Ma véget ért a munkám, és vittem az okosnak nevezett telefont, hogy emlékbe készítsek pár fotót az épületről és a kilátásról, aztán szembesültem vele, hogy ezek nem bírják hetekig egy feltöltéssel, mint a szokásos telefon, úgyhogy végleg lemaradtam róla, hogy felülről fényképezzem a színház előtti érdekes parkot.

• a kollégák búcsúbulit szerveztek a környéki szabadtéri kocsmában, mert igen népszerű vagyok / voltam a körükben
• van egy új srác, akit mindenki utál, mert lusta, flegma, és zavaróan közvetlen, én inkább sajnálom, és kicsit bűntudatom van, amiért bujkáltunk előle, hogy ne kelljen hívni őt is
• az osztálytársamnak annyira jelentéktelen vagyok, hogy köszönés nélkül hazament délután (én azért még írtam neki utána egy rövid elköszönő e-mailt, mert ártana az énképemnek, ha bárkivel is otrombán viselkednék - ez neki egy olyan érzés lehet, mint a vaknak a színek)

Tegyük hozzá, hogy az oroszlán is nap mint nap húst evett.

A közvélemény sajátos működését mutatja, hogy ez az állat mennyivel népszerűbb világszerte, mint egy random megölt szíriai gyerek.

Amikor megkapom azt a nyíltan leereszkedő kérdést, hogy "te csak azt hiszed el, amit látsz?"
Te meg bármilyen valóságellenes ostobaságot elhiszel, ami kiszolgálja a pszichológiai kényelemérzetedet?

Szerintem antiattraktív.

Bárhogy igyekszem, nem sikerül megsajnálnom. Csoportban támadó küzdősportoló összetöri egy lány arcát, ez nehezen alulmúlható teljesítmény.

A reggelente szokásos 20-30 perces, otromba stílusú dühös fenyegetőzéseket az teszi igazán visszataszítóvá, amikor a végén megpróbálja meggyőzően mondani, hogy "de tényleg szeretünk titeket". Szerintem elég sivár fogalmai vannak a szeretetről, és úgy képzelem, a férjét is inkább életeredményként birtokolja, mint szereti.
Van az a bölcsesség, hogy az emberi valódi arcát az mutatja, ahogy a pincérrel beszél, de elég jó megfigyelési helyzet az is, ha rábízzák egy csoport irányítását. Jó sok éve nem ismertem ehhez foghatóan ocsmány személyiséget. Egyébként ha kérne tőlem kommunikációs tanácsokat, segítenék neki, de nem kér, mert fel sem fogja saját sürgősen fejlesztendő primitivitását (és/vagy engem se tart már sokra).

Barna fejemhez előkelően fehér test kapcsolódik.

• Ma annyira közel kerültem a felmondáshoz, hogy ezt elő is adtam az egyik főnökömnek, és kipakoltam a fiókomat, majd végül inkább sétáltam egyet lent a parkban, és visszamentem dolgozni. Merthogy mi a bajom?
• a munkám szinte lehetetlenül nehéz, így hibák kerülnek bele, emiatt dühösek rám, és kognitív disszonanciát okoz bennem ez, mert a korábbi munkáim során hozzászoktam, hogy kiváló minőségben dolgozom bármilyen területen
• a másik kognitív disszonanciát a bunkó paraszt osztálytársam okozza, akit utál mindenki, mert bunkó paraszt, és én sokkal kedvesebb és okosabb voltam és vagyok nála, és mégis ő a főnököm
• a harmadik kog. disz., hogy hálásnak kéne lennem neki, mégis gyűlölöm
• a negyedik, hogy beleadom magam a munkába, sokat dolgozom ingyen munkaidő után is, mégis egy utolsó szarnak számítok

• Az az utastársam, akit oly perverz módon lefényképeztem (de nem használtam ezt semmi további alantas célra!), a szerelem legintenzívebb gesztusaival mutatkozott együtt egy barkós fickóval. Tudtam, hogy van valakije! Hogy kizárjam őket látóteremből, beletemetkeztem a könyvbe.

• Elutasították az állásjelentkezésemet. Egészen elszoktam ezektől a levelektől.

• Nagyon elfáradtam pszichésen.

Lehet, hogy egy hűtlen szemét vagyok (vagy inkább poliamorikus), de van egy másik szerelmem is, akivel utazom: egy szeplős, macskaszemű lány, 5-6 kilóval seggesebb a másiknál, de még mindig igen jó alakú, teljes árú bérlettel utazik, és 3 buszmegállónyira dolgozik valamit a parasztelosztótól.

Habár voltak pillanatok, amikor minden eddiginél közelebb kerültem hozzá, de ma se mondtam még fel.

A folyamatban utánam következő munkatárs azzal dobja vissza az ügyletet nekem, hogy ír benne költői kérdéseket, amelyek nem sokat segítenek nekem a megvilágosodásban, hogy mit akar. Visszakérdeztem, és arra is kérdésekkel válaszol, és teljesen el fogja baszni az időmet, hogy rájöjjek arra, amit leírhatna egy rövid mondatban, és megint nagyon vonz a gondolat, hogy mondjak fel hamarabb, mint a szerződésem lejárta (kellemes kontrollérzetet ad, hogy bármikor távozhatok ebből a mocsárból). A fickó egyébként igen népszerű a nők körében, aminek szerintem annyi az oka, hogy mindig borostás, és olyan résnyi szeme van, mint a cowboyoknak, és ez összekapcsolódik azzal, hogy introvertált jellem, ügyetlenül és halkan beszél, és mindennek eredményeképpen ő a Titokzatos Férfi.

Résnyire húzott szemmel fogok járkálni.

Miért éreznek oly különös vonzalmat a szakmunkás férfiak a fülbevaló viselés iránt?

:)

:(

Szoktam utazni egy gonosz kis autista gyerekkel, aki sohasem beszél, mosolyog vagy nevet, csak bámul, bedühödik, sír, vagy erőteljesen tapsolni kezd. Utóbbira ha valami játékos kedvű ismerős felnőtt tanította, azt hiszem, már megkeserülte, de a gyereknek biztosítottnak látszik a megélhetése kormányzati tömegrendezvényeken.

Amikor túl fáradt vagyok bármihez, de még túl nagy a fény és zaj az alváshoz.

Jó, hogy nincs kéznél egy villa, mert beledöfném az agyamba.

Állásra jelentkezni olyan, mint feladni egy lottószelvényt: a tapasztalatok alapján úgysem lesz belőle semmi, de legalább nem fogom bánni, hogy meg se próbáltam.

Szegény dagi csajt biztos nem fényképezik így le cserében :(

Ez meg nagy jóság.

Amikor valaki meg akarja tudni a csillagjegyemet, nem vagyok hajlandó elárulni, mert az asztrológiai kategorizálást a nácizmussal teszem egyenlővé.
Az "ő ilyen, mert oroszlán", és az "ő ilyen, mert zsidó" tartalmilag ugyanaz, de valamiért az elsőt zavartalanul lehet használni.

Az első napomon, amikor bemutatott minket, újakat a régieknek, a lelkemre kötötte, hogy kerüljem el messziről az egyik kolléganőjét, mert az egy szarkavaró szemét, aki ordítozik az újakkal. Habár továbbra sem ismerem, mert fizikailag nagyon messze van tőlem, már úgy tűnik, azért mondta ezt, mert nem akar a fő ellenlábasának szövetségeseket. Nagyon komoly bosszantás lenne, ha odamennék ehhez az állítólagos szarkavaróhoz társalogni kicsit.

A pilóták meg csinálják ezt a proliszórakoztató berregést otthon, a négy fal között (vannak rá egész jó játékprogramok).

"illetve az ingázás maga is annyi időt elvehet bárkitől, hogy azzal gyakorlatilag kiiratkozik a társasági életből, társas kapcsolatból és kulturális programból. Képzeljük el, ha a munka után nincs lehetőség maradni, de a szomszédok is csak aludni járnak haza. Kivel lehet barátkozni ilyen helyzetben?"

Legközelebbi barátaim felét nem láttam vagy 2 éve.

A facebook egy szemét, amitől egyre távolabb tartom magam, és nagyjából már csak azért van accountom, mert pillanatnyilag nem ismerek hasznosabb csetszolgáltatást.

Megnyugtató élmény: munka után sörcimörci pár kollégával, és kiderült, hogy mindenki gyűlöli az osztálytárs-főnököt, aki életem megkeserítője a gonosz primitivitása miatt.
Rájöttem, hogy az iskolában sem voltak barátai, csak a haveromra (és jóval kisebb mértékben rám) volt rátapadva, akivel néha magunk közt kiröhögtük, hogy milyen buta. Itt a gyárban egy sármos kollégájára tapad (valószínűleg egyoldalúan), akiért egyikünknek elejtett megjegyzése szerint bármikor otthagyná a férjét, és másokkal - rivalizáló intrikus jelleme miatt különösen a nőkkel - továbbra sincs közelebbi viszonya. Engem régebben állítólag nagyon dicsért, de már leszokott róla: rájöhetett, hogy hibák vannak a munkámban, és a többiek mulatságára rombolni szoktam a tekintélyét a reggeli lebaszós mítingek során (ezzel csak arra reflektálok, hogy ő meg engem szokott állandóan nyilvánosan megalázni, amikor elrontok valamit, és azt borzasztó egyszerű dolog a munka komplexitása miatt). Ami leginkább érdekelne, hogy milyennek képzeli magát mások szemszögéből, de nem vagyok a pszichológusa, hogy erről faggassam.
Egyébként nem attól alsóvezető, mert rendelkezik bármiféle leadership kompetenciával, hanem attól, hogy nagyon régóta van itt, ami tulajdonképpen a korlátolt tehetségtelenség mutatójaként is értelmezhető.

A közelemben ülők gyakran kifejezik sajnálatukat a közelgő távozásom miatt, mert sokat segítem és nevettetem őket.

Főnyeremény: 1 db Grill Party Zsolttal és SPAR Húsüzem látogatás

Ez majdnem olyan nagyvonalú dolog, mint Dévényi Tibi bácsi 15%-os Keravill kedvezményei a régi betelefonálós műsorokban. Zsoltot egyébként nem egy statiszta adatbázisból szedték, hanem igazi hentes (a cég alaposan megmarketingelt kifejezésével: hússzakértő), és joviális, nem teljesen alkoholista, diszkrét flörtölésekre kész karakterével a férjüket kicsit unó (due, tre stb. (elnézést)) 50 és 70 év közti nők fogyasztói csoportjára próbálhatnak hatni.

Kell választani a szombati munka és a hétköznapi túlóra között, és mivel a kultúránk alapjául szolgáló kézikönyv szerint a szombaton dolgozókat meg kell kövezni, részemről marad a hétköznap, bár nem lesz olyan könnyű 9 óra kapkodós tempójú koncentrálást folytatni 2 órával.

Filctollas felirat a busz belsejében: AZ ORSZÁG MAGYAROK NÉLKÜL SÖTÉT LENNE.
Szerintem így is az.

!