A filmes átmeneti kollégák közt végre sikerült beszélgetnem olyannal is, akinek nem mínusz húsz az IQ-ja, egy középkorú irodaszer kereskedő - állatorvos - statiszta - autógyűjtő, aki gazdasági mérlegelés tárgyává teszi, hogy péntek este filmezni menjen-e, vagy a zsinagógába.
Éjszaka a Budai Várban mászkáltam, amit jól ismerek, mert mellette laktam sokáig, de túl sok kijárat és átjáró volt lezárva meg átépítés alatt. Meglepve láttam, hogy egy szállodával beépítették azt a Clark Ádám téri telket, ami mindig is üres volt. Egy román autós románul tudakozódott tőlem (én ezt nem is értem, ilyen román fejem lenne?), kinyögte végül, hogy "hotel", és átmutattam a pesti oldalra, hogy ott van egy pár, de látszott, hogy ezt se érti. A helyzet komoly deja vu érzést okozott, szerintem vele ugyanezt pár éve már eljátszottuk, ráadásul ugyanott. Lehet, hogy évek óta ott köröz a kocsijával. A Romkert nevű szabadtéri diszkó mellett, ami a fehér híd budai végénél van, egy órán át hallgattam a zenét, vagy inkább a DJ rengeteg locsogását, amit néha kis zenével szakított meg. Ebben a szubkultúrában miért kopasz a férfiak nagyrésze? A haj a gyengeség jele?

Éjszakai forgatás a Magdolna utcában, a szetbe betévedő civilek 95%-ban cigányok voltak, akárcsak az ablakokból kibámuló fejek, elég jól viselték a felfordulást. A berlini fal 20 méteres, könnyűbetonból* készített replikája mellett kellett tömegesen őrjöngeni. Az egyik ablakból egy női hang hisztérikus gyűlölettel visítozott valakivel percekig. A bajszomat - amivel úgy néztem ki, mint a szegényember Thomas Magnumja - a vége felé néha lefújta a szellő. Hazajutás 2 és fél óra, pedig nem is sétáltam.

*cementbe kevert polisztirolgyöngy

Nem láttam egy filmjét se (állítólag abban a proliknak sorozatgyártott sportautós filmben volt), de mostantól ő a kedvenc színésznőm, mert van legalább 2000 kellemes képe a ruszki közösségi oldalon, amik jó hatással vannak az egészségemre.

A másik, amit mondani akartam, hogy forduljon fel, aki kitalálta a kb. minden programban meglevő Ctrl-Z-t, egy kézzel kurva nehéz nyomni, pedig hosszú ujjaim vannak.

Vajon a vizelet a maró hatása miatt tisztítja a lefolyócsövet?

Ahányszor látok ilyet valakin, mindig Anthraxnak olvasom.

Továbbra is beszélgetek a válófélben levő anyukával. Felvetettem neki, hogy együnk fagylaltot, de most lemondtam, mert van egy elvakart papptamás a fejemen.

A Nyugatiban volt filmforgatás, és mivel a reggeli buszig volt időm, meg egyébként is szeretek éjszaka sétálni, az alábbi szuboptimális útvonalon 2 óra alatt lejártam a lábam. A végén a kanyar egy pisilés miatt volt. Remélem, nem pusztul el a tölgyfa. Aztán még itt Mucsán is 1 km-t a busztól a házig.

Egyáltalán minek kell szívószál, ha az ember nem szenved semmi olyan testi fogyatéktól, ami nehezíti a pohárból ivást?

A parasztelosztóban* az utasok sorban állva szállnak fel a járművekre az első ajtónál. Megfigyeltem, hogy milyen gyakran történik az, hogy valahonnan mögülem mellém keveredik egy utas, mellettem halad lassan, ahogy mozog a sor, mintha észre se venne, és centiről centire elém kerül, mígnem az ajtóhoz érve előttem próbál felszállni, és érezni lehet a döbbenetét, ha ezt nem teszem lehetővé. Nagyjából semmi tétje az egésznek, de épp emiatt nem értem, miért nem tud a helyén haladni a hülye vidéki.

*buszpályaudvar

Life hack: hónaljra felhordott gyógyászati alkohol, kamaszszag volt - nincs!

Eladtam a geek könyvesboltban kb. 30 könyvet.

• Kaptam érte 9000 Ft-ot. 
• 3 könyvemet nem akarták átvenni, mert azokból túl sok volt nekik.
• Utólag megbántam az egyiket, ami tartalmilag megvan így is, csak ebben a formában érzelmileg sokat jelentett.
• Közben ott volt egy dagadt, kissé értelmi fogyatékos srác is az apjával, a Trollvadászok című magyar fantasy antológiát akarta megvenni, és sokáig tartott felfognia, hogy nincs raktáron, de figyelheti a weblapon, hátha behozza valaki eladni. Vele kapcsolatban az egyik gondolatom az volt, hogy pár szempontból hasonlítunk, a másik, hogy vannak nálam sokkal nyomorúságosabb alakok is, a harmadik, hogy mi lesz ezzel, ha meghal az apja.

És elvittem diplomakötőbe az egyik társasjáték quest guide-ját (az egyes küldetések leírása és térképei), amit kb. 4-5 éve kezdtem átgépelni a különböző gyári füzetekből és papírlapokból, és egy online alkalmazással és sok grafikai utómunkálattal megrajzoltam a térképeket, hogy egy könnyen kezelhető nyomtatványban legyen meg az egész, és most lett kész, 455 oldalban. A .docx mérete 473 MB.

Gyakori hír, hogy a bőrgyógyászok szerint nem kell minden nap mosakodni, de ha ezt be akarom tartani, a második napon már büdös vagyok, mint a szar.

Google street view sétám során arra gondoltam, milyen jó lenne egyszer legyőzhetetlen Bruce Lee / Chuck Norris / Bujtor István / Vágási Feriként végigverni az összes ilyen tipikus józsefvárosi figurát az utcán.

Holnap kilépek a suliból. Szörnyen bánom a rossz döntéseimet, amikből olyan sok van, hogy a rossz döntések művészének érzem magam, ugyanakkor rosszul dönteni még mindig jobb kicsit, mintha egyáltalán nem hoznék döntéseket. Egyébként bármilyen döntés után mindig az az érzésem, hogy az volt a rossz döntés, mert csak az árnyoldalára fókuszálok, a normális ember meg arra keresne igazolást, hogy miért volt jó a döntés.

Agyafúrt feladványok rovat: mi legyen a 3 halmaz metszetében?

A legalsótól akár el is tudnék tekinteni, ha a két felső elég stabil.
Esetleg illegális fegyverkereskedelem, vagy valami hedonista kalandpark.

Klisé: dulakodás, egyiknek kés van a kezében, elesnek, és az egyik véletlenül halálosan ledöfődik. 10 másodpercig szándékosan nem derül ki, hogy melyik.
Ugyanez véletlenül elsülő pisztollyal.

Ez a Kebu nevű csóka nagy szintiboy, kedvelem a művészetét.

Az osztálytársaim a heti prezentációmat ("weekly demo") mind azzal feedback-elték, hogy eltűnt a motivációm, illetve egyikük mindig nevetni szokott, amikor én adok elő, de most nem tudott, mert olyan keserű volt az előadás.
A reggeli prezentáció ("lightning talk") viszont elég jól sikerült és lendületes volt, mert tetszőlegesen választott témából készültem rá (alternatív terápiák).
Vicces, vidám dolgokat akarok blogolni.

Annak ellenére, hogy milyen bénának tartom ezeket az amerikai motivational speaker dolgokat, véletlenül hallottam egy videóban egy jó gondolatot, hozzávetőleg:
"Ki szereti a meglepetéseket? Senki! Kivéve, amit várunk."

Meg elég jó lenne megtalálnom a gépemen egy Alain Delon filmet, aminek pár hete csak az első 5 percéig jutottam, de elfelejtettem a címét, ahogy azt is, hogy a fájlnévben angolul vagy franciául volt-e egyáltalán, és van legalább 10 terabájtnyi különféle szemetem, a rendezettség kezdetleges állapotában.

Tinder rovat: beszélget velem egy válófélben levő, meglehetősen normális és érdeklődő nő. De ha új lakóhely miatt ismerkedik, velem nem fog jól járni.