Valamiért elgondolkodtam rajta, hogy a Milli Vanilliben az első szó az ezredrészt jelenti-e (spoiler: nem), így jutottam el a Wikipedia oldaluk (részleges) elolvasásáig. A lip-sync morálisan problémás-e, ha a popzene rajongók eleve nyilvánvaló illúziókra költik a pénzüket és rajongói érzéseiket? Értem ezalatt, hogy a rajongó attól rajong, mert becsapja magát a rajongása tárgyának idealizálásával. Ha a rajongó objektív lenne, zenekritikusnak neveznék.