Mannaja / A Man Called Blade (Sergio Martino, 1977): Spagetti western. Mannaja (Maurizio Merli) egy fejvadász, és bevisz egy elkapott bűnözőt egy saras bányászvárosba, csak nem akarja senki átvenni, úgyhogy végül elengedi. Specialitása a baltadobás, és ezzel már korábban amputálta is a bűnöző egyik kezét (a westernek sajátos élettani szabályszerűségei közé tartozik, hogy egy pisztolylövedék azonnal megöl bárkit, de egy kézlevágós sérülésnek kimondottan az a célja, hogy a karakter életben maradjon). A várost egy gazdag bányatulajdonos irányítja, és lassan megtudjuk, hogy Mannaja gyerekkora óta bosszúra szomjazik ellene. A téli európai forgatási helyszín nem túl hiteles. Zenés színpadi táncmulatság, legalább három-négyféle hangszer hallatszik, de nincsenek zenészek, és egyértelműen nem is tartoztak az utazó társulathoz. Fun fact: a balta törökül "balta".

Poliziotto sprint / Highway Racer (Stelvio Massi, 1977): Palma nyomozó (Maurizio Merli - bajusz nélkül!) egy mobil rendőrosztag tagja, autóval száguldozva kergeti a bűnözőket. A rendelkezésére álló kocsival nem tudja utolérni a sorozatos bankrablókat, úgyhogy egykori sztársofőr főnöke szolgálati Ferrariját előszedik a raktárból, és azzal dolgozik tovább. Beépül a bankrablók közé. Autós kaszkadőr jelenetek és toxikusan macsó versengések sorozata az egész film, gyakorlatilag kiserken a mellszőröd, ha megnézed. Egyszer meghal Palma társa a kocsiban egy felborulástól, jogi következmények nincsenek, Palma folytatja a felelőtlen városi száguldozást. A Becsület, Verseny stb. témában az a csúcspont, amikor Palma elkapja a bandavezért, de nem volt benne autós kihívás, úgyhogy szabadon engedi, hogy aztán egy igazi versenyben győzhesse le. Női szereplő összesen egy van, Palma barátnője (Lilli Carati - főleg szexkomédiák szereplője volt), és ő is kicsit idiótának van beállítva azzal, hogy véletlenül lebuktatja a beépült Palmát a bűnözők előtt. Palmát (vagy a főnökét) egy létező személy ihlette: egy ferraris sztársofőr rendőr, Armando Spatafora, akit Enzo Ferrari fel akart venni autóversenyzőnek, de Spatafora inkább rendőr akart maradni.

I gabbiani volano basso / Seagulls Fly Low (Giorgio Cristallini, 1978): A névtelen főhős (később kitalálják neki a Morgan álnevet egy útlevél hamisításához - Maurizio Merli) egy vietnámi veterán, akit két üzletember rákényszerít, hogy megöljön egy harmadikat. A gyilkosság után Morgan a repülőtéren pánikba esik, menekülni kezd, és a rendőrség elkezd nyomozni utána. Az egyik megbízója is el akarja tüntetni őt. Este bemegy telefonálni egy üzletbe, és az ott dolgozó nő (Nathalie Delon) különösebb gyanakvás nélkül felkínálja neki éjszakára a saját lakását. Merli eleinte bajuszos, barna kontaktlencsével, aztán átalakítják a külsejét, és bajusz nélkül szerepel a továbbiakban. Nem a szokványos akcióőrület, hanem egy lassabb és komorabb film.

Poliziotto senza paura / Magnum Cop (Stelvio Massi, 1978): Wally (Maurizio Merli) egy magánnyomozó, aki megbízást kap egy tizenéves lány megtalálására (a 34 éves Annarita Grapputo), Ausztriában dolgozó gazdag apja megbízásából. A lányt megtalálja egy utcai Krisna buliban, de aztán elszökik tőle, végül el is rabolják. Bécsbe utazik, és egy gyerekprostitúció bűnszövetkezetet göngyölít fel. Igyekszik sztárnyomozónak kiadni magát, miközben otthon nehézségei vannak a számlák fizetésével. Az iskolába járó gyerekprosti lány mai szemmel áldozat lenne, akit valamilyen mentális rehabilitációban kell részesíteni, a korabeli rejtett erkölcsi logika alapján viszont egy romlott szereplő, akinek halnia kell. Wally a fő bűnöző nőnek (Joan Collins) némi öncélú kegyetlenkedésből feldugja a pisztolyát. Az alkalmi sokkoló erőszakos jelenetek mellett kicsit elmegy a komédia irányába.

M. Merli & Annarita Grapputo

Sono stato un agente C.I.A. / Covert Action (Romolo Guerrieri, 1978): Lester (David Janssen) egy Görögországban élő nyugdíjas CIA ügynök, aki könyvet ír. Van egy heroinfüggő barátja, Florio (Maurizio Merli), akinél vannak valami terhelő dokumentumok, úgyhogy rossz emberek üldözik őket. Florio meghal, a drogfüggők sem maradhatnak életben egy korabeli olasz filmben. Lestert kényszergyógykezelik egy pszichiátrián, hogy árulja el a dokumentumok helyét, de aztán megszöktetik a jó emberek. Összejön a megözvegyült Florionéval (Corinne Cléry - régóta bírom, úgy érzem, ő is megérdemel egy filmmegtekintési komplecionizmust valamikor). Nem tudom, hogy ezekkel a téli forgatásokkal a téma komorságára akartak-e vizuálisan ráerősíteni, vagy csak máskor kibírhatatlanul meleg van a filmezéshez a mediterrán országokban.

Un poliziotto scomodo / Convoy Busters (Stelvio Massi, 1978): A brutális Olmi felügyelő (Maurizio Merli) egy lány meggyilkolása ügyében nyomoz, és eljut egy nagyhatalmú repülőtéri tisztviselőhöz, aki azért ölte meg a fiával járó lányt, mert az meghallotta, hogy gyémántokat csempészik. Olmit néha megpróbálják megölni, és valamiért senki ki se néz az ablakon, amikor éjszaka, a háza előtt percekig lövöldöz, meg felrobbant egy kocsit. Később tévedésből lelő egy ártatlan éjszakai járókelőt is, jogi következmények nincsenek. Biztos nem lakik senki a környéken, és eltüntette a hullát. Az államügyész egy korrupt szarzsák, és Olmi a felettese tanácsát megfogadva nem száll bele, hanem inkább áthelyezteti magát Rómából egy kisvárosba. Ezzel elkezdődik a film második fele, ami gyakorlatilag külön történet. Megvéd pár bunkótól egy tanárnőt (Olga Karlatos - őt is bírom), úgyhogy összejönnek. Olmi rájön, hogy fegyvercsempész hálózat működik a városban. Túszszedés az iskolában.

(folyt. köv.)