Mai beégésünk: állásinterjú próbafeladatához kellett volna a gmail jelszavam, és nem tudtam.

Munkahelyi szokás: valaki süteményt készít az aktuális születésnaposnak. Az igazgatónő elkezdte erőltetni, hogy ne csak a szokásos személyek süssenek, hanem mindenki. Ez igazságosan hangzik, de van pár problémám vele. Persze nem szólok, mert tudom, hogy a hierarchia magasabb szintjein levők (evésfüggő, nagyszájú nők) körében gyűlöletet váltanék ki vele:
- Engem sosem kérdeztek arról, hogy akarom-e ezt a szokást.
- Hiányzik belőlem a táplálkozás szenvedélye, így elég jól kibírom, ha nincs süteményezés.
- Sokan vagyunk, ezért annyira kevés szokott jutni egy emberre, hogy kár vele összemaszatolni a tányért.
- Még nem csináltam süteményt, nem lennék hatékony vele. Biztos tudnék, ha akarnék, de ez jelen esetben nem érvényes.
- Fizetés és utazási idő tekintetében nagy különbségek vannak, én mindkét szempontból hátrányos helyzetű vagyok, így aránylag szűkösek az erőforrásaim az ilyesmire.
- A kollégák nem a barátaim, különösebben nem érdekelnek, a kirúgott lánytól eltekintve.

A padtársamat, aki az egyetlen barátom a cégnél, épp kirúgja a főnöke, mert nem tud annyi bevételt termelni, mint a másik lány, aki a sokat vásárló cégeket kezeli, mert őt dugja a főnök.

Giccses kapuk rovat.

Gyakori hír volt mostanában, hogy részegek támadták meg az aláírásgyűjtőket. Hirtelen rádöbbentem, miért: mert az olimpiában benne van a "pia" szó, és azt hiszik, ezt akarják elvenni tőlük.

"Ezért az energia kvantálása a fizika jelenlegi állása szerint arra vezet, hogy a tér és az idő is kvantált (diszkrét, vagy „szemcsés”, ha úgy tetszik) és nem folytonos."

Ha valakit éves szinten 2-3 hónapig helyettesítek, miért nem kapom meg a fizetését?

Lemondtam egy 100 e Ft-os reklámszereplést, az valahogy ciki nekem.

Ági néni, általános iskolai rajztanár valamiért akkoriban nekem haladó szellemiségű pedagógusnak tűnt, de lehet, hogy csak amiatt, mert még volt vagy 10-15 éve a nyugdíjig, tehát aránylag fiatal volt. Két három dolog miatt szokott eszembe jutni:

• Egyszer otthon felejtettem valami rajzeszközt, amire azzal reagált, hogy trehány disznónak nevezett.

• A következő kettő közül nem is tudom, melyik tulajdonítható neki, legalább az egyik, de akár mindkettő:
• A legundorítóbb dolog a részeg nő. Egyetértek azzal, hogy undorító, de miért undorítóbb a részeg férfinél?
• A legundorítóbb a kövér férfi, mert nem lát előre a hasától. (Valamelyik fiú osztálytársam azt válaszolta erre, hogy a kövér nő meg nem lát hátra a seggétől.)

• Ha rosszaság volt az órán, azzal fenyegetőzött, hogy műelemzés lesz. Gondolkodtató tevékenység = büntetés. Persze akkoriban nem tűnt izgalmasnak számunkra a műelemzés, így a fenyegetésnek volt hatása, de neki az lett volna igazi szakmai siker, ha ennek ellenére izgalmassá tudta volna tenni számunkra. Ehelyett azt sugallta, hogy a műesztétika egy unalmas szar, amit el kell kerülni.

A középiskolai történelemtanár azt mondta egyszer, hogy nemsokára megint a magyar történelem jön, ami úgyis mindenkit jobban érdekel a világtörténelemnél. Ezt nem tudom, honnan szedte, esetemben pont fordítva volt. Egyszer hallótávolságon belül voltam, amikor ajánlotta valakinek Jung Chang Vadhattyúk c. remek könyvét, ami a 20. századi kínai történelmet mutatta be a szerző és felmenői életútján keresztül, amit addigra én is olvastam, de nem jutott eszébe a szerzőjének a neve, én meg restelltem beleszólni egy társalgásba, ezért nem segítettem ki. Pedig biztos le lett volna nyűgözve.

Az enyhén Orbán Viktor klón, de azért elég jófej középiskolai földrajztanárom szerint a legundorítóbb állat a macska.

A TV2 meg néha riportot készít nálunk, vagy telefonon gyűjtenek anyagot riportok elkészítéséhez, máskor meg lejáratókampányt indítanak ellenünk.

A szobámban cigarettaszag van. Belőlem árad, a buszon ivódott belém, ott alig kaptam levegőt. wtf?

Filmposzter klisék!
Én is akartam ezzel foglalkozni, legalább már nem kell.

Úgynevezett "tudásközpont", de szóközt nem tesz vessző után.

cikk

Milyen óvatos a 444 azzal, hogy nem kommentelhető, nehogy valahogy kimondja a nyilvánvalót.