E-mailben hálálkodott nekem a bankfiókvezető jó nő, amiért küldtem nekik dicséretet. Feltűnt, hogy pár hónapja még férjezett neve volt, és már nem az, sem a névjegykártyán, sem az aláírásában.

Iskola után este, Újpesten egy öreg Jehova Tanúja hittérítő magyarázott nekem 10 percig az utcán, és nem tudta, hogy engem esélytelen megtéríteni, de túl udvariatlannak éreztem volna magam, ha a szavába vágok. Felvezető kérdéseinek egyike az volt, hogy vajon hány háborút indítottak Isten nevében, és lehet, hogy arra számított, hogy szerintem egyet sem, de azt mondtam, hogy szinte mindegyiket. Az igazi agyleszívás viszont ezután következett, mert a metrón észrevett a nagynéném, aki számára nem létezik folyamatos beszélgetés nélküli együtt utazás. Tömegközlekedési járművön eleve utálok beszélgetni, mert kiabálni kell a motorzaj miatt, és úgy mindenki más is hallja.