Felvállaltam a Tömegközlekedési Igazságtevő Ember szerepet a buszon: szóltam egy leszbikus tizenévesnek, hogy ahol áll, az a kerekesszéknek van fenntartva, mert annyira lekötötte a telefonja, hogy nem foglalkozott vele, hogy tőle egy méterre beparkolt egy rokkant. A roki cigány meg szólt nekem, hogy nem érdekes, jó ott neki. Igen, addig jó ott neki, amíg nem fékez a busz, mert akkor menthetetlenül oldalra borul, és pár csontját eltöri. Úgyhogy mindenki ott maradt, ahol volt. Én megpróbáltam, de arra jutottam, hogy ezek mindketten hülyék.

Két dolog, aminek tudok kicsit örülni:

• Ha sietség nélkül érkezem a szúnyog céghez (ahol lecsapolják a vért), akkor a szisztolé a 120-at sem éri el.
• Aki rég nem látott, az önként megdicsér, hogy milyen izmos lettem (nem vagyok az, csak magamhoz képest).