Ma aktmodell voltam egy rajzművész csoport részére. Az egyik tanár kérdezte, hol szoktam modellkedni, mert olyan profin hoztam a mozdulatlanságot (ellentétben a másik - ruhás - modellel, aki ezt most csinálta először, és túl sokat ficergett, mert mindig elzsibbadt a lába). Nem szoktam még, csak jól tudok bambulni.

Említettem ezt a filippina csajnak, aki tényleg merész, mert kipróbálná legközelebb, mindenféle hasonló tapasztalat nélkül. Illetve szokott bikiniben színpadon lenni, amikor izomverseny van, ha azt vehetjük kicsit hasonlónak. Csak amiatt szarul érzem magam, mert nem illett volna terjesztenem a munkalehetőséget, mert ez annak lesz a kárára hosszabb távon, aki nekem szólt róla. Jövő héten még nem, mert akkor amúgy se jött volna. Majd azt hazudjuk, hogy magától találta a lehetőséget valahogy. Nem is, jobb lesz a valóságot úgy tálalni, hogy maradt egy üres hely, emiatt szóltam neki.