Egyre kevésbé vagyok garasoskodó, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egyre felelőtlenebbül bánok a pénzemmel. Joló.

Az alsó ív beragasztása óta nem tudok rágni, mert nem érnek össze az őrlőfogaim. Másfél évig pépes kaján?

Álmomban a pszichológusok nyári táborában hátulról megütögette valaki a vállamat, hogy mondjon valamit, mire reflexből fejbe ütöttem. A 40 körüli pszichológusnő sértődötten elment egy standhoz, hogy ott megbeszélje az IQ tesztje kiértékelését, és már legalább 170 pontnál tartott benne, és elszégyelltem magam, amiért ráütöttem, de nem volt megbocsátó. Egy plakáton az volt olvasható, hogy "aki szkeptikus a [...] teszt érvényessége iránt, az nem tud semmit annak kognitív felhasználási módjairól", amit a közelben ólálkodó műszaki-informatikai irányultságú táborozók ellen tettek ki, és ezt elég gagyi meggyőzési módnak tartottam. A táborhoz tartozó épületek egyike tele volt sorokban elhelyezett, legfeljebb közepesen tiszta, válaszfal nélküli vécékkel (egyiken sem ült senki), amikre jól rá lehetett látni az ablakokon át kívülről, és úgy általában kevés kedve lenne szarni az embernek egy ilyen mellékhelyiségben, és ez a jelenet valamiért visszatérő motívum az álmaimban. Talán az a magyarázata, hogy utálom a nem elég diszkréten kialakított ürítési lehetőségeket.

Van alsó ív is, és úgy érzem, a következő egy-másfél évben csak pépes táplálékot tudok majd enni, mert az őrlőfogak helyett a brekettekre harapok rá, ráadásul csak egyik oldalon.

http://zoldella.blog.hu/2015/09/27/emberhus_egett_a_hosok_teren/
Talán annál a billogos égetésnél csapott át az eszme fanatikus idiotizmusba. Remélem, nem fogják egyszer felrobbantani a mekit ezek, miközben épp eszem ott valamit.

Ha egyszerre próbálnánk megfelelni minden olyan táplálkozási irányzatnak, amelyik teljes bizonyossággal állítja, hogy mit szabad / nem szabad ennünk, nem maradna semmi ehető.

A Bádogos utcában volt ma dolgom, és láttam egy épületet, amit ki kellett gugliznom, mert érdekesen titokzatos volt a funkciója (mint kiderült, egyházi üzemeltetésű leányanya otthon). Egy másik találat volt az utcáról ez a tavalyi cikk, amit már akkor is elolvastam, de nagyon mókás megint látni, milyen emberek laknak erre.

Kezdenek fájni a fogaim, ahogy a fém ív kilazítja a csontokat a helyükről, és ez jó. Nem most jó, hanem a várt végeredmény tekintetében.

Klisé: dugás után, reggel a nő a férfi ingében van.

(nézem A szürke ötven árnyalatát napi félórás részletekben)

(nem köt le, ha érted, ahogy mondom, hahaha)

Ma Rowan Atkinsonnal szerepeltem együtt. Legalábbis egyszer rám nézett.

Helyi kutyatartás rovat: a kocsma előtt figyelt a nagytestű, póráz nélküli kutya, nekem indult agresszíven ugatva át az úttesten, és már készültem hozzávágni a magammal hordott kempingszéket, amikor a kocsmázó gazdi visszahívta. Parasztok.

A bátyám mindig kioktató-leereszkedő stílusban szokta megmondani, hogy kinek mit kellett volna csinálnia a saját ügyein belül is, és amikor mondtam neki erre, hogy paraszt, elkezdett dühösen ordítozni, hogy mit parasztozok, én vagyok a paraszt.

Vadászengedély kéne ennek a blognak a szerkesztőire. De a gond nem is velük van, hanem a hasonló dolgokat mindig készséggel elhívő, banálisan gonosz Élet Iskolája csőcselékkel, akik tulajdonképpen a fél (vagy inkább kétharmad) magyar társadalom.

A díjbirkózó szót sohasem használják igazi birkózókra, csak bárki másra, metaforaként. Egyébként is minden birkózó a díjért birkózik.

A baseball sapka pedig modern bolondsipka, nem szokott fejlett agykérget burkolni.

Miközben várok az üzletben, hogy előkerüljön a pénztáros, kis dagi gyerek (6-8 éves) elém rohan, és leteszi a szalagra a gagyi édességeit lelkes ordítással, majd megjelent az anyja is, az alacsony szocioökonómiai státusz ismertetőjegyeit magán hordozva ( = a "belterjes tanyavilág" fogalom ugrott be róla). Habár nagyvonalúan megengedtem, hogy akkor ők fizessenek előbb, és az anya is viszonylag udvariasan exkuzálta gyermeke normaszegését, vártam volna, hogy a sor végére penderíti a pufók kis gézengúzt, de ez nem történt meg. Parasztok.

Most pedig lássunk egy szép példát az elbaszott time managementre:

Esemény:	a Terv:	a Valóság:
elindulok otthonról	7:05	7:05
megérkezem a városba	7:40	9:20
megérkezem az egyetemre, diákmatrica miatt	9:00	(majd máskor)
megérkezem a filmes ruhapróbára	10:00	10:00
visszaérek a buszpályaudvarhoz, hogy folytassam utamat a megbízómhoz Budafokra	10:45	12:00
odaérek a megbízómhoz	11:00	(majd máskor)

Jól sikerült a műtét, jövőhéten kapom az alsó ívet is.

Eközben a bank a kérésem és a tájékoztatásom nélkül megszünteti a bankkártyámat (ezért nem tudtam vele fizetni a kocsmában a múltkor). Biztos kicsinyes bosszú, amiért nem dolgozom nekik tovább.

A megbízóm negyedállást ajánlott nekem, ami igazából arra megy ki, hogy egységnyi munka után még kevesebbet kelljen fizetnie nekem.

Az értelmesebb állásokhoz, ahova ráadásul ajánlásom is van, meg a szokásos módon nem vagyok elég tapasztalt.

Azt írja az anyámkorú exkolléganő, hogy nélkülem nem olyan jó a hangulat a bankban.

• Keszthelyen voltam szerepelni, a kastélyban. Ragasztott pornóbajusz, és egyedül én vagyok díszmagyarban. A többiek, úgy hiszem, nem tudták, mi az a steampunk, így értetlenül álltak bizonyos részletek előtt.
• A zenekari tagokról az jutott eszembe, hogy derrick kommentelő biztos meg tudná szólaltatni bármelyik hangszert, míg nekem az is nehéz kvíz lenne, hogy melyik vonós eszköznek mi a neve. Megkérdeztem a nagybőgőst, hány kilós a cucca, ami annyira váratlanul érte, hogy nem is tudta megsaccolni, és inkább javasolta, hogy emeljem meg, és akkor megtudom. Végül azt mondta, hogy legalább 20, szerintem meg 10-12.
•  Kempingben 2-3 ágyas házat bérelni nyáron vagy még inkább ilyenkor a hülyének is megéri. Jövőre talán megjátszom, és akkor nem kell az évente esedékes szűk hétvégényi szívességnyaraltatás rengeteg kényelmetlenségéhez alkalmazkodni.
• Volt egy srác, aki megkérdezte, hogy lehetünk-e közös házban. Nekem mindegy volt, belementem, biztos imponált neki, hogy könyv volt a kezemben. Megkérdeztem, hogy horkol-e. Zavartan bevallotta, hogy igen, de van valami orra ragasztható segédeszköze, amitől nem fog (volt egy harmadik is, aki szintén hozzám akart csatlakozni, és már régebben is eléggé rám tapadt, szóval hárman lettünk). Aztán lassanként rájöttem, hogy ugyanolyan, mint Dzsí*, azaz egy olyan szőrös-pocakos-szemüveges ember, aki annyira görcsösen próbál jó kapcsolatokat létrehozni, hogy emiatt állandóan inadekvát hülyeségeket beszél, és nem tud kibújni a seggemből:
• azzal kezdi az ismerkedést, hogy sakkozok-e, mert olyan vagyok, mint egy híres sakkozó, akinek nem tudja a nevét
• amikor a buszon mellette ülve besokallok a locsogásától, becsukom a szemem, egy idő után észreveszi, és biztosít róla, hogy akkor nem is dumál tovább, aztán mégis
• csobbanni akar velem a Balatonban még éjszaka, többször is ajánlgatja (nem igazán hiszem, hogy buzi, inkább jófejkedni akart mások előtt, hogy milyen bevállalós arc, de egyedül nem mert)
• talál a szobában pokrócokat, nekem is ad egyet, de gondosan be is takar vele
• aztán odahozza megmutatni a horkolásgátló orrcsíptető izé dobozát, hogy nézzem meg alaposan, tényleg hozott ilyet
• másnap épp megyünk a buszhoz, amikor hirtelen feltámadó, túlzott érdeklődéssel megkérdezi, sikerült-e zuhanyozom este (ennél a pontnál kissé ellenségesen megjegyzem, hogy ez milyen fontos neki, mire gyorsan visszakozik)
• a kelleténél hosszabban beszélget arról, hogy éjszaka sokat forgolódtam**
• éppen amikor megkérdezem egy furcsa sporteszköz tulajdonosától, hogy mi az, ő felkapja azt, a jócsajok felé fordulva közli a tárgy nevét, de nem reagál rá senki
• később azt mondja, hogy olyan vagyok, mint a Fekete városból valami szereplő, bár azt megint nem tudja, hogy melyik
• Σ: nem kétlem, hogy egy jóindulatú ember, de megtanultam már, hogy az effajta határátlépő tapadékonyságot udvarias határozottsággal kell hárítani.

*néhány ismerik, akik ezt olvassák
**új helyen mindig rosszul alszom + nem kaptam levegőt, hiába tömtem a fejembe legalább négyszer is orrspray-t

Nagyon meg akarok kapni egy állást, ahova beajánlottak, de leráztam a telefonon a HR-est, amikor angolul kellett beszélni, mert éjszakai munkám lesz ma, és most ébredtem fel, és magyarul is alig tudok ilyenkor. Kifejezte megértését, és pénteken felhív megint. Remélem, nem rontottam el nagyon.

"preëxisting" - milyen érdekes, hogy ezt így is lehet írni.

Az emeletes családi ház legnagyobb előnye, hogy ha otthon döglik az ember egész nap, akkor is lépcsőzik vagy 8 emeletet, aminek elég nagy az egészségi jelentősége.

A pszichológus 1%-on van, amiről Frederik Pohl: Átjáró című, rengeteg irodalmi díjat letaroló 1977-es sci-fije jut az eszembe, amiben a főhős egy gépi pszichoanalitikushoz jár, és minden fejezet végén van egy szövegdoboz, benne olyan ál-BASIC programkóddal, ami Sigfrid processzorában zajlik a beszélgetés közben.

Ma rájöttem, hogy vállalhatatlanul hájas a hasam (és ez disszonáns a vállalhatatlanul vézna többi részemmel), és hobbimmá kell tennem a testedzést. Ami csak azért nem ma kezdődik, mert egész nap betonoztam.

Én szeretem az állatokat, de a szúnyogok iránt a legsötétebb náci eszméket vallom, és nem érdekel, ha a kiirtásukkal felborul az ökológiai egyensúly. Majd beáll másmilyenre.

Ezt a bulvármédia által gerjesztett Liptai-kultuszt sosem értettem, engem mindig is taszított. Lehet, hogy fizet az ilyen cikkekért.

1. Ezek kik és hol? Konkrétumok nélkül értéktelen.
2. A "nincs stressz" legenda, ami valamelyik óceániai közösségről terjedt el, kamu volt tudomásom szerint, talán Margaret Meadet verték át a helyiek vagy ilyesmi.
3. Van pár egyéb dolog is, ami ott (bárhol is legyen ez pontosan) valószínűleg nincs, pl.: áram, tisztított csapvíz, internet, könyvek, fogmosás, vécépapír, koton, sör, tejszínhab, gyógyszerek, nemi egyenjogúság, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
4. Csapadékos trópusi helyen nincs fertőzés? Haha.
5. Törzsi háború bűnözésnek számít?
6. A kommentelők miért nem költöznek oda vagy valami hasonló helyre?

PRIMITÍV szerintem az, aki ezt a feliratot elhelyezte a képen.

Ő akar találkozni velem, de én utazzak át a városon bérlet nélkül, mert neki sincs bérlete. + harmadik tagunknak is kényelmetlen.

Nem tudok ezzel betelni.

Naomi Campbellnél a sokáig hátra szorított haj okoz ilyen robotzsaru fejet?

Szerintem még soha nem próbáltam történetet mesélni senkinek, legalábbis 2 mondatnál hosszabban, mert az az érzésem, hogy onnantól már unalmas.

Igaz, hogy ocsmány a busz, de nem értem, miért nem akar focihuligánokat is ölni, akik sokkal nagyobb károkat okoztak egy nap alatt, mint ezek összesen egy hónap alatt.

"továbbá rendkívűl kommunikatív természettel, melynek segítségével mindenkivel megtalálom a közös hangot."
Szerintem ha valaki sokat beszél, abból nem következik, hogy egyúttal olyan kellemes kommunikátor is, aki megtalálja mindenkivel a közös hangot.

A Sztaki szótár meg egy szar, olyan szavakat nem ismer, mint vízilabda meg recepciós.

Fogorvos CV-jében: fogszabájzás. (jó, cserében karate világbajnok)

Erősen elbaszott CV:

Szervezni kellene titkos, önbíráskodó focihuligán-verő osztagot, ahogy ők is a Betyársereget a cigányok ellen.

Nem tudom gyorsan kimondani, hogy "Ede, de bedezodoroztad magad". :(

Valami ilyesmit akartam írni nemrég.

A filmes kolléga fiatalember azt mondja, jobban várja a magyar-román meccset, mint bármi mást valaha is, mert elmondhatatlan érzés a tömegben részegen hőzöngeni. Vannak fura motivációk.

Vajon a focihuligánok tényleg elhiszik magukról, hogy a társadalmi erkölcsöt képviselik?

Mándokiról már mindig az a komment fog eszembe jutni, hogy Orbánnak mán' doki kell.

Nemsokára lerombolom egzisztenciális hátteremet a fogszabályozó megvételével, és az volt az új bizarr információ, hogy valami belső ív is be lesz ragasztva végleges jelleggel, ami állítólag nem szokott senkit zavarni, mert annyira megszokható. Persze ki is lehet vetetni egy idő után (azaz: 1-2 év), de szakmailag ellenjavallt. Én csak egy normális fogsort szeretnék, mindenféle idegen szarság nélkül a számban.

Az éjjeli várakozás egy része a metróaluljáróban történt, leültünk egy kissé debil fejű, prolifülbevalós tizenéves gyerekkel szemben. Aprópénzt kezdett kunyerálni, amit nem kapott, de kis idő múlva odaadtam neki egy munkából megmaradt pogácsát. Azt mondta, nem kell neki, ő nem csöves. Kérdezte az alvó barátját, hogy neki kell-e, de nem sikerült felébreszteni, úgyhogy visszaadta. Aztán pár perc múlva mégis elkérte. Megszaglászta, majd visszaadta, hogy ezt nem szereti. Közben néha kunyerált aprópénzt. Végül javasoltam munkatársamnak, hogy inkább sétáljunk egyet, és otthagytuk őket.

Most értem haza, és 2 órát alhatok, pffmff.

Amikor túl bódult vagyok ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni a bankkártyámat a SZÉP kártyámtól, és az utóbbival akartam fizetni, de az előbbit adtam oda. Amikor kérték a PIN kódot, már éreztem, hogy ez nem lesz jó így, mert ötletem sincs, mi a SZÉP kártya PIN kódja, és erővel leállítottam magam arról, hogy elkezdjek véletlenszerűen próbálkozni. Ha kizárjuk a 0-val kezdődő kódokat, akkor 9000 variáció van, 3 próbálkozással, ami 0,033% eséllyel vált volna be, de az túl kevés. Próbaképpen meg akartam adni a bankkártyáét, hátha esetleg ugyanazt állítottam be mindkettőre. Aztán persze nem jutott eszembe az sem. Nem baj, régebben felírtam egy apró papírdarabra egy másik négyjegyű számot, amit valami egyszerű matematikai csavarral alkottam meg az igazi PIN kódból, hogy ha ellopnák a cetlit a kártyával együtt, ne jöjjenek rá, mi a szabály. De én se jöttem rá. Aztán homályos emlékeim szerint levontam minden számjegyből egyet, és azt gépeltem be, de nem fogadta el. Na jó, készpénz.

A színésznő aránylag vidám és barátságos a valóságban munka közben. Itt tehetségesen fekszik a Spartacusban, miközben bontja azt ágynemű varrást:

És a kommentelőknek még mindig nem esik le, hogy ez egy troll oldal.

Buckingham = dolcsizó sonka