Láttam egy dagadt nőt valami poénos angol feliratú felsőben, ami arról szólhatott, hogy "ez egy elbaszott fekete ruha", miközben rózsaszínű volt, de az az egy szó volt olvashatatlanul begyűrődve a melle és a hasa közé, amitől biztosan érthetővé vált volna a poén, és ez sokáig frusztrált utána.

Az egyik főnöknőm (rendkívül sok van) hiperszenzitív. A másik mikromenedzselő perfekcionista. A harmadiktól félek. A negyedik mindig pattanásig feszült.

- sikerült a busz napos oldalán leülnöm, saját hülyeségből
- az ablakok gyárilag nem nyithatók, hogy az utas ne ronthassa a légkondicionálás hatékonyságát, csakhogy eleve gyakorlatilag nem működik a légkondicionálás
- mellém ül egy bűzlő öregasszony, koszos szatyorral, és amennyire lehetett, elhúzódtam a hólyagos karjától
- 10 percnyi koncentrált nemhányás után felálltam mellőle, az első megálló környékén
- mikor már állok olyan 10 másodperce mellette, megkérdezi, hogy le akarok-e szállni
- azt hazudom, hogy igen, mert jól nevelt vagyok (amúgy meg nem akarom lehányni magam a bűződtől, te ostoba demens vidéki fasz, a szemedet körbe tudod maszatolni kékre, de mosakodni már nem megy?)
- elfordul annyit, hogy nagyjából 5-8 cm-en kellett volna kiférnem
- felrakja a retkes szatyrát az ülésemre, ahova nemsokára leül valaki, így valahogy kipréselem magam előtte
- a közlekedés leáll, autóbaleset az autópályán, a 20 perces útból 50 perc lesz
- nehezen találok kapaszkodót, nem álló utasokra van tervezve a busz
- húzza a vállam a táska, laptopot meg minden szart magammal kellett hoznom
- víz nincs nálam, elég keveset ittam napközben, a hátamon, arcomon és a lábamon izzadságcseppek gördülnek le
- lekésem a csatlakozó buszt, úgyhogy még 1 km séta hazáig árnyék nélkül ( = erőltetett menet)

Gusztustalan parasztok rovat: a busz ülései melletti vastag, maszatos zsírfolt az ablaküvegen, ami az utazás közben odatámasztott fejekről származik.

Szoktam látni a buszmegállóban egy nőt "Vizslamentés Magyarország" feliratú táskával, és mindig "Vizslamentes Magyarország"-nak olvasom, és meg akarom kérdezni tőle, hogy ő se bírja az ilyen izgága kutyafajtákat.

Az outsource főnököm megkérdezte, mennyit keresek, és meglepően kevésnek tartotta. Ez jól alakult ilyen formában, mert növeli az esélyét, hogy megkörnyékezzen egy állással.

https://webdesignsuli.hu/webdesigner_blog/mi-is-az-ui-ux-design/

Még sosem láttam ennyire kamu kommenteket, mint itt a lap alján.

Egy irodaházba vagyok kihelyezve, és nagyjából rajtam múlik, hogy ott akarok-e maradni továbbra is, vagy menjek vissza a lakásirodába az idő felében.

+ A vécé csodálatosan diszkrét, és nem kell rá várni.
+ Nincs hónaljszag.
+ Meglehetősen csend van, rajtam kívül nem telefonálgat senki, könnyebb dolgozni.
+ Nincs ócska zár, amibe bármikor beletörhet a 20 emberre jutó 2 kulcs valamelyike, hanem kaptam egy mágneskártyát.
+ Naponta takarítják, munkaidőn kívül. (vesd össze: a lakásirodába hetente 2x jött a takarító, aki 8-tól 10-ig porszívózott, söpört, felmosott; aztán felmondott, és azóta egyre halmozódik a mocsok)
- Szeretnék lépcsőn közlekedni, mert egy ilyen mozgáshiányos munkakörben semmi értelme liftezni, de nem lehet.
- Körülöttem mindenki szokatlanul öreg (a főnököm lehet olyan 35 éves, a többi ember a közelben minimum 40), és nem vicces, és azt hiszik, hogy én sem vagyok vicces. Szülés utáni inkontinencia bugyikról beszélgetnek.
- A konyha egy közepes méretű asztalt jelent, ahol ebédidőben a falra vetített Fifa 17-et játszanak a szoftverfejlesztők, és az is nehézkes, hogy mögöttük ki tudjam nyitni a hűtőt.
- Nincsenek a közelemben a kedvelt kollégáim. De lehet, hogy nem is érdeklem őket. Általában szerintem nem érdeklek senkit.

Ha egy álláskínáló recruiter megkérdezi, hogy ugye tegeződhetünk, mert úgy könnyebb, ott a kimenetel szempontjából a választási szabadság épp annyira illuzórikus, mint amikor eldönthetjük, hogy elfogadjuk-e a cég GDPR nyilatkozatát.

Veszek pár dolgot egy amerikaitól, és mivel ritka kickstarter áru, a vámmal együtt olyan mértékű túlárazás lett a vége, hogy épelméjűségem kétségeket hagy maga után, amiért ennyit fizetek érte. Bepróbálkoztam nála, hogy adja olcsóbban, és bele is ment. Napokig leveleztünk, hogy ki és mit kattintson, aztán valami szoftverhiba miatt véletlenül megvettem teljes áron.

Aki szerint a Mucsi Zoltán által megformált trágár, agresszív, lekezelő, szexista figurák viccesek, megmagyarázhatná, hogy miért gondolja így.

Nagyanyám emlékkönyvében vannak ilyen versikék az udvarlóktól, és úgy tűnik, az eredetiség nem volt hangsúlyos. Egymást követő oldalak:

Ez eléggé győztes. László érezte, hogy ki kell tűnnie az újrahasznosított kis giccsek közül:

Ez is jó, volt benne energiaráfordítás.

Nagyanyám (balra, a széken) 1922-ben. Valaki feljavította a képminőséget a gyerekek szemének berajzolásával.

Olyankor ismerem meg, mit jelent diszkriminált csoporthoz tartozni, amikor különféle ritka árukat vennék, és az eladóknak eszükbe sem jut, hogy Magyarországra is hajlandók legyenek szállítani, mert nem éri meg nekik szállítási árkalkulációra időt pazarolni egy ilyen szegény koszfészekhez.

Aki asztrológiáról beszélget, helyette nyugodtan kiírhatná a homlokára, hogy "agyhalott balfasz vagyok", nem lenne észrevehető a különbség.

Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy kinek szokott bűntudata lenni a valószínűleg pre/perinatálisan idegrendszerileg sérült, enyhén értelmi fogyatékos lány, az osztálytársam évekig tartó kínzása miatt. Nekem ugyanis van, annak ellenére, hogy sosem bántottam semmilyen formában.
Láttam a facebookon, hogy meglehetősen boldognak tűnik, 14 éves lánya van, és a Down alapítványnál dogozik. Remélem, nem a gyereke miatt érintett ebben, hanem csak ott talált munkát.
Azt a kérdést már feltenni is felesleges, hogy miattam melyik gyerekkori barátomnak lehet bűntudata, akik egyszer csak az ellenségükként kezdtek bánni velem jópár év barátkozás után, és ebben a helyzetben láttam őket utoljára nyolcadik végén. Egyébként ők annyira fontosak voltak nekem, hogy miattuk nem mentem hatosztályos gimnáziumba, és ezzel vélhetően egész más irányba haladt a pályafutásom egy középszerűnek is jóindulattal nevezhető szakközépiskolával.