Hellraiser (Clive Barker, 1987): Barker egy népszerű brit horroríró, és itt megfilmrendezte a könyvét. Marokkóban Frank megvesz egy bűvös kockát, ami hazavisz angliai otthonába. Ahogy a tekergeti, kampók jönnek ki a fal, és darabokra tépik. Később beköltözik a házába a bátyja, Larry, annak felesége, Julia, és a férj kamaszlánya, Kristy (Ashley Laurence), akik csak annyit tudnak, hogy Frank eltűnt. Larry megkarcolja magát egy szöggel, és a földre csepegő vérétől előugrik egy matracból a bőr nélküli Frank, aki csak Juliával találkozik. Ráveszi Juliát, hogy csábítson el férfiakat, és vigye el őket Frankhez a padlásra, aki aztán megöli őket, fokozatosan pótolva a testét. A film franchise közös eleme a kocka, ami egy kapu a pokol felé. Ha valaki meg tudja fejteni, megjelenik a szögekkel kivert fejű, démoni Pinhead (Doug Bradley) és segítői (a cenobiták), akik számára a kéj és a szenvedés egymástól szétválaszthatatlan, és mindenféle ocsmány módon megölik vagy magukhoz hasonlóan átalakítják a kockát kezelő személyt.

Hellbound: Hellraiser II (Tony Randel, 1988): Megtudjuk, hogy Pinhead egykor brit katona volt, aki az I. vh.-t követő depressziójában kezdett önkínzással szórakozni, és felnyitva a bűvös kockát cenobitává alakult. Kristyt egy pszichiátrián ápolják, és senki nem hisz neki. Azaz a pszichiáter titokban mégis, és megidézi a bőr nélküli Juliát, akinek odavisz ápoltakat, hogy Julia belőlük építse fel magát. Kristy és egy autisztikus lány, Tiffany felveszi a harcot Juliával, a pszichiáterrel, meg a pokolba átkerülve Pinheaddel.

Hellraiser III: Hell on Earth (Anthony Hickox, 1992): Az önimádó, fiatal klubtulajdonos J.P. megvesz és hazavisz egy bizarr szobrot, ami nyilvánvalóan Pinheadet tárolja. Közben egy tévériporter (Terry Farrell) szemtanúja annak, hogy egy kórházba szállított sérültet láncos kampók szaggatnak szét, így nyomozni kezd, és eljut J.P. klubjához. Egy idő után előkerül a kocka, meg Pinhead.

Terry Farrell (1963 - ) egy igen jó kinézetű, modellből lett színésznő.

A Star Trek: Deep Space 9-ban volt állandó szerepe, amiből egyébként egy részt sem láttam, mert nem vagyok különösebben trekkie.

Úgy sejtem, a Hellraiser II-ben a szőkesége festett volt, és alapból barna.

Egy 2009-es eseményen, ahol biztosan nem volt melltartógyártó szponzor. Némely fotó alapján elég mókás személyiségnek tűnik.

Hellraiser: Bloodline (Kevin Yagher, 1996): A 22. században, egy űrállomáson foglalkozik egy tudós azzal, hogy biztonságos körülmények között felnyissa a kockát, ám katonák letartóztatják, és elbeszéli a történetét. Eszerint ő az elátkozott leszármazottja egy 18. századi francia játékkészítőnek, aki az első kockát csinálta egy sátánista szabadgondolkodó nemes megbízásából. Célja, hogy megidézze Pinheadet, és a különlegesen kialakított űrállomást arra használja, hogy elpusztítsa.

Hellraiser: Inferno (Scott Derrickson, 2000): A kiégett, megszállott detektív egy titokzatos, nagyhatalmú, szadista gyilkosságokban érintett személy, a Mérnök után nyomoz. Egy idő után előkerül a kocka, meg Pinhead.

Hellraiser: Hellseeker (Rick Bota, 2002): Trevor egy autóbalesetben elveszíti feleségét, Kristyt (ő az első két film főszereplője). Miután Trevor kikerül a kórházból, egyre több furcsaságot tapasztal maga körül, és a rendőrség is rászáll, mert a felesége megölésével gyanúsítják. Trevor esetleg a pokolba került? Egy idő után előkerül a kocka, meg Pinhead.

Hellraiser: Deader (Rick Bota, 2005): Az underground témákra specializált londoni újságíró (Kari Wührer) Romániába utazik, hogy nyomozzon egy furcsa sztori ügyében: a szerkesztőség kap egy videokazettát, amin egy szektás szertartáson megölnek valakit, aztán életre kel. Bukarestben van egy közlekedő metrókocsi, ahol mindig alternatív buli és szexorgia van, de ezt szerintem nem hagyná a közlekedési vállalat még Romániában sem. Egy idő után előkerül a kocka, meg Pinhead.

Hellraiser: Hellworld (Rick Bota, 2005): A tizenéves társaság nemrég elvesztette egy öngyilkos barátjukat. Aztán meghívják őket egy Hellraiser témájú házibuliba, aminek nagy rajongói. A házigazda (Lance Henriksen) barátságosnak tűnik, azonban kiderül, hogy ellenük forral valamit. Egy idő után előkerül a kocka, meg Pinhead.

Hellraiser: Revelations (Víctor García, 2011): Két amerikai tizenéves fiú kiruccan szórakozni Mexikóba, ahol eltűnnek, és egy videókazetta marad utánuk, rajta Pinhead felbukkanásával. Az eltűnt fiúk szülei is barátok, és találkoznak egymással egy közös vacsorához. Váratlanul megjelenik az egyik fiú, furcsán viselkedve. Egy idő után előkerül a kocka, meg Pinhead.

Hellraiser: Judgment (Gary J. Tunnicliffe, 2018): A testvérpár nyomozópár egy brutális, bibliai erkölcscsősz sorozatgyilkos után nyomoz, és kapnak harmadik tagnak egy nőt is, akinek titkos küldetése szemmel tartani az egyre labilisabbá váló bátyot. Eközben Pinhead, és segédje, az Auditor egy elhagyatott házban foglyul ejtenek és vallomásra bírnak ocsmány gazembereket, hogy aztán megbüntessék őket. Van három nagymellű, bugyis nő is, rohadó fejjel, ők a Bírák.

 

***

2022-ben várható a következő rész, ami egyféle reboot lesz, addig is egyelőre megfelelően telítődtem a bőrbe akasztott kampós és arcnyúzós jelenetekkel.

Adrenalin: Fear the Rush (Albert Pyun, 1996): A forgatási helyszín ugyanaz a romos pozsonyi utca, mint a Nemesis 4-ben. Elszabadul egy orosz katonai vírus, ami sok embert megöl. A jövőbeli 2017-ben, Bostonban játszódik a történet, ahol egy városrésznyi karanténban tartják a migránsokat. Itt véres ámokfutást rendez egy fertőzött ember, akiből mutáns őrült gyilkos lett. Rendőrök kergetik a katakombákban: Christopher Lambert, Natasha Henstridge, Norbert Weisser. Meglehetősen szar creature-feature.

Omega Doom (Albert Pyun, 1996): A forgatási helyszín ugyanaz a romos pozsonyi utca, mint a Nemesis 4-ben. Nukleáris tél van, a kiborgok és az emberek háborúja a háttér, de minden szereplő kiborg. A történet Akira Kuroszawa klasszikus filmjének, a Jódzsimbónak a feldolgozása: a városba érkező idegen kijátssza egymás ellen a két gonosz csoportot. Az idegen itt egy fejsérülés miatt nem gonosz kiborg (Rutger Hauer). Ezek a pozsonyi utcás filmek valamiért annyira rosszak, mintha csak szükséges igazolás lennének a forgatásra kapott pénz ellopásához.

Raven Hawk (Albert Pyun, 1996): Egy indián család földjét úgy szerzik meg a befektetők, hogy megölik a szülőket, és Rhyia, a kislány traumatizálva a pszichiátriára kerül, ráadásul azt hiszik, ő a gyilkos. A kórházi ágyon felüléseket végez, amitől kigyúrt lesz, így pár évvel később, felnőve egy Rachel McLish nevű fitness híresség alakítja. McLish a forgatás idején 41 éves volt, egy 18 év körüli lány szerepében. Rhyia megszökik és bosszút áll.

Mean Guns (Albert Pyun, 1997): Ez egy aránylag nézhetőbb darab, kissé szürreális akciófilm, állandó mambó zenével. A Szindikátus nevű bűnszervezet feje (Ice-T) egy megnyitásra váró, még üres börtönépületbe invitál száz embert, akik valami módon a szervezet árulói (Christopher Lambert, Michael Halsey). Elmondja nekik, hogy meg kell ölniük egymást, és az utolsó három túlélő kap együtt 10 millió dollárt. Aztán ad nekik egy rakás fegyvert, és a videohálózaton keresztül szemléli a műsort. Klisé: ha egy ismertebb, főhős típusú színészből bérgyilkost akarunk csinálni, akkor a másfajta jellemét hidrogénszőke vagy fehér hajjal kell kifejezni.

Crazy Six (Albert Pyun, 1997): Pozsonyi utca. Szerelmi történet az ex-kurva, ex-drogos kelet-európai bárénekesnővel (Ivana Milicevic) és egy, a többi gengszter elől bujkáló bűnözővel (Rob Lowe). A két bandavezér Ice-T és Mario Van Peebles, és elég irreális dolog, hogy néger bandavezéreket bárki eltűrjön a hagyományosan rasszista Kelet-Európában, de amerikai szempontból ez így van romantizicizálva. A fő húzónév a cowboynak öltözött Burt Reynolds, aki egy amerikai rendőrnyomozó. Fostalicska film.

Postmortem (Albert Pyun, 1998): Skóciában él az alkoholista amerikai író (Charlie Sheen), és gyilkosság gyanúsítottjává válik, mert a kertjében találnak egy megölt nőt. Miután tisztázza magát, a rendőröknek segít a nyomozásban. Sheen ekkoriban megpróbált komoly színésszé válni, ezért a stáblistán Charles Sheenként olvasható a neve. A bolond sorozatgyilkosos filmek alsó-középmezőnyében elfér. A rendőrök: Michael Halsey, Ivana Milicevic.

Ticker (Albert Pyun, 2001): Ez egy összevissza szerkesztett film a producerek utólagos kavarása miatt, ezért Pyun saját bevallása szerint utálja. San Franciscóban játszódik, ahol valamiért IRA terroristák robbantgatnak. Tom, a gyilkossági nyomozó (Tom Sizemore) csatlakozik a bomba ügyosztályhoz (Steven Segal), hogy elkapják a fő robbantós terroristát (Dennis Hopper). Van egy elfogott terrorista nő is (Jaime Pressly). Az eredeti elképzelés szerint Tom csak képzeli Steven Segalt, hogy legyőzze a bombák miatti félelmét, aztán kitalálták, hogy ez legyen inkább egy Steven Segal akciófilm. Dennis Hopper a forgatás alatt egyszer sem találkozott Sizemore-ral vagy Pressly-vel, és ahhoz képest ügyesen sikerült úgy vágni a filmet, hogy természetesnek hatnak a köztük levő párbeszédek.

Tales of an Ancient Empire (Albert Pyun, 2010): Fantasy akciófilm. Sírrablók véletlenül életre keltenek egy gonosz vámpírnőt, hogy aztán Kevin Sorbo és különféle jó kinézetű női rokonai megfékezzék. Gyalázatosan szar film.

***

Albert Pyun szakmai pálya- és ámokfutásának végére értem, de főleg a késői filmjei közel sokat sajnos nem tudtam beszerezni. Pyun egy B filmekre specializált hawaii őslakos etnikumú rendező, aki demenciája miatt 2016-ban visszavonult a filmkészítéstől.

A határozatlan nemű személyes névmás fontos nyelvi funkció, nem őrjöngéssel kellene rá reagálni. Például amíg egy krimiben mindenki a még ismeretlen nemű gyilkosról beszél, vagy amikor nincs jelentősége az alany nemének, pl. egy játékszabály leírásában.

Az említett távolabbi rokon családban már elkapták a covidot, két hétig tartó erős tünetekkel és szaglásvesztéssel, de továbbra is tagadják a vírus létezését. Amit viszont elhisznek, hogy rövidesen valakik elveszik a magántulajdont. Az ostoba emberek számára az internet elérhetővé válása nem a megvilágosodást, hanem a még mélyebb sötétséget hozta el.

Előkerült a küldemény, a német ügyfélszolgálat szerint átvehető volt a helyi postán.

Az volt a gond, hogy

• Nem volt hozzáférésem a küldeményazonosítóhoz.
• Nem próbálták meg kézbesíteni, mert ez a kevesebb mint fél kilós könyv túl nehéz a motoros levélkézbesítőnek, aki egyébként havonta valamiért kiszolgálja magát anyám nyugdíjából 500-800 Ft értékben, ami arra utal, hogy szerinte 100% fölötti szolgáltatást nyújt. A csomagos postás meg azért nem hozza ki, mert levélpostai küldemény. Úgyhogy marad az, hogy el kell érte sétálni a másfél km-re levő postára, függetlenül az érte fizetett magas szállítási költségtől.
  
• Nem kaptam SMS / email értesítést a könyv átvehetőségéről, ami a postai központ mulasztása.
  

Dolgok, amik bosszantanak:

• Kövér László parlamenti pedellus ideológiai siránkozásai.
  
• Távolabbi (nem vér szerinti) családom magabiztos és leereszkedő oltásellenes konteós ostobasága (pl. a 8 osztályt végzett srác, aki évek óta Németországban pizzafutár, de még nem sikerült alapszinten németül megtanulnia, vagy az anyja, aki ugyan diplomát szerzett óvodapedagógiából, de soha életében nem dolgozott, és nem tud hajat mosni, mert mindig is a fodrász mosta neki).
• Amikor eltűnik a külföldről rendelt küldeményem, mert a szállításban részt vevő gecik látják, hogy melyik küldeményhez nincs tracking, és ez számukra engedélyt jelent az ellopáshoz. Az eladó ugyan kártalanít, de a vásárlásnak az a közgazdasági elmélete, hogy számomra értékesebb az áru, mint az érte kiadott pénz. Vagy ha van még raktáron a könyvből, elküldhetik újra, amit talán nem fognak másodjára is ellopni, viszont várhatok egy újabb hónapot.

Legutóbb ezeket olvastam:

Aliens Omnibus Vol. 1

A 80-as évek végétől a Marvel kiadásában megjelenő Aliens képregények gyűjteményének első kötete, kb. 1000 oldal, és 2,7 kg. Okosan kellett fognom olvasás közben, hogy a saját súlyától ne szakadjon el. A fekete oldalakon sajnos ottmarad a bőrzsír. A történet sajátossága, hogy az Aliens (1986) filmet folytatják, aztán bajba kerültek a készítők, amikor 1991-ben kijött az Alien 3, mert az annak már a legelején meghaló Hicks tizedes és a kislány Newt a főszereplői. 

Matt Barton & Shane Stacks: Dungeons and Desktops: The History of Computer Role-Playing Games 2nd Edition

A számítógépes szerepjátékok (CRPG-k) történetét ismerteti, a 70-es évektől 2019-ig. Élvezetes stílusú, az egyik hosszúhajú nörd szerző irodalomprofesszor is egyúttal. Szinte mindig ilyen játékokkal játszom úgy 25 éve, mert ezeknek van történeti és személyközi mélységük, és nem a játékos gyorsasága és ügyessége, hanem a kockázatok statisztikai mérlegelése és a taktikai döntéshozatal a sikeres akciók alapja. Azt hiszem, a kedvenc könyvem. Referenciaként is használom, hogy melyik játékot érdemes megvennem. 648 oldal, 1,3 kg.

Barak Dávid: Elásott igazság

A dunaszerdahelyi magyar maffia története. Leginkább amiatt érdekes, mert a bűnügyi és akciófilmek szórakoztató célú torzításai nélkül lehet megismerni, hogy hogyan működnek az ilyen bűnözők, azon belül is a hozzánk közeliek. Kicsit zavart benne, hogy a szerző szinonimaként használja a géppisztolyt és a gépkarabélyt, pedig ez két különböző méretű fegyverkategória.