Nu ji zhong ying / The Bamboo House of Dolls (Chih-Hung Kuei, 1973): hongkongi women-in-prison exploitation film. A japán megszálló hadsereg beront egy kínai Vöröskereszt kórházba, és a japán tiszt (kínaiul) követeli, hogy mondják meg, hol van a lelőtt amerikai repülő pilótája. Nem tűnik fel nekik, hogy az előttük álldogáló csoportban van összesen egy darab egyenruhás fehér férfi, aki - néhány kivégzett beteg után - jelentkezik (szintén kínaiul), hogy ő az. Lelövik. A japánok deportálják a három európai ápolónőt a 13-as Számú Női Koncentrációs Táborba. Ezután jönnek a klisék: kegyetlenkedő őrök, kajacsata az étkezdében (ruhaletépéssel), mosakodós jelenet, leszbikus domina tiszt, szexre kényszerítés. A szakács, aki tagja a titkos ellenállásnak, segít megszökni az öt vagy hat tagú női baráti társaságnak, de egyikük áruló, ezért elkapják őket, és meghal a szakács. Utolsó szavaival - amit az őket körülvevő japán katonák tapintatosan megvárnak - megsúgja az egyiküknek, hogy a táborparancsnok tolmácsa is titkos ellenálló. Nem jöttem rá, miért van szükség tolmácsra, ha eddig is mindenki tökéletesen jól elbeszélgetett a másik nemzetiséghez tartozókkal, biztos a parancsnok státuszszimbóluma, hogy van tolmácsa is. Az egyik kínai rabnőnek, aki szintén tagja az ellenállásnak, elmondta a férje, mielőtt a japánok megölték, hogy hol van elrejtve az arany, de nem emlékszik rá a sokktól. Megint megszöknek. Magukkal visznek egy vak lányt is, hogy ne legyen olyan egyszerű a menekülés. Sorra meghalnak. Megtalálják az aranyat. Bugyutaság, de jók benne a nők, meg mint a hongkongi filmekben általában, itt is gondosan koreografáltak az akciójelenetek. Néhány anakronizmus: a tolmács állandóan napszemüvegben van; a frizurák és sminkek meg se próbálnak nem 70-es évekbeliek lenni; nem vagyok biztos benne, hogy voltak ekkoriban japán katonatiszt nők.

A dán Birte Tove (1945 - 2016) a három fehér főszereplő közül az egyetlen profi színésznő.

Deadline (Mario Azzopardi, 1980): Kanadai családi dráma. Egy horrorregény- és filmforgatókönyv író szenvedései: az egyetemi hallgatók ellenségesek vele, mert erőszakos gagyi szarnak tartják a munkásságát; a felesége utálja és megcsalja; a zajongó gyerekei zavarják az írásban; a filmproducer hajszolja; a színésznő is utálja, mert nem tudja megjegyezni a szövegét. Miközben felügyelet nélkül otthon hagyják a gyerekeket, a két fiú felakasztja a kislányt az egyik horrorfilm hatására.

Brewster McCloud (Robert Altman, 1970): Abszurd vígjáték, amit az ember vagy zseniálisnak, vagy értelmetlen faszságnak fog tartani, köztes lehetőség nincs. Houstonban játszódik, és a főszereplő fiatalember, Brewster (Bud Cort) rögeszméje, hogy repülni tudjon. Ehhez barkácsol egy szárnyas szerkezetet a sportcsarnok alatti atombomba óvóhelyen levő otthonában. Van egy anyafigura őrangyala, Louise (Sally Kellerman), akinek a hátán szárnyak nyomai láthatók, és gyakran kihúzza a bajból. A városba érkezik egy sztár detektív, hogy kinyomozza a fojtogatós sorozatgyilkosságot, aminek az áldozata csupa gonosz, rasszista, vén szarzsák. (- Apa, megnézzük a majmokat? - Ha majmokat akarnék látni, elmegyek egy nigger kisvárosba!) Implikáltan Louise öli meg őket, bár ezt sosem látjuk. A hullák madárszarral vannak ellepve. A filmet végigkíséri egy ornitológus professzor narrációja, akinek allegórikusan illeszkedik a madarakról szóló szövege az aktuális eseményekhez. Brewsterhez nem egészen világos okokból nagyon vonzódik két nő is. Az elsővel egyáltalán nem foglalkozik a rögeszméje miatt, a másodikkal szexel, és beavatja a titkaiba, de a lány elárulja egy politikusnak meg a rendőrségnek. Jó az ending credits rész: a színészek cirkuszi mutatványosokként vonulnak fel a stadionban, miközben a porondmester bemondja a nevüket.

Paura in città / Fear in the City / Hot Stuff (Giuseppe Rosati, 1976): A poliziottesco műfajának egyik forrása az amerikai Dirty Harry-szerű nagyvárosi bűnügyi akciófilmek, a másik a 70-es évekre kifáradt olasz spagettiwesternek. Jellemző a sok lövöldözés, véres brutalitás, autós üldözések, kemény rendőrnyomozó főhős (lehetőleg bajusszal), csöcsjelenet, egy-két komikusan ügyefogyott mellékszereplő. Itt a főhős Maurizio Merli, aki egy nagyon nehezen megkülönböztethető Franco Nero klón, és épp ez segítette a karrierje elindulását, mielőtt önálló jogon lett volna sztár. A böriből megszökik 12 bűnöző, akik megölnek pár rendőrségi informátort. Murri felügyelőt (Merli) felettesei vonakodva visszaveszik a szolgálatba, ahonnan a brutalitása miatt felfüggesztették, és szembeszáll a bűnözőkkel, akiknek valami pénzvonat rablási tervük van. Kb. 5 percenként a Pejo és a Fernet-Branca italok reklámja látható valahol a képben.

Klisé:

- Mi történt a karoddal? - Ugyan, semmiség.

(Silvia Dionisio, Maurizio Merli)