Az egyetemi doktor úr szókincséből nyilvánvalóan hiányzik a "jó napot", a "köszönöm" és a "viszontlátásra". Rendelési ideje utolsó percében legalább beadta nekem a szurit.
Amíg vártam rá, beszédbe elegyedtem két São Tomé és príncipei vendégdiákkal, akik sajnálkoztak rajta, hogy mennyire nem beszélnek más helyiek itt angolul. Ebben egyrészt igazuk lehetett, mert ezen a karon inkább másodélvonalbeli egyetemisták szoktak lenni, másrészt aki néger, az feltehetőleg HIV pozitív erőszaktevő migráns, és a munkakerülésével elveszi a munkánkat, így az emberek nem szívesen állnak szóba velük. :(.
Aztán a plázában találtam a földön négyezer forintot, amit először egy arra járó rendőrnek akartam adni, de nem érdekelte az ügy, biztos nem volt annyira korrupt fajta. Aztán odaadtam egy takarítónőnek, mert legnagyobb eséllyel nála fog érdeklődni a tulajdonos. Nem akartam megtartani, úgy éreztem volna magam, mintha elloptam volna.
Mi egyszer hó végén találtunk egy hipermarket pénztáránál a földön egy húszezrest. Lányos zavarunkban a körülöttünk állókat kérdeztük, hogy ki ejtette el, majd a pénztárosnak akartuk adni megőrzésre, de senki nem vállalta magára a bankó tulajdonjogát. A pénztáros javasolta, hogy bízzuk a biztonsági őrre.
VálaszTörlésBorsodban a saját bevásárlószatyrod sem bízod a biztonsági őrre, nem hogy egy fél nyugdíjat, úgyhogy ez az ötlet ez eleve no-go. Emellett hó vége volt, és aki hó végén percekig észre se veszi, hogy egy huszassal kevesebb van nála, annak bizonyára nem is hiányzik. Úgyhogy végül borzasztó bűntudatok árán, de megtartottuk.