szőrszálakat mozgatná a szellő, és nem tudom, mitől fog ez elmúlni. Lehet, ha megveszem végre az orrszőrnyírót, és kiborotválom az egyébként nem különösebben szőrös fülemet, segítene kicsit.
Szokott lenni egy hisztizős óvodás kislány a buszon, az apjával utaznak haza. Tegnap 45 percig vonyított azért, mert utálja az esőt, és mert nem ülhetett egy hátrébb levő ülésre. Volt nálam füldugó, de azzal is idegesítő volt. Más esetben más miatt balhézik. Az apjától 1-2 erélytelen "fejezd be" telt. Ezekkel mit lehet kezdeni? Otthon megbüntetni valaminek a megvonásával minden ilyen műsor után?
Közben rengeteg filmet láttam, elkezdem pótolni a feljegyzésüket.
Un posto ideale per uccidere / Oasis of Fear (Umberto Lenzi, 1971): Olasz giallo; a fiatal külföldi hippi pár (Ray Lovelock, Ornella Muti) a rendőrség elől bujkálva megszáll egy gazdag nőnél (Irene Papas), aki valami rosszban sántikál... Az összes meztelen jelenet nagyon nyilvánvalóan testdublőrös.
L'exécutrice (Michel Caputo, 1986): Francia poliziottesco; Brigitte Lahaie egy rendőrnőt alakít, akinek a fő ellenfele egy középkorú leszbikus, aki lányokat rabol el, hogy prostitúcióra kényszerítsen. Tupírfrizurák, szintizene, atletikus tánc, rendőri brutalitás.
Lady of the Lake (Maurice Devereaux, 1998): Kellemetlenül olcsó és szar kanadai horror egy 100 éve megölt cigánylányról, aki a környékbeli férfiakat kísérti álmukban. Eleve az, hogy a visszatekintő jelenetekben páncélos lovagok vannak. Meg a nyugati filmesek tényleg találkozhatnának pár józsefvárosi cigánnyal, hogy legyen valami fogalmuk az elképzelt, giccses hülyeségek helyett.
Love & Human Remains (Denys Arcand, 1993): Színdarab alapján készült kanadai dráma; egy meleg extévésorozat-sztár pincér és egy biszex könyvkritikus lány lakótársak, és a szerelmi bonyodalmaik a téma, meg van egy sorozatgyilkos is, de csak a végén tudod meg, ki az. A kanadai nagyvárosi filmek mindig olyan depressziósak. Egész jó.
Playing with Dolls; Playing with Dolls: Bloodlust; Playing with Dolls: Havoc (Rene Perez, 2015, 2016, 2017): Olyan rossz horrortrilógia, hogy csak 4x sebességen tudtam csak megnézni. Van egy erdei faház, amit kamerákon figyel valami perverz figura, meg egy sompolygó bőrmaszkos bolond gyilkos, meg fiatal nők, akik valahogy odakeverednek a házba, hogy aztán meg legyenek ölve. Valakik lövöldöznek is.
Assassin (Peter Crane, 1973): Brit thriller; a kormányzati bérgyilkost ráállítják a legújabb ügyére, de kiderül, hogy tévedés a megbízatás, ezért utána küldenek két másik gyilkost, hogy öljék meg, mielőtt eléri a célpontot. Mi lenne, ha csak egyszerűen szólna neki a két másik ügynök, hogy tévedés történt? Az nem lenne elég drámai.
L'été en pente douce (Gérard Krawczyk, 1987): Vidéken házat örököl a szupermarket pénztáros (Jean-Pierre Bacri), és odautazik az újdonsült ribanc barátnőjével (Pauline Lafont), és ott találkoznak a férfi agysérült bátyjával (Jacques Villeret). A házat meg akarja szerezni a szomszéd autószerelő testvérpár. A falusiak mind bunkó bugrisok, akik gerjednek a nőre. Jó film, csak túl szomorú. Meg az is, hogy már meghaltak a főszereplő színészek.
Jacques Villeret (1951 - 2005), Jean-Pierre Bacri (1951 - 2021), Pauline Lafont (1963 - 1988)
Asfour Stah (Férid Boughedir, 1990): Felnőtté válós témájú tunéziai szexvígjáték egy 12 éves, kanos fiúról, akit életkora miatt ugyanúgy elzavarnak a női gőzfürdőből, mint a felnőtt férfitársaságból. Az apja agresszív barom, úgyhogy helyette bölcs mentora a részeges cipészmester. Végül megtalálja a boldogságot a hozzájuk beköltöző, árvaságra jutott, pár évvel idősebb lányrokonával.
Un été à La Goulette (Férid Boughedir, 1996): 1967 nyarán, a tunéziai La Goulette-ben játszódik a sztori, az utolsó napjaiban annak a korszaknak, amikor zsidók, muszlimok és keresztények jól meg tudtak férni egymással - ezután tört ki a Hatnapos háború, melynek következményeképpen a zsidó kisebbségeknek el kellett hagyniuk az arab országokat. A három különböző valláshoz tartozó három tinédzser lány keresi szüzessége elvesztésének legjobb módját. Az apáik is barátok.
Summer School Teachers (Barbara Peeters, 1975): A kaliforniai középiskolába megy tanítani a három fiatal tanárnő (kémia, torna, és fotózás szaktanárok), és konfliktusba keverednek a pofátlan diákokkal és a szexista barom iskolai vezetéssel.
L'iniziazione (Gianfranco Mingozzi, 1986): Olasz szexvígjáték; az I. világháború előtti napokban játszódik egy vidéki kastélyban, ahol a kamaszgyerek sorra meghúzza az összes cselédet.
Hosszú ideig nem értettem, miért kell hangsúlyozni a your és a you're közti különbséget. Nem egyértelmű egy idiótának is? Néha mégis látok ilyet rosszul használva egy-egy kommentben. Az alacsonyabb státuszú angol anyanyelvűek rontják el, pl. afroamerikaiak, akik sokat hallják, de keveset olvassák az angol nyelvet.
Újdonsült évfolyamtársamat (30 év körüli alacsony férfi) én szólítottam meg, amikor egymagában sétálgatott egyik szünetben, és azóta leginkább (vagy kizárólag?) hozzám van kapcsolódva.
Vettem egy gyrost (4-5 éve talán 350 Ft volt, most 950), és hamar körém gyűlt vagy 15 varjú, hogy kolduljanak. Adtam nekik kicsit, mert megsajnáltam őket, és szeretem a varjakat.
Tegnap születésnapi eseményen voltam hivatalos egy tetőteraszon, és itt is meglepő árak voltak, pl. ittam egy limonádét 1900 Ft-ért. Úgy tűnt, szórakoztatónak tartott engem az ünnepelt baráti köre.
E-mailben hálálkodott nekem a bankfiókvezető jó nő, amiért küldtem nekik dicséretet. Feltűnt, hogy pár hónapja még férjezett neve volt, és már nem az, sem a névjegykártyán, sem az aláírásában.
Iskola után este, Újpesten egy öreg Jehova Tanúja hittérítő magyarázott nekem 10 percig az utcán, és nem tudta, hogy engem esélytelen megtéríteni, de túl udvariatlannak éreztem volna magam, ha a szavába vágok. Felvezető kérdéseinek egyike az volt, hogy vajon hány háborút indítottak Isten nevében, és lehet, hogy arra számított, hogy szerintem egyet sem, de azt mondtam, hogy szinte mindegyiket. Az igazi agyleszívás viszont ezután következett, mert a metrón észrevett a nagynéném, aki számára nem létezik folyamatos beszélgetés nélküli együtt utazás. Tömegközlekedési járművön eleve utálok beszélgetni, mert kiabálni kell a motorzaj miatt, és úgy mindenki más is hallja.
Pár 70-es éves klisé:
- A férfi főszereplő 50-60 év körüli, és a 20 éves, jó kinézetű nők nem tudnak ellenállni neki.
- Az idealizált főszereplő (Belmondo, Delon, Moore stb.) időnként megpofozza, ellöki, rángatja a nőket. Könnyen megbocsátják neki a bántalmazást, ez része a nevelésüknek.
- Mindenki dohányzik. A jelenet természetességét szolgálja, ha valaki rágyújt.
- Alkohol is bőven fogy. Könnyűdrogról viszont szó sem lehet, az sötét bűn.
- A régi filmesek nem költöttek statisztákra a nyilvános helyeken felvett jelenetekhez, ezért minden járókelő megbámulja a színészeket vagy a kamerát.
Írnom kellett szintfelmérő tesztet biológiából és kémiából, és ezekkel nagyjából a Horn kormány idején foglalkoztam legutóbb, és kínomban jól szórakoztam rajta, hogy a kivetített periódusos rendszeren volt néhány olyan vegyi elem is, amit akkor még nem fedeztek fel, amikor én legutóbb láttam ilyet. Ennek ellenére tehetségesen tippeltem a megoldásokat, aláírták a tárgyat.
