Trump megválasztása már csak azért is globális katasztrófa lenne, mert nem hiszi el a klímaváltozást. Ez egy kibaszott idióta, minden támogatójával együtt.

Templom falán kőbe vésett nevek, ezzel a szöveggel: "Jobb nekünk harcban elesni, mint nemzetünk vesztét látni."

1. Az "elesni" szó használata fennköltebb a "meghalni"-nál, hogy kevésbé gondoljon az olvasó a halál naturális, szenvedésteli vonatkozásaira, így elfogadhatóbb legyen a haláluk. Manipuláció!
2. Készült-e kutatás arról, hogy ezek a kényszersorozott emberek mit választanának: a halálukat vagy a nemzet vesztét látni? Szerintem nem, tehát aljas igazoláskeresés nekik tulajdonítani ezt. Korrekt táblajavaslat: "Besoroztak minket, aminek ha nem tettünk volna eleget, sok év börtön és az ostoba civil lakosság örök megvetése sújtott volna minket. A harctéren a felettesünk megölt volna, ha nem harcolunk. Végül több havi vagy évi nélkülözés, szenvedés és megaláztatás után súlyos sebesülést kaptunk, ordítottunk a fájdalomtól, majd magunkat összeszarva meghaltunk, pedig akár még háromszor ennyi ideig is élhettünk volna. Anyánk hiányol. Reméljük, közben jól szórakoztak a felelőtlen, belterjes, degenerált uralkodók a térképeik előtt."
3. Mi az, hogy a nemzet veszte?  Az ország elvesztette mindkét világháborút, akkor most el van veszve a nemzet?

Klisé:

• a halottkém szendvicset eszik, miközben nézi a hullát
• valaki más elkezd öklendezni

3 szabadságolt napon + 1 szombaton végzett alkalmi munkával e hónapban elérem az országos átlagbért!

A bankkártyám meg letiltva valami visszaélés miatt, ellopták a számát és vásárolni akartak vele online. Kaptam félóránként banki SMS-est, hogy tranzakció engedélyezéséhez itt van egy kód, miközben 2 hete nem vettem semmit online.

"barátom"

Hogy lehet ilyen semmitmondó szart 559-en lájkolni? Valaki lője már le ezt a hipermodoros szcientológus nyálgépet.

Posványos

Túl sok a születésem óta keletkezett (pop)kulturális termék, még ha csak az engem kiemelten érdeklő alrendszereit is nézzük, ezért van egy 80-as-90-es évek fixációm, és ezért nem érdekelnek hosszú ideje az újdonságok. Akik felszínes kognitív-érzelmi feldolgozók, azok könnyen váltanak, de én személyiségszinten mély feldolgozásra vagyok beállítódva, így nincs kapacitásom új ingerekre. Pl. 15 éve ugyanazokkal a játékokkal játszom felváltva, hogy minél több módon próbáljam ki őket.

Hazafelé is a görkorcsolyával utazott, de a nadrágja rövidebb volt egy méterrel.

Érdekelne, mennyire jogszerű a munkavállaló arcképét a vállalat weblapján szerepeltetni, ha ez az akaratával nem egyezik. Az etikátlanságot legalábbis szerintem kimeríti.

A lány most egy görkorcsolyát vitt magával. Hogy görkorcsolyázzon a barátjával!

A Moszkva tér nyugati oldalán levő lépcső az ergonómia kudarca, és egy ideig érdekes is figyelni, milyen bénán megy rajta mindenki. A lépcsőfokok másfél lépés hosszúságúak, ezért mindenkit kibillentenek a járása ritmusából.

Az átlagbér ismerete az önértékelés megrontója. Ma rájöttem, hogy egy antiéletművész vagyok, aki pár dologban jó, de azok pont nem érdekelnek senkit.

Egyik nap együtt utaztam két olyan óvodáskorú kislánnyal a villamoson, akik hangoskodás nélkül, mosolyogva játszottak. Még nem láttam ilyet, mindig csak hisztiző, követelőző, ordító kis gecik vannak mindenhol, akiknél nem derül ki, hogy melyik igényük kielégítetlensége okozza a viselkedésüket, csak folyamatosan idegesítik a közelben levő 80 embert.

A lány, aki sosem fogom megtudni a nevét, ezúttal szűk, piros miniszoknyában volt, Ranschburg Jenőt olvasott, és tavalyi szokása az enyémhez hasonlóan úgy változott meg, hogy a városba beérve nem kelet, hanem észak felé utazik tovább.

Azt más is észrevette, hogy minél prolibb alacsonyabb szocioökonómiai státuszú az anyuka, annál nagyobb gyereket tol a babakocsiban?

Kifejezem a lábfejem és a háttér kompozíciójával, hogy pihenek, és legyetek rám irigyek, de azért lájkoljátok rovat: nem merem megkérdezni, hogy integet a lábujjával, vagy ez ortopéd elváltozás-e.

A Brexit szavazók, a Trump támogatók, Erdogan civil aktivistái és a Békemenet tagjai alapvetően ugyanaz az embertípus.

Korábban indulva ma együtt utaztam a lánnyal, akinek tavaly lefényképeztem a seggét <3
Nemrég még láttam a hülye fiújával.

Bármilyen hobbira vagy rajongási tárgyra rá lehet mondani kívülről, hogy infantilis dolog, de felnőttek esetében ez a pokemonos telefonos dolog már tényleg túlzás.

Ez olyan, mint Alekosz, amikor magyarul írt a Zuckerbergnek.
Az ÜGY: http://velvet.hu/gumicukor/2016/07/11/hirek_kave_melle_ajult_lanyokat_talaltak_a_sound_egyik_fellepojenek_oltozojeben/

Nekem újdonság, hogy az embereknek vannak arckifejezéseik sorozatnézés közben. A faciális feedback intenzitása diszpozicionális attribútum lehet. Meg az is igaz, hogy nem látom a saját arcomat, amikor én nézek valamit, tehát akár pofákat is vághatok közben.

A megélhetési biodíszletek nárcisztikus fb fotói és az azokra adott nyalizós rajongói reakciók egy önálló humorforrás.



(ezek az oldalak nálam csak úgy jelennek meg, ha bemásolom a címet a sima facebook.com-ra.)

Ez az asszociáció kicsit aláássa a nemzeti kulturális büszkeséget.

Olvastam egyszer valakinek a kommentjét, aki egy ilyen ezoterikus betelefonálós tévécsatornánál dolgozott, hogy a felhívható mágusok, jövendőmondók és egyebek csaknem 100%-a tisztában van vele, hogy hülyeségeket beszél, és direkt hazudik a pénzért. Megérdemelten gyulladt volna fel.

Az A jelű kolléga, aki szinte mindig indulatos, sértődött, és bunkóságokat mond, ma is bunkó volt, miközben segíteni próbáltam a munkájában. Pár csepp a pohárba megint, jelentkezem is mindjárt egy állásra. Vele kapcsolatban az a zavarba ejtő, hogy mennyire népszerű a többiek körében (ennek a népszerűségi dinamikának a nyomon követése miatt tartom nagyon érdekesnek a Hónap Dolgozója szavazásokat), ellentétben velem. Zárkózott vagyok és szokatlan a humorom, de nagyon igyekszem sosem megbántani senkit, és aprólékosan minőségi munkára törekszem. A kolléga mindezeknek az ellentéte, így szeretve van. Az ő megítélésében egyébként erős lehet a halo-effect / holdudvarhatás nevű gondolkodási torzítás is, mivel magas, karcsú, jó kinézetű nő, és ez maga után vonja, hogy könnyen szimpatikusnak találják (esélyes, a főnököm nagyrészben emiatt vehette fel, amikor annak kerestünk valakit ide).

Még egy érdekes adalék ehhez:
Az eddig betűvel el nem látott F kolléga (35 év körüli nő, a dagadtos-sütis sztorik főleg róla szóltak) túlzott nyájaskodással köszönt A kollégának, amit játékból félreértve megköszöntem neki, mire F azt mondja, ehhez le kell tenni valamit az asztalra. Itt borzasztóan érdekeltek volna a konkrétumok, hogy mit tett le, de erre rákérdezni konfliktusgeneráló folytatás lett volna. Az örök háborgás és bunkóság az új jófejség?

"Van ilyen gyűrű, hogy ha benyomod a gombod, jelez a barátodnál vagy a rendőrségnél, akárhol, hogy mik a koordinátáid. De mondta a barátom, hogy ne vegyek, mert pont azzal bevonzanám a bajt, a Vonzás Törvénye alapján."

(nehéz volt, de még egy helyzethez illő arckifejezéssel sem reagáltam erre)

Szép a szeme.

Valaki hozott megint sütit, megint a dagadt nők ugrottak rá, nekem nem maradt. Őket hallom egyébként arra panaszkodni, hogy mennyire igazságtalanság, hogy nekik ilyen testalkat jutott.

Hétvégén járja a környéket egy hangszórós autó, talán zöldségeket árulnak, de nem lehet érteni a szöveget, csak azt a hülye hangsúlyozást, mintha egy müezzin hívna imára.

További mikroagresszió: az előbb két helyen is megcsípett egy ilyen, kb. 6-8 mm hosszú rovar. Lehet, soklábú volt, nem láttam jól a sötétben, mire randomizáltam a sejtjeit. Ez mi? Vérszívó parazita vagy csak erőszakos kis geci?

A mikroagresszióról:

A kolléga:
(30 éves nő, elég vidéki)
"De buta vagy!" (amikor nem tetszik neki, amit mondok)
"De hülye vagy!" (amikor tetszik neki, amit mondok)
"Kuss!"
"Akadjon a torkodon!" (ettem valami finomat)

B kolléga:
(50-60 év közti nő, egyébként rendes)
 "Hülye!" (amikor tetszik neki, amit mondok)

C kolléga:
(28 év körüli túlsúlyos, terhes nő, pirszinggel az arcában)
"Ha ha ha, nagyon vicces vagy." (itt tudni kell, hogy nem irányult ellene a vicc)
"Neked vannak barátaid??"
"Nem úgy nézel ki, mint aki gyúr."
Pár perccel később B kolléga megkérdezi hangosan, túljátszott arccal: "mi bajod C kollégával?" Mit szólsz bele? De ha már belehajszol, hogy mondjak valamit, nem mondhatom, hogy egy beszólogatós hülye picsa, jobb híján mondok valami abszurd dolgot, amit nem lehet komolyan venni: "diszkriminálom a terhes nőket." Ezen végleg felbaszta az agyát:


"Kár, hogy nem volt mérgezett a torta." (amit hozott, és ettem belőle)
"Nem beszélek veled." - és elmegy panaszkodni rám mindenkinek.

D kolléga:
(23 év körüli szakállas, kigyúrt, hangoskodó, lenyalt hajú, önmagát jelentősen túlértékelő metroszexuális, aki a neki tetsző nőkhöz úgy férkőzik közel, hogy autókról beszélgetnek)
Megkérdezi, hány éves vagyok, némi vonakodás után megmondom, mert nem tekintem nyilvános adatnak. Negyedóra múlva keresztülordítja a szobán:
"... éves vagy, nem 83!"
"Mikor leszel 40?" (A kolléga röhögőgörcsöt kap ettől.)
"Pszichológia szakon nem tanítanak számolni?"

E kolléga:
(25 év körüli nő, megjelenésében és viselkedésében nagyon túljátszott nőiességgel, Gina névre hallgat (modorosan Dzsinának kell mondani), ami szerintem a vagina rövidítve)
 "Unatkozol?" - méltatlankodik, hogy kisípoltam egy gumi delfinnel az ablakon, mert zavarta a munkában, miután a szakállassal mögöttem fél méterre hosszú ideig nagyon hangosan autókról beszélgettek.

C kolléga megy elleni, jövő héten ünnepélyes búcsúztatás. Fontosnak tartom, hogy közben valahol máshol legyek.

Ki a leghülyébb?

A B C D E én  

pollcode.com free polls

Tán hiperszenzitív vagyok, de eléggé bosszantanak a gyárban engem érő mikroagresszív közlések, és erősítik a motivációt a váltásra, aminek már így is van pár összetevője.