Vásároltam egy német webshopból, amit valószínűleg nem üzemeltet senki egy ideje, esetleg lecsukták a tulajt vagy meghalt, de a pénzt szépen elteszi a weblap. Indítottam a paypalen egy dispute-ot, hátha visszakapom a pénzt a panaszügy valamely későbbi szakaszában.

Úgy egyeztünk meg Lacival, hogy egy hétig nála lehet a szobor, mutogathatja a sajtónak meg a ribiknek, de aztán nálam lesz a végleges helye.

Nekem úgy tűnik, a magyarok kicsit túlértékelik azt, hogy ez mennyire érdekli a világot.

Nem tudja eldönteni, hogy hozzáérhet-e a nő derekához.

A pincér szerint visszautasította a SZÉP kártyámat a gép, így készpénzzel kellett fizetnem. A banki ügyfélszolgálat szerint viszont nincs gond a kártyámmal, sőt, nem is naplóztak semmiféle visszautasított tételt aznap. Feltehetőleg a pincér hazudott, hogy a készpénzes fizetés révén kapjon jattot.

A Misa egy kurvajó kis gyerekmagazin volt.

A pedagógus néni réteg érzi fontosnak feltüntetni a CV-jében, hogy büntetlen előéletű, nem iszik és nem drogozik.

A tévé- és rádióreklámokban beszélő embereknek nem is annyira a fogalmazásuk és a témájuk életszerűtlen, hanem a rémisztően jó kedélyű és bizalmat kelteni akaró hangsúlyozásuk.

Nem tudom, hogy tudnak a profik szemfehérjét és szivárványhártyát festeni 3 centis figuráknak, ráadásul hogy ne legyen kancsal. Egyik legnagyobb festési teljesítményem, hogy sikerült szemöldököt festenem pár figurának, mert az kiemelkedett az arcból, és az ecset oldalát finoman hozzáérintve azt pont sikerült lefedni.

Klisé: a tóban meztelenül fürdőző nők vidáman sikongatva fröcskölik egymást vízzel. Ennek mindig az vet véget, amikor véletlenül arra jár egy férfi - a protagonista vagy az antagonista - , aki eleinte a bokrok mögül leskelődik, de észreveszik. A nők megint sikongatnak.

Illetve azon röhögtünk, hogy aki a zenemű előadása során egyszer összecsapja a cintányért (ezt a Himnusz tévéfelvételén mindig külön mutatják is, akkora dolog), ugyanannyit keres, mint aki keményen végighegedüli. Derrick?

Amikor elcsendesedik a társaság, valaki közli, hogy milyen jó egy kis csend, amivel a többiek egyetértenek, és máris vége a csendnek.

"HAVENT ANY INFORMATIONS ON POLSKI BUS"

(tájékoztató felirat a Volánbusz információs ablakán - de azért szép próbálkozás, 10 éve mennyivel szarabb lett volna ugyanez a közlés)

Ez mi, cigaretta reklám?

Február 12. - a Csomagjukat Maguk Melletti Ülésen Utaztató Parasztok Világnapja.

Reggel csak egy ilyen tűnt fel a 109-es buszon. Az ablak melletti ülésre tette a táskáját, ő pedig a jármű belseje felől ült, Nemzeti Sportot olvasva, és azt vártam volna, hogy egy vagy két megállót akar így menni, de az útvonal csaknem teljes hosszán elvolt így.
Este felszálltam a parasztbuszra a végállomáson, elmentem a csukló mögötti hátsó részhez, és abszurdba hajló módon az összes duplaülés ilyen módon volt kisajátítva. Mielőtt élhetetlen fasznak tartana bárki, célzatosan leálltam egy ilyen helyre, amíg odébb nem vette a cuccát valaki.

Nyomtatok pár lájkhüvelykujjat, hogy a szelfibotos turistáknak adjam őket.

A vezetőasszisztensi - irodavezető nők kasztjára jellemző, hogy beírják a CV végére, a hobbihoz, hogy pszichológia. Gyanítom, hogy ők ezalatt valami mást értenek többnyire, mint én, pl. Müllert és egyéb tegeződős önsegítő könyveket. Én meg szívesen beírnám hobbinak, hogy vezetőasszisztencia és irodavezetés, de senki nem értené a poént.

Ez már csak azért is hoax, mert ha tényleg hangyák laknának a fejében, azoknak valamit enniük kellene folyamatosan, ami elég rossz állapotba hozná a kislányt.

A villamoson egy agresszív alkoholista csöves ordítozva fenyegetett valakit, amiért az feltehetőleg ránézett, és nem voltam benne biztos, hogy engem vagy valaki mást, de azt is belevette sértődött monológjába, hogy "mert van 150 ezer forintod", és nekem pont annyi van, és nem értettem, hogy ezt honnan tudja. (De hogy tudnak ilyen undorító, gurgulázóan slejmes hangot kifejleszteni? Nekem sosem sikerül jól, amikor direkt akarok úgy beszélni.)

A metrókijáratnál minden reggel ott van egy Metró újság osztogató asszony, és folyamatosan ordítja, hogy JÓREGGELTJÓREGGELTSZÉPJÓREGGELT! KÖSZÖNÖM! SZÉPNAPOT! JÓREGGELTJÓREGGELT!, miközben őrjáratozik fel-alá a lépcső tetején. Ettől olyan ideges leszek, hogy nem szeretek arra közlekedni, pedig az lenne a legjobb útvonal.

Szavazategyenlőség mellett én lettem a kettő közül az egyik Hónap Dolgozója, de mielőtt nagyon hasra esnénk ettől, ez úgy jött ki, hogy tízegynéhány ember közül hárman szavaztak rám.

Megkérdeztem, hogy ez mennyi pénzzel jár, mire kitört a nevetés.

Egy órával később már sunyin elbújva az épület körüli park sarkában telefonos interjún vettem részt.

Olyan bájosan pirospozsgás vagyok, mint akinek épp egy disznó viccet meséltek, de csak az ekcéma rohasztja a fejemet, csaknem szimmetrikusan.

Aki nem mélyül el az áltudományosság sötét bugyraiban, hogy felismerje azt, az elég védtelen ellene. A kollégáim az ún. jobb agyféltekés rajzolásról mutogattak szép képeket, én meg abban kételkedtem, hogy ez az agyféltekés magyarázat neurológiailag megfelelően alátámasztott-e (mert úgy tudom, nem az), és az volt az érv, hogy több könyvet is írtak róla. Mondtam, hogy rengeteg hülyeségről írnak könyveket, de nem folytattam, mert kezdtem magam kínosan arrogánsnak érezni.

Később valaki említette, hogy őt valamilyen típusba sorolták a paleo étkezés rendszerében.

Eközben egy tantárgy, ami sosem lesz a KRE-n.