Közben rengeteg filmet láttam, elkezdem pótolni a feljegyzésüket.
Un posto ideale per uccidere / Oasis of Fear (Umberto Lenzi, 1971): Olasz giallo; a fiatal külföldi hippi pár (Ray Lovelock, Ornella Muti) a rendőrség elől bujkálva megszáll egy gazdag nőnél (Irene Papas), aki valami rosszban sántikál... Az összes meztelen jelenet nagyon nyilvánvalóan testdublőrös.
L'exécutrice (Michel Caputo, 1986): Francia poliziottesco; Brigitte Lahaie egy rendőrnőt alakít, akinek a fő ellenfele egy középkorú leszbikus, aki lányokat rabol el, hogy prostitúcióra kényszerítsen. Tupírfrizurák, szintizene, atletikus tánc, rendőri brutalitás.
Lady of the Lake (Maurice Devereaux, 1998): Kellemetlenül olcsó és szar kanadai horror egy 100 éve megölt cigánylányról, aki a környékbeli férfiakat kísérti álmukban. Eleve az, hogy a visszatekintő jelenetekben páncélos lovagok vannak. Meg a nyugati filmesek tényleg találkozhatnának pár józsefvárosi cigánnyal, hogy legyen valami fogalmuk az elképzelt, giccses hülyeségek helyett.
Love & Human Remains (Denys Arcand, 1993): Színdarab alapján készült kanadai dráma; egy meleg extévésorozat-sztár pincér és egy biszex könyvkritikus lány lakótársak, és a szerelmi bonyodalmaik a téma, meg van egy sorozatgyilkos is, de csak a végén tudod meg, ki az. A kanadai nagyvárosi filmek mindig olyan depressziósak. Egész jó.
Playing with Dolls; Playing with Dolls: Bloodlust; Playing with Dolls: Havoc (Rene Perez, 2015, 2016, 2017): Olyan rossz horrortrilógia, hogy csak 4x sebességen tudtam csak megnézni. Van egy erdei faház, amit kamerákon figyel valami perverz figura, meg egy sompolygó bőrmaszkos bolond gyilkos, meg fiatal nők, akik valahogy odakeverednek a házba, hogy aztán meg legyenek ölve. Valakik lövöldöznek is.
Assassin (Peter Crane, 1973): Brit thriller; a kormányzati bérgyilkost ráállítják a legújabb ügyére, de kiderül, hogy tévedés a megbízatás, ezért utána küldenek két másik gyilkost, hogy öljék meg, mielőtt eléri a célpontot. Mi lenne, ha csak egyszerűen szólna neki a két másik ügynök, hogy tévedés történt? Az nem lenne elég drámai.
L'été en pente douce (Gérard Krawczyk, 1987): Vidéken házat örököl a szupermarket pénztáros (Jean-Pierre Bacri), és odautazik az újdonsült ribanc barátnőjével (Pauline Lafont), és ott találkoznak a férfi agysérült bátyjával (Jacques Villeret). A házat meg akarja szerezni a szomszéd autószerelő testvérpár. A falusiak mind bunkó bugrisok, akik gerjednek a nőre. Jó film, csak túl szomorú. Meg az is, hogy már meghaltak a főszereplő színészek.
Jacques Villeret (1951 - 2005), Jean-Pierre Bacri (1951 - 2021), Pauline Lafont (1963 - 1988)
Asfour Stah (Férid Boughedir, 1990): Felnőtté válós témájú tunéziai szexvígjáték egy 12 éves, kanos fiúról, akit életkora miatt ugyanúgy elzavarnak a női gőzfürdőből, mint a felnőtt férfitársaságból. Az apja agresszív barom, úgyhogy helyette bölcs mentora a részeges cipészmester. Végül megtalálja a boldogságot a hozzájuk beköltöző, árvaságra jutott, pár évvel idősebb lányrokonával.
Un été à La Goulette (Férid Boughedir, 1996): 1967 nyarán, a tunéziai La Goulette-ben játszódik a sztori, az utolsó napjaiban annak a korszaknak, amikor zsidók, muszlimok és keresztények jól meg tudtak férni egymással - ezután tört ki a Hatnapos háború, melynek következményeképpen a zsidó kisebbségeknek el kellett hagyniuk az arab országokat. A három különböző valláshoz tartozó három tinédzser lány keresi szüzessége elvesztésének legjobb módját. Az apáik is barátok.
Summer School Teachers (Barbara Peeters, 1975): A kaliforniai középiskolába megy tanítani a három fiatal tanárnő (kémia, torna, és fotózás szaktanárok), és konfliktusba keverednek a pofátlan diákokkal és a szexista barom iskolai vezetéssel.
L'iniziazione (Gianfranco Mingozzi, 1986): Olasz szexvígjáték; az I. világháború előtti napokban játszódik egy vidéki kastélyban, ahol a kamaszgyerek sorra meghúzza az összes cselédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése