Bulvár- és női magazinok kedvelt szófordulata a "nagyanyáink korában". Ez több okból is hülyeség:
Kiknek a nagyanyáiról van szó? A toldalékolás alapján a csoport egyik tagja alighanem a cikk szerzője, de honnan tudjam, hogy ő hány éves és kikkel vállal életkori közösséget?
És ha ugyanannyi idősek vagyunk, a nagyanyáink is ugyanaz az életkori csoport?
Mikor van valakinek a kora? Az enyém most van, 20 éve volt, vagy még ezután lesz?

Nem olyan jó pillanatok: amikor a citromlé a légcsövembe kerül.
Mostanában sok citromot eszem. Remélem, nem bontja le a fogzománcomat.

21,5-ös BMI-vel hájasnak érzem magam.
De azért mindjárt megeszek egy-két franciakrémest, mert túl ritkán van belőle itthon.

Jó, hogy pixelesítették, így már nem ismerném fel, ha az ismerősöm lenne.

Volt egy olyan bántalmazott osztálytársam is, aki most Amerikában kardiológus. Kedve lett volna barátkozni velem, de gyáva voltam hozzá, nehogy engem is bántsanak. Mehet ez is az állandósult bűntudat listámra.

Valószínűleg nem a fomóba fogok belehalni (0 pont).

Magam mögött hagyni a facebookot olyasmi lehet, mint lejönni az alkoholról: tisztább, egészségesebb érzés, több megmaradó, jobban felhasználható erőforrással, amit itt a pénz helyett az idő. Akit ezután csak nehezen vagy sehogy sem tudok elérni, az eddig is leszart*. Két projekt erejéig azonban még vissza kell térnem:
- Miután megveszem a nyomtatót, megpróbálok valamennyi pénzhez jutni azáltal, hogy eladnék a tematikus csoportban némi elavulttá vált nyomtatott játékszabályt. Ha van rá igény, akkor a megfelelő profitabilitás mellett új nyomtatásokat is vállalnék, mert olyan, általam szerkesztett anyagaim vannak, amihez máshol nem lehet hozzájutni, hátha ráharap egy-két fanatikus.
- A megunt minifiguráimat is meg kéne hirdetnem az azok kereskedelmével foglalkozó csoportban, meg előtte lefotóznom, és egy online spreadsheetben katalógust csinálni belőlük.

*Legközelebb a csúnya szavakról fogok lejönni. Nem vagyok hozzá elég indulatos alkat, hogy igazán szükségem legyen rájuk, és jót fog tenni, ha gondolkodnom kell a helyettesítésükön.

Azt se mondtam még, hogy felcicomáz.

Az MBA diploma sem mentesíti a kollégát attól, hogy mindig azt írja, hogy egyenlőre, kiválló, küld el*, és indokolatlan nagy kezdőbetűk.

*ezt vele együtt a cégvezető is csinálja, amikor havonta írja, hogy "küld vissza a jelenlétit"

Tévéhíradó sportrovat: mindig azt ismételgetik, hogy "az ötkarikás játékok". Ilyet soha senki nem mond, de még valami külföldi fazon lefordított nyilatkozatába is sikerült bevenni.

Gazdasági dilemmám, hogy melyik könyvet vegyem meg, azonos tartalom mellett:
keménykötésben 115 GBP-ért vagy puhafedeles kiadásban 42 GBP-ért. Az első arcpirítóan drága, de vastagabb könyveknél idegesítő a puhafedél.*

Csak 2-3 hónapja tűnt fel nekem, hogy a facebookon hirtelen mindenki Dominik vagy Patrik lett.

*update: megvettem a keményfedelest (szerencsére találtam belőle nevetségesen olcsón 105 fontért), hogy ha 20 év múlva kézbe veszem a könyvet**, ne az jusson eszembe, hogy spúr voltam egy normális kiadásért fizetni.
**remélem, nem halok meg előbb

Lehet, hogy még soha nem mondtam ki azt, hogy csinnadratta.

Ezek a falra fújt "FUCK [+ egyéb opcionális szöveg]" feliratok ugyanaz a szint, mint a HÜJE TANÁR. Valami kreativitás kellene.

Mitől lehet az, hogy az emberek viccesebbnek érzik az alkoholfogyasztással kapcsolatos dolgokat, mint a heroinosokat?
És akik ledöntik a Kolumbusz szobrokat, utána miért maradnak Amerikában?

A rendszer valódi arcának megismeréséhez nem Orbánra, hanem Bayerre kell figyelni, mert az ő szájába szervezi ki mindazt, amit miniszterelnökként ő nem mer kimondani. Aki pedig Bayer meghallgatása után továbbra is a NER híve, az szerintem tisztességes ember nem lehet.

A webes reklámok nem véletlenszerűen kerülnek elénk, hanem az előzetes internetes viselkedésünkből következtetnek a demográfiai jellemzőinkre és érdeklődésünkre. Néha van egy olyan ismétlődő online játék hirdetés a különböző weblapokon, amiket megnézek, hogy "If you're over 40 - this game is a must!".
Amúgy nem is érdekelnek az online játékok.

Írok neki magázva, amire tegezve válaszol.
Egy évvel később írok neki tegezve (mert felírtam magamnak, hogy tegeződni szeret), erre magázva válaszol.

Amit vegyek rövidebb távon:
- számítógépet (videokártya nélkül, mert az unokatestvérem túl lusta hozzá, hogy eladja a feleslegessé vált sajátját 100 ezerért, így készséggel nekem adná; indoklás: az alaplapi driverek miatt csak Windows 7-et tudok használni, az meg elavult és kockázatos, és ha már az alaplapot ki kell cserélni, akkor legyen az egész alaposan modernizálva) - 250 e Ft.
- szkennelős színes lézernyomtatót (mert rájöttem, hogy hatalmas minőségi különbség van a tintasugaras és a lézeres nyomtatás között, és a hobbicélú dokumentációkat jó kinézetűre szeretném elkészíteni) - 100-200 e Ft.
- kávégépet (ami van, az kb. 10 perc alatt forral fel 1 dl vizet; és valami filteres izét kell venni, mert a friss kutatások szerint az az egészséges) - 20-40 e Ft.
- pár könyvet - 20-30 e Ft. (✓ - 6+6 akció, megúsztam 21 ezerből, és ingyen idehozzák)

A könyvborító szerint ezt a Konsalikot "nemes egyszerűséggel a jelenlegi német irodalom legolvasottabb írójának" nevezik, de még sosem olvastam ennyire modoros szövegeket. Valószínűleg egy borzalmas ponyvaíró, csak sikerült sok könyvet eladnia.
"- Ahogy parancsolja, senhor! - Serra lassan megindult. - De ezt a párbajt maga elveszíti. Ebben a pillanatban már a dzsungel valamennyi ismeretlen hatalma ránk feni a fogát..."
"Tudja, mennyit ér az élete? Egy árva petákot sem adnék érte."
"Mit gondol, maga tökfilkó, miért vadászok zajtalanul, késsel a majmokra?!"
"Ember, bármennyire brutálisan is hangzik, amit mondok, higgye el, hogy a maga Gloriájának már réges-rég lemetszették a kobakját, s most épp a forró hamuban zsugorítják."
"Most mit hepciáskodik, Hellmut?"
"Milyen ravasz kutya!"
"Nem, fiacskám. Sajnos, nyakig ülünk a szarban és senki emberfia ki nem tud minket ebből rángatni. Csupán egyetlen lehetőségünk maradt: belevágni a sűrűjébe. Akkor is, ha azután életünk végéig bűzlünk majd. A lényeg az, hogy életben vagyunk. S ez minden pénzt megér."
"- Hagyja már végre a fenébe ezt a romantikázást, Hellmut - vakkantotta oda a foga közül Serra. - Mindazon dolgok, amiket itt lát, sokkal inkább a pokol kulisszáira emlékeztetnek."
"Átkozottul jó ötlet."
"Maga egy közhülye!"
"Két hónapot, maga agyament barom!"
"Nyomás, tűnjön már el! Látni se bírom azt az istenverte pofáját!"
"Három másodperc, és a te kobakod sem fityeg többé a nyakadon."
"Ha jönnek a piranhák, magának kampec."
"Kedves Hellmutom, azt hiszem, talán majd a folyón fogja csak amúgy istenigazából megbánni, hogy akkor éjjel, amikor az eszméletlenségig részegek voltak, nem tettük el láb alól ezeket a fickókat."
"- Nem jókedvemben töltöm itt az időt - ordította Peters."
"- Most aztán ráfaragtunk!- ordította Serra. - Ha ez a tákolmány kibírja, akkor azt csakis a szerencsének, és nem az eszünknek köszönhetjük."
"Öregfiú, a legszívesebben énekelnék örömömben."
"Ezek az átkozott nőszemélyek!"
"Akkor szíveskedjék egy kicsit közelebb húzódni hozzám, hadd agyabugyáljam el."

Némely kommentemet csak férfiak lájkolják, némelyeket csak nők, úgyhogy lehet benne nemek közti különbség, hogy mi számít szellemesnek.

WarGames (John Badham, 1983): ennek a mozis reklámját még a 80-as években láttam valamelyik magazinban ("Háborús játékok - színes, szinkronizált amerikai film, 16 éven felülieknek! Alkotás, Bástya, Kossuth, Olimpia"), talán az IPM-ben, és azóta vagyok rá kíváncsi. Az atomháborús és a mesterséges intelligencia para közös filmje, ami azóta a Terminator franchise-ban csúcsosodott ki, de már ez sem az első ebből, hanem az talán a Colossus: The Forbin Project (1970) lehetett, vagy ha az automata válaszcsapó rendszert mesterséges intelligenciának tartjuk, akkor a Dr. Strangelove (1964). Egy középiskolás geek az otthoni PC-jével (1983 és internet!) sikeresen belép a hadsereg atomrakétáit irányító, és egyúttal háborús szimulációkat futtató gépébe, és egy III. világháborús szimulációs játékot indít el vele. A hadsereg irányítóközpontjában (Cheyenne-hegy komplexum) meg mindenki azt hiszi, hogy tényleg támadnak a szovjetek, amire válaszcsapást kell adni. Elég jó film amiatt, mert a készítők alaposak voltak a technikai felkészülésben, csak az volt benne túlzás, hogy a gyerek milyen könnyen lóg meg a támaszpontról. Itt tudtam meg, mi az a DEFCON riasztási rendszer.

DEFCON-4 (Paul Donovan, 1985): kanadai sci-fi, vagy inkább canuxploitation; a cím eleve egy baki, mert a háborús állapotot akarták kifejezni vele (DEFCON-1), miközben a 4-es szint aránylag biztonságos. Három űrhajós - két férfi és egy nő - egy atomfegyverekkel ellátott űrbázison szenved már 400 napja, amikor odalent hirtelen nagyjából kiirtja magát az emberiség. Nincs köztük egyetértés abban, hogy leszálljanak-e, tekintve, hogy a bolygó egy radioaktív rohadás lett, aztán 2 hónappal később váratlanul leszáll magától az űrkapszula. Kb. eddig volt jó a film, innentől átcsap egy sablonos 80-as évekbeli posztapokaliptikus akciószemétbe, amiben a barbárrá vált fegyveres gonosztevőket lehetetlen megkülönböztetni más filmek buzibárjainak sztereotip törzsvendégeitől.

Creator (Ivan Passer, 1985): feel-good movie, azaz az a célja, hogy meghatódj tőle és visszakapd az emberiségbe vetett hitedet, amolyan anti-DEFCON. Egy különc professzor (Peter O'Toole) a hobbiprojektjeként a halott felesége klónozásával foglalkozik, maga mellé vesz egy alsóéves egyetemista fiút asszisztensnek, akinek azért nincs itt zárójelben a neve, mert róla nem hallottam még, meg egy nimfomán lányt (Mariel Hemingway), akinek a petesejtjére van szüksége. Van még egy geci professzor, aki ki akarja deríteni, mit művel titokban a másik, meg a fiúnak egy barátnője (Virginia Madsen), aki hirtelen kómába esik.

She yao jing (aka Devil Woman - Felix Villar, 1975): a hetvenes-nyolcvanas évek ázsiai hulladékfilmgyártási központja a Fülöp-szigetek volt, itt készült ez is, hongkongi koprodukcióban. Egy torzszülött lány kígyókkal a fején születik, így rongyba csavart fejjel nő fel. Emellett telepatikusan parancsol a környékbeli kígyóknak. A csőcselék megijed tőle, és megölik a szüleit, ezért bosszút áll. Van még egy kínai kungfu harcos is, az lesz a pasija.

Tombstone (George P. Cosmatos, 1993): nagy költségvetésű, nagyjából igaz történetű western, tele híres színészekkel. Tombstone városában Wyatt Earp (Kurt Russell), a nyugalomba vonult békebíró, és haverja, a TBC-ben szenvedő alkoholista szerencsejátékos Doc Holliday (Val Kilmer) összecsapása egy bűnbandával (Powers Booth, Michael Bienh). Wyatt házas ember létére beleesik egy színésznőbe (Dana Delany), Doc Holliday barátnője pedig egy intelligens magyar kurva, Big Nose Kate, akit a lengyel Joanna Pacula alakít, aki annyira nem nagyorrú, hogy előbb volt modell, mint színésznő. Fun fact: Michael Bienh és Bill Paxton ezekben szerepelt együtt: Terminator, Aliens, Navy Seals, Tombstone.

Mintha megállt volna az idő: nem megyek sehova, a hétköznap és hétvége között alig van különbség, és a megrendelt csomagom egy hónapja nem mozdul Chicagóból.

Életszerűtlen közlések irodalmi művekben rovat:

"- Maradj itt fekve, Hellmut, maradj itt, a testemen. Csodálatos érzés. Első ízben élem át, mit is érezhet valójában egy asszony. Feküdj egész nyugodtan, drágám. Csodálatos ez az érzés, istenem, de jó..."

Heinz G. Konsalik: Az őserdő istennője, BesT Kiadó, 1990

Nekem mint amatőr nyelvtanbuzinak meglepő érdekesség volt pár napja, hogy a birtokos személyrag már birtokos személyjel.

The Editor (Adam Brooks, 2014): a filmet egy ASTRON-6 nevű kanadai stáb követte el, akik abszurd horrorvígjátékokban utaznak, és ez attól egyéni alkotás, hogy a 70-es években divatos giallo műfajt parodizálja, amiből meg kell nézned legalább három-négyet, hogy minden részletben észrevedd a szándékos kifigurázást. Az állandó dohányzás, a férfias detektív (lehetőleg bajusszal), a kesztyűs gyilkos (aki bárki lehet, mert mindenki gyanúsan viselkedik), a melodramatikus párbeszédek, a feltűnő utószinkron hang, a szürke kontaktlencsés vak lány, vagy az általam már gyakran felhozott nőpofozás:

Ez meg egy filmforgatás a filmben; csak a táncoló nős jelenet a stílusjegy, de a többi túl vicces, hogy ne tegyem be ide:

Minél későbbi egy vámpírfilm, annál több vámpírklisét röhögnek ki benne fensőbbségesen a vámpírok, hogy például a fokhagyma vagy a feszület csak hülye vámpírtörténekben működik ellenük, elfeledkezve róla, hogy ők is csupán egy hülye vámpírtörténet.
De legalább az igazán bosszantó fizikaellenes középkori marhaságok megmaradnak, pl. nem látja magát a tükörben a vámpír, vagy a plafonon mászkál.