Az alkoholmérgezett beteget szállító mentőautó a pianínó.

Mégpedig amiatt nem vagyok az esete, mert nincs rajtam hozzá elég izom. Nem baj, volt már időm megszokni, hogy mindenkinek egy elfogadhatatlan hiba vagyok.

A Fülöp-szigeteki nő ( = J.) azt írja, a bámblüzésének legalább annyi haszna volt, hogy megismert engem, mert én nem vagyok idióta. De annyira az esete sem szerintem, mert épp elment megmasszíroztatni magát valakivel.

A mai filmforgatás nem volt nagyon érdekes, a Néprajzi Múzeum körül kellett mászkálni. Egy jogásznő (nem Au!) a macskaköves részeken belém karolt a tűsarkú cipője miatt, és elég szórakoztatónak talált, azt hiszem. Loptam neki a főszereplő színészek szőlőjéből. Próbáltam volna további nassolnivalókat lopni a stábtól, hogy megosszam a sorstársaimmal, de mindig valakinek a látóterében voltam. Azt egy ideje észrevettem magamon, hogy ahogy öregszem, egyre kevésbé zavar a hideg. A nap végén (ez nem a borzalmas angol nyelvű modorosság tükörfordítása) volt 3D test szkennelés, hogy lehessen minket nagy mennyiségben deepfake-elni a film tömegjeleneteihez. A casting cég részéről etikátlannak tartom, hogy erről nem tájékoztattak előre. De ha visszautasítom, akkor valószínűleg nem fizetnek ki + feketelistáznak.

A hétvégén toltam egy modell munkát. A fekvő póz mindenképp nehezebb, mint az ülő, a vállízületem egy idő után elviselhetetlenül fájt. Ezt korrigáltam azzal, hogy jobban alápolcoltam a fejemet párnákkal, de a művészeknek nem tetszett, hogy változott ezzel a póz. Rám tört egy kellemetlen állkapocs remegés is, még nem volt ilyenem.

Ezt a hetemet még lefoglalja az egyetem, aztán megpróbálok szakmailag releváns munkát találni. Van bennem némi pesszimizmus. Meg vissza akarok térni a konditermezéshez, lassan két hónapja nem tudtam menni, csak némi itthoni súlyzó & fekvőtámaszozás van.

A nagyon fancy éjjeliedény lehet bilirubinnal díszítve.

Úgy érzem, sokkal inkább az én kezemben van az irányítás, ha kikapcsolom az ébresztőórát a megszólalása előtt egy perccel.

Valaki politizált a buszon a sofőrnek, annyit hallottam belőle, hogy valakinek olyan a feje, mintha őrült lenne, és arra van nagyra, hogy van mögötte pár száz ember. De ez alapján akármelyik politikus lehetett.

Nincs Valóvilág, úgyhogy a Megasztárt nézem, hogy kielégítsem trash igényem. Azt is egy kalóz streaming oldalon, tévé hiányában. A két férfi zsűritag szexista bunkóságokkal és más agresszív poénokkal bombázza Herceg Erikát, aki egy idő után ezt ki szokta kérni magának. Ekkor nyíltan lehülyézik, amiért még azt sem érti, hogy csak viccelnek vele. Annyira megvetem az ilyen parasztokat, akik számonkérés esetén sértődötten azzal takaróznak, hogy csak vicceltek. A legjobb védekezési módszer ellenük egyébként az lenne, ha megkérnénk, hogy magyarázzák el a viccet, mert nem értettük. Sajnos ezt is agresszióba fordítanák, hogy ekkora nyilvánosság előtt ne kelljen meghátrálniuk, de legalább kevésbé vidáman.

A kórházi gyakorlaton kedvesen beszélgetek a betegekkel, talán ezzel kompenzálom, hogy nem értek sokat a szakmai részéhez.

Tegnap voltunk a pucér strandon, és amilyen hülye vagyok, sikerült szabálytalanul foltosan lesütnöm magam a hanyagul felhordott fényvédő krémmel. Aki odavitt, elment supolni* meg társalogni, és hosszú időre szürreálisan egyedül maradtam a szomorúan posztszezonális hátsó strandszakaszon.

A találmányom az a helyzet, hogy a jógaszőnyeget félig a vízbe kell tenni, és ekkor egyszerre van napozás, hűsölés és kényelem.

*azt pont láttam, amikor beborult a vízbe, és végleg elvesztette a szemüvegét, de egy 10 fős meleg társaságban találtunk egy sofőrt helyette, és ezek nagyon jófej emberek voltak

Ma a Fülöp-szigeteki nővel találkozva elmentünk a művházba, mert otthagytam a múltkor a viszonylag drága könnyű kabátomat, plusz hogy lelkileg jobban felkészüljön a modell munkára a helyszín megismerésével. Ő egy kellemes személyiség, nem csak azért, mert okos és jól néz ki, hanem mert sosem basztatott semmivel, és manapság az is elég hozzá, hogy meg legyek elégedve valakivel, ha nem kritizál engem. Jó, egyszer azt írta, hogy egy idióta vagyok, amiért az előző strandolóssal lógok, de nem vettem rossz néven. Meg a templomba járás nekem túlmutat az értelmezési tartományomon, de az engem szórakoztató dolgok is sokakban válthatnának ki értetlenkedést.

Ma aktmodell voltam egy rajzművész csoport részére. Az egyik tanár kérdezte, hol szoktam modellkedni, mert olyan profin hoztam a mozdulatlanságot (ellentétben a másik - ruhás - modellel, aki ezt most csinálta először, és túl sokat ficergett, mert mindig elzsibbadt a lába). Nem szoktam még, csak jól tudok bambulni.

Említettem ezt a filippina csajnak, aki tényleg merész, mert kipróbálná legközelebb, mindenféle hasonló tapasztalat nélkül. Illetve szokott bikiniben színpadon lenni, amikor izomverseny van, ha azt vehetjük kicsit hasonlónak. Csak amiatt szarul érzem magam, mert nem illett volna terjesztenem a munkalehetőséget, mert ez annak lesz a kárára hosszabb távon, aki nekem szólt róla. Jövő héten még nem, mert akkor amúgy se jött volna. Majd azt hazudjuk, hogy magától találta a lehetőséget valahogy. Nem is, jobb lesz a valóságot úgy tálalni, hogy maradt egy üres hely, emiatt szóltam neki.

A vámpírfilm folytatásából megtudjuk, hogy a pálinka egy román specialitás, és a leghíresebb magyar - Gábor Zsazsa mellett - Dracula gróf.

A mai forgatáson egy darabig azon szórakoztam magamban, hogy az egyik stábtag olyan, mintha direkt Nemes-Jeles László klónja lenne, talán ennyire nagy tisztelője neki, aztán rájöttem, hogy ő Nemes-Jeles László. A Budai Vár falánál volt a set, és hamar felbaszta az agyamat, hogy a turisták fotózgatnak minket kérdezés nélkül, különösen az ázsiaiak. Dolgozunk, nem az ő szórakoztatásukra kirendelt bazári majmok vagyunk. Az egyik ilyen nőtől megkérdeztem angolul, hogy miért nem kért ehhez engedélyt, amin csak vihorásztak egy másikkal, és távoztak. Szívesen visszamennék megint, hogy már kitartóbban oktassam ezeket a gyökereket. 

Társalogtam egy idősödő biztonsági őr nővel, aki régóta nem bírja a sárga turistákat (a rasszizmusa iránt keletkezett belső elítélésem idővel gyengült a fentiek matt), és a zenei tehetségkutató tévéműsorban tovább jutott. Büszkén mutatott nekem egy videót a telefonján, amin egy karaoke bárban kicsit hamisan énekelt. Azt is állította, hogy már 5 éve 3 naponta jár plazmát adni, és nem jeleznek vissza neki semmi egészségi problémát ezzel.

Megint megbuktam autóvezetésből, mehetek PÁV-ra. Bárcsak kapnék vigasztaló kommenteket, hogy nem vagyok retardált!

Ezt meg hajnalban hallottam (4:40-re kellett vidékről ott lennem b+): 

- Te vagy az utolsó?
- Igen.
- Akkor csukd be az ajtót.
- De még jönnek.

Vámpírhorror klisé: a Romániába utazó amerikai egyetemisták csupa C1-C2 angol szintű öreg paraszttal találkoznak.

Azt hittem, a zenei tehetségkutató tévéműsorok* fiatal közönségnek szólnak, de egy ilyen témájú kommentemet szinte csak nyugdíj közeli emberek lájkolgatják.

*kellő rosszindulattal ezek közül bármelyik szót idézőjelbe tehetnénk

Ma egy gyerekszemészeti rendelőben voltam mint megfigyelő gyakornok. A legtöbb gyerek cuki volt, még a szellemileg elmaradottabbak is. Az nem volt cuki, aki erőszakosan, hangosan szólongatta nagyjából 20-szor az orvossal beszélgető anyját, hogy "Anya! Anya! Anya! ...", csak hogy mondjon neki valami faszságot a végén. Ilyet láttam máskor is, biztos sok szülő ismeri.

Az egyik elmaradott gyereknek kérdeztem az apját, hogy mi miatt szokott hisztizni a gyerek, amire azt válaszolta, hogy tipikus skorpió, többet nem is kell mondani.

A fura cégvezető most ghostingol, talán leterheli az elkezdett egyetem, plusz valaki a Tinderről dugja. Rám nincs oka haragudni, velem kedves szokott lenni.

A Fülöp-szigeteki testépítővel szoktam csetelni, ő némileg ilyen sport influencer is, beszélős videókkal. Bírom őt, állítólag majd tudunk találkozni valamikor. Be van tőle fordulva, amikor 30 fok alá esik a hőmérséklet, vagy nem süt a nap. Kár, hogy vele csak salátázni lehet, komolyan veszi az életmódját.

Your boundary is at hue 186, bluer than 97% of the population.

Csináltam a dolgaim ma, de csak hogy azt érezzem, hogy mennyi mindent nem csináltam, amit kellett volna még. Depressziós péntek.

32 éve indult az X-Files! Nemsokára végignézem megint, kiegészítve a végét az általam még nem látott legújabb évaddal. Abból a szempontból kártékony lehetett, hogy ennél jobban még semmivel sem hergelték a konteós flúgosokat, de mégis kiváló alkotás.

A Twin Peaks új évadot sem láttam, az is sorra kerül, barátocskáim.

Most nézem a Hunyadi sorozatot, amiben volt egy olyasmi szöveg az egyik karaktertől, hogy "meg kell védenünk a határainkat, különben az országnak vége, és erre csak egy ember képes", és ebben éreztem egy kis aktuálpolitikai felszopást, az állami támogatásért cserébe.

Mivel szeretem a történelmet, így hiányoltam azt, hogy legyenek évszámos feliratok és rövid, térképes magyarázó grafikák az aktuális helyszínről, legalább a külföldi nézők kedvéért. Nyilván egy része fikció, Bán Mór egy alternatív történelmi dark fantasy szerző, olvastam már tőle pár könyvet és novellát, de a nagyobb eseményekhez kellett volna évszám, hogy ne lógjon a levegőben a sztori.

A hétvégi szülinapi bulin az ünnepelt készített magának tortát, és meg kellett volna fejtenem a tetején levő dekorációt, ami azért nem sikerült, mert túl okos voltam hozzá. Az volt ugyanis a mintázat, hogy IL, ami szerinte egy római szám, de erre nem gondoltam, mert ilyen nincs, csak XLIX.

Az öreg tanár azzal kezdte az előadást, hogy sorban álljunk fel, mutatkozzunk be, meséljünk magunkról. Velem kezdve, mert én ültem hozzá a legközelebb, hogy fel tudjam venni a hangját, mindenki hasznára. Hát jó, bemutatkoztam a tömegnek, akik egyébként 3 éve ismernek (legalább kórusban visszaköszöntek), elmondtam, milyen béna a helyzetem. A következő lány mondta a tanárnak, hogy már tavaly is így bemutatkoztunk. Oké, akkor senki másnak nem kell már, elég, ha én vagyok egyedül balfasz.

Nem tudom, lesz-e még ilyen kör, de azt passzolni fogom. 

Találtam olcsó fotóst, még egy ezressel meg is jattoltam. Azon még összevitáztunk, hogy a jó CV fotó olyan, mint az igazolványkép, tehát csak egy fej (mondta a fotós), vagy annál kifejezőbb, és tartalmaz valamennyit a törzsből is (mondtam én). Ő abban a világban él, hogy ezt ráragasztják a papírra, tehát nem mindegy a mérete, ne kérjek túl nagyot. Nekem meg eszembe se jut fotókat ragasztani, csak adja oda digitálisan, aztán úgy szerkesztem, ahogy akarom.

Az erotomán cégvezető nő elment egy sztárpszichológus csoportfoglalkozására, ahol elmondása szerint annyira felbosszantotta a résztvevőket, hogy valaki a földön fetrengve hányt is, de pár óra múlva megnyugodott. Ez nem tudom, mennyire igaz, de azért vicces.

Köszönöm a klímakatasztrófás rémisztgetéseket, meg vagyok rémülve, de továbbra sem tudom, hogy nekem mit kellene tennem, hogy ne ez legyen. 2001-ben repültem legutóbb, autóm nincs, marhát szinte nem eszem. Más húsokat igen, fejezzem be azt is, miközben egy NER-es geci 2-3 magánrepülőzése nagyobb légköri kárt okoz, mint az én egész életem?

Szülinapi házibuliban vettem részt. Vittem egyszerű party game-eket, amikkel még a szüleim szórakoztatták a barátaikat a késő Kádár-korban (rulett és 3 dimenziós amőba). Ezekkel páran jól elvoltunk, amíg az ünnepelt házigazda ránk nem szólt, hogy ne játsszunk, hanem beszélgessünk. Házigazdaterror. Már többször észrevettem, hogy feldühödik, ha a vele való beszélgetés helyett valaki valami mást csinál a közelében.

A kozmetikus szerint a különféle életeredményeknek 40 éves korig meg kell lenniük, különben már soha nem lesznek meg. Megköszöntem neki a bátorítást a céljaim elérésében. Ahhoz túl finomlelkű vagyok, hogy cserébe felkérdezzem, hogy miért nincs diplomája és gyereke. Nem az a normális dolog, hogy kedvesen elismerjük az eredményeket és a célokért való küzdést? Miért fontosabb ennél az, hogy fölényeskedve lehúzzuk azt, aki ki akarja javítani az életét?

update: letiltottam. 

A legjobbak azok a rímek, amelyek homofónok, eltekintve a hangsúlytól. Gondolok olyanokra, mint

• a nyámnyila - anyám nyila 
• pihenő - pihe nő
• szólista - szó lista 
• ősanya - ő Sanya,

 de ezek kontextuális felhasználhatósága általában nehézkes.

Felvállaltam a Tömegközlekedési Igazságtevő Ember szerepet a buszon: szóltam egy leszbikus tizenévesnek, hogy ahol áll, az a kerekesszéknek van fenntartva, mert annyira lekötötte a telefonja, hogy nem foglalkozott vele, hogy tőle egy méterre beparkolt egy rokkant. A roki cigány meg szólt nekem, hogy nem érdekes, jó ott neki. Igen, addig jó ott neki, amíg nem fékez a busz, mert akkor menthetetlenül oldalra borul, és pár csontját eltöri. Úgyhogy mindenki ott maradt, ahol volt. Én megpróbáltam, de arra jutottam, hogy ezek mindketten hülyék.

Két dolog, aminek tudok kicsit örülni:

• Ha sietség nélkül érkezem a szúnyog céghez (ahol lecsapolják a vért), akkor a szisztolé a 120-at sem éri el.
• Aki rég nem látott, az önként megdicsér, hogy milyen izmos lettem (nem vagyok az, csak magamhoz képest). 

Valamiért elgondolkodtam rajta, hogy a Milli Vanilliben az első szó az ezredrészt jelenti-e (spoiler: nem), így jutottam el a Wikipedia oldaluk (részleges) elolvasásáig. A lip-sync morálisan problémás-e, ha a popzene rajongók eleve nyilvánvaló illúziókra költik a pénzüket és rajongói érzéseiket? Értem ezalatt, hogy a rajongó attól rajong, mert becsapja magát a rajongása tárgyának idealizálásával. Ha a rajongó objektív lenne, zenekritikusnak neveznék.

A kozmetikusból kezd elegem lenni, nincs szükségem olyanokra, akik ítélkeznek és leértékelnek. Elég depressziós az éltem attól is, ha csak én teszem ezt magammal. Az ilyen egyszerű emberek nem látják meg azt az erőfeszítést, amit egy gödörből való felmászás és a családi korlátok meghaladása jelent.

Szerintem az body shaming, amikor a ruhások kalapot keresnek rám, és azt mondják "hogy lehet valakinek ilyen kis feje?".

Anyám szerint büdös vagyok a dezodortól.

Aki elvitt eddig a strandra (ami kizárólag kocsival közelíthető meg), kb. minden nap posztol tájkép fotókat onnan, de engem már nem hív.

1. Valaki mást favorizál most.
2. A gyerekeivel megy. 
3. Büdös vagyok a dezodortól.

A debreceni kozmetikus tengerparti utazási hirdetéseket küld nekem komment nélkül, és nem érti, hogy miért nem utazgatok. Egyelőre üdítős dobozokat guberálok, meg lecsapolom a vérem, hogy meglegyen az éves nyugdíjbiztosításom.

Az edző engem akar dolgoztatni, hogy együtt találjunk valami múltbeli hozam adatokat, mert ez érdekelte az ügyfelét, de nem találok én sem. Sajnálom őt, mert nem ért semmit, és nem tud önállóan problémákat megoldani, és felelőtlen ígéreteket tesz az ügyfélnek, és fél a főnökétől segítséget kérni, merthogy az nem ér rá. De már sok ez nekem, mert én sem értek a munkájához, és égeti az időmet, és bűntudatot kelt bennem, hogy talán mégis többet kellene segítenem neki, mert együttérző vagyok.

 

:((((((((((

Azt szoktam látni, hogy megnyugtatóan kevesen nyúlnak hozzá az ingyen osztogatott Metropol feliratú papírhulladékhoz, aminek Karácsony Gergely hivatalba lépése óta az a hergelés a funkciója, hogy ha van bármi fejlesztés vagy nem kormányzati szervezésű rendezvény, akkor rossz a közlekedés.

A mai forgatás egy reklámfilm volt, aminek a megrendelője barátom, Juc volt (ő a marketing igazgató egy kommunikációs cégnél, azt hiszem), és találkoztam vele. A filmstábok általában (és itt is) egész nap ingyen zabálnak kalóriadús csemegéket, meg is látszik rajtuk, a statiszták viszont nem ehetnek a szegényes reggelin és ebéden kívül. Ez egyszerű pitiánerség, mert a költségvetés elhanyagolható részét érintené. Estefelé megjelent az egyik kolléga egy tálcányi melegszendviccsel, hogy szétossza köztünk, ezt biztos azért tudta elintézni a cateringgel, mert más esetekben ügyelő szokott lenni. Aztán a first assistant elvette tőle a tálcát, mielőtt bárki vehetett volna belőle, mert zavarta volna a munkát, ha pár másodpercig eszünk. Az esti zárás után még megláttam ezt a tálcát közel üresen, addigra a stáb azt is felzabálta.

Egy pillanatra azt hittem, ez valami Au topik lesz, mert ő szokott fogorvosi rendelőkben jogi bonyodalmakba és verbális erőszakba keveredni. De eszembe jutott, hogy már letiltottam, nehogy meglássa, hogy beléptem egy zárt csoportba, ahol már ott volt, és a szabály szerint bemutatkozást kellett írni, és tök béna lett volna, ha észreveszi. De igazából ha észrevenné, azt is leszarná, annyira önimádó.

Van egy olyan buszos utastársam (molett* férfi, 30 és 50 közt, tanult személyre utaló kifejezésmóddal), aki a hozzá közel ülő, idegen tizenéves lányokat valami ürüggyel megszólítja, majd végtelenül hosszan végtelenül unalmas témákkal kínoz, a munkahelyével kapcsolatban. A lányok a távolsági közlekedés miatt ezt kénytelenek igen sokáig hallgatni, és életkoruk és jólneveltségük miatt nem merik elutasítani az egyoldalú társalgást. Nem tudom, hogy le kellett volna-e állítanom, mert a viselkedése nem tartalmazott semmilyen szexuális zaklató elemet, helyette a szószátyár autista esetének tűnt, aljas szándék nélkül. Habár azt észre kell venni, hogy nem random embereket, hanem csak tizenéves lányokat traktál. Ha megint látom, rászóljak, hogy hagyja békén az áldozatát?

*tudom, ez olyan, mint a mackós nő 

Nem tudom, mi az a házsárt. 

Most CV fotózási szolgáltatást keresek, meg a leesett államat a földön, hogy milyen árakért dolgoznak pár percet. A weblapjukon arról győzködik a leendő ügyfelet, hogy a HR-esek a rengeteg önéletrajzból a fotó alapján szelektálnak. Nem tudom, ez milyen iparágra vonatkozik, a modellekre biztos aránylag erősebben, de én az IT-ban tökéletesen figyelmen kívül hagytam, hogy kinek mi van a fotóján, ha van egyáltalán.

 

Amikor írják egy élő színésznőről az imdb-s életrajzában, hogy szép, hány éves korában lesz a jelenből múlt idő?

Meg a Wikipedián is készen áll valaki, hogy azonnal átírja az igeidőket, amikor meghal a személy, akiről a szócikk szól?

A 80-as évekig a fantasy (szerep)játékoknak megvolt az a burkolt rasszizmusa, hogy a nem ember fajú karaktereket nem a foglalkozásuk, hanem a fajuk határozta meg. Mintha úgy mutatnánk be három barátunkat, hogy Tibi, szoftvertesztelő; Mária, műfordító; és Béla, néger.

Amerikai egyetem klisé: a tanár sokat foglalkozik azzal, aki elkésik vagy megszólal előadás alatt, a nevén szólítja. Honnan tudja, és egyáltalán miért érdekli, hogy hogyan hívják a diákjait?

Ahol disznók laknak, az igenis mezőgazdasági épület.