A tűzijáték rakéta mitől legális, ha a petárda nem az? Megbocsátható a hangja, mert olyan szép?

 Természetesen lehet fogadni a szokásos dolgokra, nagy értékű nyereményekért!

Biztos jobban szeretném a karácsonyt, ha nem lett volna egész életemben mindig egy olyan családtagom, aki a kóros viselkedésével vagy függőségével azt megmérgezi.

Mannaja / A Man Called Blade (Sergio Martino, 1977): Spagetti western. Mannaja (Maurizio Merli) egy fejvadász, és bevisz egy elkapott bűnözőt egy saras bányászvárosba, csak nem akarja senki átvenni, úgyhogy végül elengedi. Specialitása a baltadobás, és ezzel már korábban amputálta is a bűnöző egyik kezét (a westernek sajátos élettani szabályszerűségei közé tartozik, hogy egy pisztolylövedék azonnal megöl bárkit, de egy kézlevágós sérülésnek kimondottan az a célja, hogy a karakter életben maradjon). A várost egy gazdag bányatulajdonos irányítja, és lassan megtudjuk, hogy Mannaja gyerekkora óta bosszúra szomjazik ellene. A téli európai forgatási helyszín nem túl hiteles. Zenés színpadi táncmulatság, legalább három-négyféle hangszer hallatszik, de nincsenek zenészek, és egyértelműen nem is tartoztak az utazó társulathoz. Fun fact: a balta törökül "balta".

Poliziotto sprint / Highway Racer (Stelvio Massi, 1977): Palma nyomozó (Maurizio Merli - bajusz nélkül!) egy mobil rendőrosztag tagja, autóval száguldozva kergeti a bűnözőket. A rendelkezésére álló kocsival nem tudja utolérni a sorozatos bankrablókat, úgyhogy egykori sztársofőr főnöke szolgálati Ferrariját előszedik a raktárból, és azzal dolgozik tovább. Beépül a bankrablók közé. Autós kaszkadőr jelenetek és toxikusan macsó versengések sorozata az egész film, gyakorlatilag kiserken a mellszőröd, ha megnézed. Egyszer meghal Palma társa a kocsiban egy felborulástól, jogi következmények nincsenek, Palma folytatja a felelőtlen városi száguldozást. A Becsület, Verseny stb. témában az a csúcspont, amikor Palma elkapja a bandavezért, de nem volt benne autós kihívás, úgyhogy szabadon engedi, hogy aztán egy igazi versenyben győzhesse le. Női szereplő összesen egy van, Palma barátnője (Lilli Carati - főleg szexkomédiák szereplője volt), és ő is kicsit idiótának van beállítva azzal, hogy véletlenül lebuktatja a beépült Palmát a bűnözők előtt. Palmát (vagy a főnökét) egy létező személy ihlette: egy ferraris sztársofőr rendőr, Armando Spatafora, akit Enzo Ferrari fel akart venni autóversenyzőnek, de Spatafora inkább rendőr akart maradni.

I gabbiani volano basso / Seagulls Fly Low (Giorgio Cristallini, 1978): A névtelen főhős (később kitalálják neki a Morgan álnevet egy útlevél hamisításához - Maurizio Merli) egy vietnámi veterán, akit két üzletember rákényszerít, hogy megöljön egy harmadikat. A gyilkosság után Morgan a repülőtéren pánikba esik, menekülni kezd, és a rendőrség elkezd nyomozni utána. Az egyik megbízója is el akarja tüntetni őt. Este bemegy telefonálni egy üzletbe, és az ott dolgozó nő (Nathalie Delon) különösebb gyanakvás nélkül felkínálja neki éjszakára a saját lakását. Merli eleinte bajuszos, barna kontaktlencsével, aztán átalakítják a külsejét, és bajusz nélkül szerepel a továbbiakban. Nem a szokványos akcióőrület, hanem egy lassabb és komorabb film.

Poliziotto senza paura / Magnum Cop (Stelvio Massi, 1978): Wally (Maurizio Merli) egy magánnyomozó, aki megbízást kap egy tizenéves lány megtalálására (a 34 éves Annarita Grapputo), Ausztriában dolgozó gazdag apja megbízásából. A lányt megtalálja egy utcai Krisna buliban, de aztán elszökik tőle, végül el is rabolják. Bécsbe utazik, és egy gyerekprostitúció bűnszövetkezetet göngyölít fel. Igyekszik sztárnyomozónak kiadni magát, miközben otthon nehézségei vannak a számlák fizetésével. Az iskolába járó gyerekprosti lány mai szemmel áldozat lenne, akit valamilyen mentális rehabilitációban kell részesíteni, a korabeli rejtett erkölcsi logika alapján viszont egy romlott szereplő, akinek halnia kell. Wally a fő bűnöző nőnek (Joan Collins) némi öncélú kegyetlenkedésből feldugja a pisztolyát. Az alkalmi sokkoló erőszakos jelenetek mellett kicsit elmegy a komédia irányába.

M. Merli & Annarita Grapputo

Sono stato un agente C.I.A. / Covert Action (Romolo Guerrieri, 1978): Lester (David Janssen) egy Görögországban élő nyugdíjas CIA ügynök, aki könyvet ír. Van egy heroinfüggő barátja, Florio (Maurizio Merli), akinél vannak valami terhelő dokumentumok, úgyhogy rossz emberek üldözik őket. Florio meghal, a drogfüggők sem maradhatnak életben egy korabeli olasz filmben. Lestert kényszergyógykezelik egy pszichiátrián, hogy árulja el a dokumentumok helyét, de aztán megszöktetik a jó emberek. Összejön a megözvegyült Florionéval (Corinne Cléry - régóta bírom, úgy érzem, ő is megérdemel egy filmmegtekintési komplecionizmust valamikor). Nem tudom, hogy ezekkel a téli forgatásokkal a téma komorságára akartak-e vizuálisan ráerősíteni, vagy csak máskor kibírhatatlanul meleg van a filmezéshez a mediterrán országokban.

Un poliziotto scomodo / Convoy Busters (Stelvio Massi, 1978): A brutális Olmi felügyelő (Maurizio Merli) egy lány meggyilkolása ügyében nyomoz, és eljut egy nagyhatalmú repülőtéri tisztviselőhöz, aki azért ölte meg a fiával járó lányt, mert az meghallotta, hogy gyémántokat csempészik. Olmit néha megpróbálják megölni, és valamiért senki ki se néz az ablakon, amikor éjszaka, a háza előtt percekig lövöldöz, meg felrobbant egy kocsit. Később tévedésből lelő egy ártatlan éjszakai járókelőt is, jogi következmények nincsenek. Biztos nem lakik senki a környéken, és eltüntette a hullát. Az államügyész egy korrupt szarzsák, és Olmi a felettese tanácsát megfogadva nem száll bele, hanem inkább áthelyezteti magát Rómából egy kisvárosba. Ezzel elkezdődik a film második fele, ami gyakorlatilag külön történet. Megvéd pár bunkótól egy tanárnőt (Olga Karlatos - őt is bírom), úgyhogy összejönnek. Olmi rájön, hogy fegyvercsempész hálózat működik a városban. Túszszedés az iskolában.

(folyt. köv.)

 Közúti baleseti híreknél miért írják meg az autó típusát? Szerintem ez termékmegjelenítés.

További Merli-filmek: rengeteg verekedés (beleértve a vizsgálati fogságban levők veréssel vallatását), autós üldözés (sok felborított zöldséges ládával), háztetőkön kergetőzés (a felügyelő mindig majdnem leesik, de aztán visszamászik), lövöldözéssé fajuló bankrablások.

Roma violenta / Violent City (Marino Girolami, 1975): A brutális Betti felügyelő (Maurizio Merli) lelő egy bűnözőt, ezért kirúgják. Bűnözők által megkárosított civilek megkeresik őt, hogy együtt őrködjenek a nyugalom felett. Jó a zene: 

Roma a mano armata / The Tough Ones (Umberto Lenzi, 1976): A brutális Tanzi felügyelő (Maurizio Merli) harcol a bűnözők ellen. Az erőszak mértéke fokozódik, gyakorlatilag a játékidő felében valakit vernek. Fő ellenfele egy kegyetlenkedő púpos gazfickó (Tomas Milian). Van egy felesége is, aki rendőrségi pszichológus (Maria Rosaria Omaggio), ám viszonyuk nem jó.

Napoli violenta / Violent Naples (Umberto Lenzi, 1976): Betti felügyelő kalandjai folytatódnak. Áthelyezik Nápolyba, ahol ugyanazok a dolgok történnek, mint eddig (bankrablás túszszedéssel, motoros rablók stb.). Umberto Lenzi megint magas erőszaktartalmat garantál, a fő ellenfelet John Saxon alakítja. Saxon egyébként olasz bevándorló amerikai szülők gyereke, így kerülhetett ekkoriban néhány olasz filmbe.

Italia a mano armata / A Special Cop in Action (Marino Girolami, 1976): Betti felügyelő harmadik, utolsó kalandja. Betti egy elrabolt busznyi gyerek után nyomoz. Az egyik gyerek meghal, akinek a felnőtt korú nővére (vagy lehet, hogy az anyja - Mirella D'Angelo) aztán elkezd romantikusan vonzódni Bettihez, a halott gyerekről meg többé szó sem esik. A fő szarzsák John Saxon, aki egy trükkel Bettit börtönbe juttatja. Természetesen a dühös rabok meg akarják ölni, de megússza. Amikor a film végén a tökéletes happy endre (Endre) készülünk, Betti megy találkozni a csinosan kiöltözött nővel, rendkívül spontán módon lelövik.

Az autóval menekülő bűnözőn váratlanul megjelenik egy bukósisak.

Il cinico, l'infame, il violento / The Cynic, the Rat and the Fist (Umberto Lenzi, 1977): Tanzi felügyelő második kalandja. Az előző részben lecsukott Kínai (Tomas Milian) megszökik a böriből, bosszúra szomjazva Tanzi ellen. Tanzi megsérül egy merénylet kísérletben, majd eljátsszák, hogy meghalt, és innen tevékenykedik tovább. A Kínai üzleti szövetségre lép egy másik bandavezérrel (John Saxon, megint), de egyre jobban tele lesz egymással a tökük. Mellékszál: Tanzi a régiségkereskedő nagybátyját kirablók után nyomoz. Kivételesen itt nem ő kerget bűnözőket, hanem őt kergetik, miután rájönnek, hogy életben van.

Tanzi és segédje betörnek egy lakásba, hogy az ablakukon átmásszanak a szomszédos épületbe, és megzavarják a lakókat a magánéletükben.

(folyt. köv.)

Amiket nem értek rovat: az aktuális szépségkirálynő legocsmányabb testszégyenítése a kommentelők által.

Ez elég nyomasztó.

A mondat, ami sosem fog elhangozni: "Bocsánat, hogy nem szóltam hozzád az elmúlt hat évben, elfoglalt voltam a munka meg az otthoni dolgok miatt, de mostantól megint beszélgessünk sokat!"

Playmate-nek meg nyuszinak nevezni kurvákat egy irritáló szépelgés. Önként beköltöztek egy mocskos vénemberhez, hogy mindenben alávessék magukat az ízléstelen fantáziáinak, aztán utólag még panaszkodnak is.

Nu ji zhong ying / The Bamboo House of Dolls (Chih-Hung Kuei, 1973): hongkongi women-in-prison exploitation film. A japán megszálló hadsereg beront egy kínai Vöröskereszt kórházba, és a japán tiszt (kínaiul) követeli, hogy mondják meg, hol van a lelőtt amerikai repülő pilótája. Nem tűnik fel nekik, hogy az előttük álldogáló csoportban van összesen egy darab egyenruhás fehér férfi, aki - néhány kivégzett beteg után - jelentkezik (szintén kínaiul), hogy ő az. Lelövik. A japánok deportálják a három európai ápolónőt a 13-as Számú Női Koncentrációs Táborba. Ezután jönnek a klisék: kegyetlenkedő őrök, kajacsata az étkezdében (ruhaletépéssel), mosakodós jelenet, leszbikus domina tiszt, szexre kényszerítés. A szakács, aki tagja a titkos ellenállásnak, segít megszökni az öt vagy hat tagú női baráti társaságnak, de egyikük áruló, ezért elkapják őket, és meghal a szakács. Utolsó szavaival - amit az őket körülvevő japán katonák tapintatosan megvárnak - megsúgja az egyiküknek, hogy a táborparancsnok tolmácsa is titkos ellenálló. Nem jöttem rá, miért van szükség tolmácsra, ha eddig is mindenki tökéletesen jól elbeszélgetett a másik nemzetiséghez tartozókkal, biztos a parancsnok státuszszimbóluma, hogy van tolmácsa is. Az egyik kínai rabnőnek, aki szintén tagja az ellenállásnak, elmondta a férje, mielőtt a japánok megölték, hogy hol van elrejtve az arany, de nem emlékszik rá a sokktól. Megint megszöknek. Magukkal visznek egy vak lányt is, hogy ne legyen olyan egyszerű a menekülés. Sorra meghalnak. Megtalálják az aranyat. Bugyutaság, de jók benne a nők, meg mint a hongkongi filmekben általában, itt is gondosan koreografáltak az akciójelenetek. Néhány anakronizmus: a tolmács állandóan napszemüvegben van; a frizurák és sminkek meg se próbálnak nem 70-es évekbeliek lenni; nem vagyok biztos benne, hogy voltak ekkoriban japán katonatiszt nők.

A dán Birte Tove (1945 - 2016) a három fehér főszereplő közül az egyetlen profi színésznő.

Deadline (Mario Azzopardi, 1980): Kanadai családi dráma. Egy horrorregény- és filmforgatókönyv író szenvedései: az egyetemi hallgatók ellenségesek vele, mert erőszakos gagyi szarnak tartják a munkásságát; a felesége utálja és megcsalja; a zajongó gyerekei zavarják az írásban; a filmproducer hajszolja; a színésznő is utálja, mert nem tudja megjegyezni a szövegét. Miközben felügyelet nélkül otthon hagyják a gyerekeket, a két fiú felakasztja a kislányt az egyik horrorfilm hatására.

Brewster McCloud (Robert Altman, 1970): Abszurd vígjáték, amit az ember vagy zseniálisnak, vagy értelmetlen faszságnak fog tartani, köztes lehetőség nincs. Houstonban játszódik, és a főszereplő fiatalember, Brewster (Bud Cort) rögeszméje, hogy repülni tudjon. Ehhez barkácsol egy szárnyas szerkezetet a sportcsarnok alatti atombomba óvóhelyen levő otthonában. Van egy anyafigura őrangyala, Louise (Sally Kellerman), akinek a hátán szárnyak nyomai láthatók, és gyakran kihúzza a bajból. A városba érkezik egy sztár detektív, hogy kinyomozza a fojtogatós sorozatgyilkosságot, aminek az áldozata csupa gonosz, rasszista, vén szarzsák. (- Apa, megnézzük a majmokat? - Ha majmokat akarnék látni, elmegyek egy nigger kisvárosba!) Implikáltan Louise öli meg őket, bár ezt sosem látjuk. A hullák madárszarral vannak ellepve. A filmet végigkíséri egy ornitológus professzor narrációja, akinek allegórikusan illeszkedik a madarakról szóló szövege az aktuális eseményekhez. Brewsterhez nem egészen világos okokból nagyon vonzódik két nő is. Az elsővel egyáltalán nem foglalkozik a rögeszméje miatt, a másodikkal szexel, és beavatja a titkaiba, de a lány elárulja egy politikusnak meg a rendőrségnek. Jó az ending credits rész: a színészek cirkuszi mutatványosokként vonulnak fel a stadionban, miközben a porondmester bemondja a nevüket.

Paura in città / Fear in the City / Hot Stuff (Giuseppe Rosati, 1976): A poliziottesco műfajának egyik forrása az amerikai Dirty Harry-szerű nagyvárosi bűnügyi akciófilmek, a másik a 70-es évekre kifáradt olasz spagettiwesternek. Jellemző a sok lövöldözés, véres brutalitás, autós üldözések, kemény rendőrnyomozó főhős (lehetőleg bajusszal), csöcsjelenet, egy-két komikusan ügyefogyott mellékszereplő. Itt a főhős Maurizio Merli, aki egy nagyon nehezen megkülönböztethető Franco Nero klón, és épp ez segítette a karrierje elindulását, mielőtt önálló jogon lett volna sztár. A böriből megszökik 12 bűnöző, akik megölnek pár rendőrségi informátort. Murri felügyelőt (Merli) felettesei vonakodva visszaveszik a szolgálatba, ahonnan a brutalitása miatt felfüggesztették, és szembeszáll a bűnözőkkel, akiknek valami pénzvonat rablási tervük van. Kb. 5 percenként a Pejo és a Fernet-Branca italok reklámja látható valahol a képben.

Klisé:

- Mi történt a karoddal? - Ugyan, semmiség.

(Silvia Dionisio, Maurizio Merli)

Én is minifigurákat festek, társasjátékozom (Warhammer helyett Descent), összeraktam a számítógépem és játszom rajta. Ezen felül sokat olvasok és régi, kevésbé ismert filmeket nézek. Biztos kicsúfolna egy talk-show műsorvezető, úgyhogy örülök, hogy nem szoktak meghívni.

 

Nam Angels (Cirio H. Santiago, 1989): Fülöp-szigeteki háborús + bikersploitaion akciófilm. A vietnámi háborúban az amerikai csapat egy primitív faluban aranyport talál. Az egyikük pár grammból megállapítja, hogy ez 10 millió dollárt ér, és innentől mindenki tényként hivatkozik erre az összegre. A falusiak istenként tisztelnek egy fehérembert, aki egyértelműen az Apocalypse Now-ból Marlon Brando figurájának az ellopása, csak itt roppant gonosz, és a Schwarzenegger-féle Commandóból ő a Bennettet alakító Vernon Wells. Foglyul ejtik a katonákat, kivéve a parancsnokot (Brad Johnson), aki megszökik. A faluban minden nő (talán három) teljesen öncélúan topless.

A parancsnok, Calhoun hadnagy megtudja a felettesétől, hogy a területet hamarosan lebombázzák, ezért alternatív utat keres társai kiszabadításához: bemegy egy rock kocsmába, ahol civil Hells Angels motorosok vannak, akik egyébként utálják a katonákat, és sosem derül ki, hogy mi a fenét keresnek Vietnámban. Verekedés lesz, aztán a böriből kihozza őket, hogy együtt megszerezzék az aranyat, illetve igazából a társait akarja kiszabadítani. Hosszadalmas motorozás és lövöldözés történik ezután. A kiképzésben nem részesült tahó motorosok megölnek több száz, hasznavehetetlen vietkong katonát, majd Calhoun halálos párharcot vív a falusi vezetővel. A vietnámiak nagyrésze amerikai fegyvereket használ; Calhoun felettese, az ezredes négyszínnyomott terepmintás egyenruhát visel, ami a 80-as évekig nem létezett; minden őserdei bugris, akivel találkoznak, és nem lelőni való, folyékonyan beszél angolul; 80-as évekbeli szinti aláfestő zene. Igazi debil trash film, de nem irritáló, hanem inkább szórakoztató.

Miért hasznos az, ha az egér világít? Kell rajta bármit nézegetni a sötétben?

Robot Holocaust (Tim Kincaid, 1987): fájdalmasan gyenge posztapokaliptikus sci-fi kalandfilm: egy csapatnyi hős nekivág, hogy megküzdjön egy robot zsarnokkal, aki egy elrabolt tudóst tart fogva. A rendező előtte (meg utána is) a melegpornó iparban alkotott, és egy-két tudattalanul erre utaló jelenet is része a filmnek, pl. rögtön az elején két alsógatyás férfi birkózó párviadalát kell nézni, vagy amikor a szintén alsógatyás, néma barbár harcos csapdába kerül, és egyik társa megnyugtatja, hogy "mögötted vagyok".

The Alpha Incident (Bill Rebane, 1978): Vonaton szállítanak egy titkos földönkívüli vírust, ami a kíváncsiskodó redneck masiniszta hibájából elszabadul, és pár óra alatt felrobban a feje annak, aki megérint egy fertőzöttet. Miután a vonat megáll, a szállítmányt kísérő, felfegyverzett tudós a vidéki vonatállomást karantén alá helyezi. Minimál költségvetésű, de elég nézhető film.

Silent Madness (Simon Nuchtern, 1984): Tévedésből kiengednek egy őrült gyilkost a pszichiátriáról, aki visszatér korábbi munkahelyére, egy egyetemi kampuszra, hogy ott diáklányokat gyilkoljon. Egy pszichiáter nő ered a nyomába, akinek a kollégái el akarják tussolni a hibát, és a helyi bunkó paraszt seriff nem hisz neki. Mint minden slasher horrornak, ennek is minden pillanata klisé.

Pick-Up (Bernard Hirschenson, 1975): Szürreális film: két dögös, stoppos hippi lányt felvesz a lakóbuszba egy laza fiatalember, akinek az a munkája, hogy időre leszállítsa a buszt a megrendelőnek. Csakhogy eltévednek a floridai mocsárvidéken. Dugnak. Megismerjük életük előzményeit. Az egyik lány vidám, a másik komoly és az őrületig spirituális. Spoiler: a nyomasztóan végződő eseményeket csak behaluzta a bolondabbik lány.

Gini Eastwood, a zenei karrierje jelentősebb volt, mint a filmes

Opposing Force (Eric Karson, 1986): Amerikai tisztek egy csoportja részt vesz egy különleges kiképzésen a Fülöp-szigetek egyik szigetén, ahol az a feladatuk, hogy elkerüljék a fogságba esést, illetve a fogságban ne áruljanak el hadititkot. Gyorsan mind fogságba esik, ahol mindenféle módon próbálják megtörni és egymás ellen kijátszani őket. Az őrült parancsnok különösen rászáll az egyetlen női résztvevőre, meg is erőszakolja, azzal igazolva, hogy ezzel ellenállóbbá válik, ha éles helyzetben is ez történik vele. Szökés, lövöldözés. Közepesen jó.

Silent Running (Douglas Trumbull, 1972): A 70-es évek magas színvonalú, társadalmi üzenettel is bíró sci-fijei közé tartozik. Az emberiség átalakította és beépítette az egész Földet, mindenhol állandó hőmérséklettel és egyformasággal. Az utolsó erdőket a Szaturnusz közelében állomásozó űrhajók üvegházaiban tárolják. Egyszer csak parancs érkezik, hogy robbantsák fel az erdőket, már nincs rájuk szükség, az űrhajókat meg vigyék vissza, mert a kereskedelmi forgalomban hasznosabbak lesznek. Mindenki örül, hogy hazamehet, és közömbös a pusztítás iránt, kivéve a legénység egyetlen tagját, Lowellt (Bruce Dern). Lowell egy természetvédő ökohippi, akit lenyűgöz a növények és állatok szépsége, és inkább megöli a legénység másik három tagját, az őt állandóan ugrató és értetlenül szemlélő, korlátolt alakokat, mint hogy az utolsó erdő is megsemmisüljön. Elhiteti a többi űrhajóval, hogy baleset történt, amiben ő is meghalt, miközben egyedül, csupán a karbantartó robotok társaságában tengeti tovább a napjait. Aztán egyszer csak akarata ellenére megtalálják őt.

Skinned Deep (Gabriel Bartalos, 2004): Horrorparódia. Az utazgató amerikai családnak defektet okoznak egy elhagyatott környéken. Bemennek a közeli házba, ahova meghívja őket a kedvesnek látszó néni, aztán a gyerekei, akik különféle torzszülöttek, megölik őket, kivéve a kamaszlányt, mert szerelmes lesz bele egy túlméretezett agy fejű srác.

La horripilante bestia humana (aka Night of the Bloody Apes, René Cardona, 1969): Mexikói szörnyhorror. Egy doktor a haldokló beteg fiát azzal akarja megmenteni, hogy állatkerti majmokból helyez át belé valami anyagot, amitől az őrült gyilkossá válik, és éjszakai ámokfutásba kezd, mely során csókolózó párokat meg zuhanyozó nőket támad meg.

Satan's Cheerleaders (Greydon Clark, 1977): Négy irritáló pompomlányon (természetesen huszonéves középiskolások) bosszút akar állni a titokban sátánista iskolai takarító, amiért szerinte lenézik őt. Elrabolja őket meg a tornatanárnőjüket, és egy sátánista szekta által lakott környékre viszi, hogy feláldozzák őket. Az egyik lányról kiderül, hogy valami mágikus hatalma is van. Tinikomédia és okkult horror nem túl érdekes mixe.

Torture Dungeon (Andy Milligan, 1970): Középkori történet, kizárólag amatőr helyi lakosokból toborzott szereplőgárdával. Egy gonosz herceg megöleti azokat, akik előtte állnak az uralkodói örökösödési sorrendben. Egy lányt meg arra kényszerít, hogy házasodjon össze és essen teherbe a herceg gyengeelméjű öccsétől. Nagyon pancser film.

Vacanze per un massacro (Fernando Di Leo, 1980): Olasz "terror-film": a stílus lényege, hogy néhány agresszív bunkó vagy szökött bűnöző fogságba ejt pár normálisnak látszó (valójában gyakran álszent) embert, akiket addig terrorizálnak / erőszakolnak / ölnek, amíg meg nem fordul a szerencse. Itt megszökik a börtönből a jóvágású erőszakos bűnöző, és az elrejtett lopott pénzt akarja visszaszerezni egy elszigetelt nyaralóból, ahova annak idején elásta. A nyaralót azóta egy házaspár, és a nő húga birtokolják, akik épp odamennek hétvégézni. A férjnek titkos viszonya van a gonosz, manipulatív, nimfomán sógornővel (Lorraine De Selle). Bőséges cigaretta és fanszőr jelenet.

Joe Dallesandro, Lorraine De Selle

 

 Premobiltelefoniánus gyerekek

Tiempos de Chicago (Julio Diamante, 1969): olasz-spanyol gengszterfilm, 1929-ben játszódik. A vidéki csavargó Frank szemtanúja lesz egy bandák közötti országúti támadásnak, de aztán leszállítja a megmaradt alkoholszállítmányt és a sebesült sofőrt a célhelyre, egy chicagói mulatóba. A mulató tulajdonosa Erik, egy bandavezér, és felveszi Franket a bandába. Frank egyre magasabbra tör, végül átveszi az irányítást, és Erik nőjét is lenyúlja. Erik a többi maffiabandával szövetkezve bosszút áll. Látszik már a fejeken is, hogy mindenki spagettiwesternekből érkezett a szereplőgárdába.

Les seins de glace (Georges Lautner, 1974): François, a jó humorú tévésorozat forgatókönyvíró (Claude Brasseur) megismerkedik a téli nizzai tengerparton Peggyvel (Mireille Darc), aki eleinte elutasító vele, de François addig nyomul rá, amíg Peggy kezdi megkedvelni. Peggy másik udvarlója a gazdag és befolyásos ügyvéd, Marc (Alain Delon). Van még Peggy kertésze, Marc öccse és Marc felesége, és egyre szövevényesebb, hogy ki kibe szerelmes, ki mit hazudik, meg ki a gyilkos.

Vettem műsoros videókazettákat. Következő lépésként elviszem egy VHS digitalizáló szolgáltatóhoz, együtt a retró szalagavatós kazettámmal, amin a legutóbbi említésre méltó táncelőadásom látható. Arról a legkellemetlenebb emlékem az a pillanat volt, amikor a tánctanfolyam elején nekem kellett választanom 2 vagy 3 lány közül egy partnert, mert ezzel a ki nem választottakat arra ítéltem, hogy ne legyen fiú táncosuk életük e vissza nem térő eseményén.