Az öreg tanár azzal kezdte az előadást, hogy sorban álljunk fel, mutatkozzunk be, meséljünk magunkról. Velem kezdve, mert én ültem hozzá a legközelebb, hogy fel tudjam venni a hangját, mindenki hasznára. Hát jó, bemutatkoztam a tömegnek, akik egyébként 3 éve ismernek (legalább kórusban visszaköszöntek), elmondtam, milyen béna a helyzetem. A következő lány mondta a tanárnak, hogy már tavaly is így bemutatkoztunk. Oké, akkor senki másnak nem kell már, elég, ha én vagyok egyedül balfasz.
Nem tudom, lesz-e még ilyen kör, de azt passzolni fogom.
nálunk már szakképzésben volt ez, hogy minden félévben voltak új oktatók és mindegyik kérte, hogy mutatkozzunk be (milyen területről jöttünk leginkább) és mivel mi is ismertük egymást, elkezdtük azt először játszani, hogy bemutatjuk a mellettünk ülőt. később pedig, hogy egymás nevében mutatkozunk be és ki kell találnunk, hogy kire gondoltunk. tehát pl. azt mondom, hogy idősotthonban dolgozom és van terápiás kutyám, és akkor a többiek bekiabálják, hogy ez a lilla! ez a lilla! - mire idáig jutottunk, az oktatók megértették, hogy összeszokott és diverz csapat vagyunk és inkább csak kézfeltartással jeleztették, hogy ki van eü/szociális/stb területről.
VálaszTörlésEz jópofa. De nem biztos, hogy mindenkiről lett volna egy mondatnyi információm.
VálaszTörlés