Robot Holocaust (Tim Kincaid, 1987): fájdalmasan gyenge posztapokaliptikus sci-fi kalandfilm: egy csapatnyi hős nekivág, hogy megküzdjön egy robot zsarnokkal, aki egy elrabolt tudóst tart fogva. A rendező előtte (meg utána is) a melegpornó iparban alkotott, és egy-két tudattalanul erre utaló jelenet is része a filmnek, pl. rögtön az elején két alsógatyás férfi birkózó párviadalát kell nézni, vagy amikor a szintén alsógatyás, néma barbár harcos csapdába kerül, és egyik társa megnyugtatja, hogy "mögötted vagyok".

The Alpha Incident (Bill Rebane, 1978): Vonaton szállítanak egy titkos földönkívüli vírust, ami a kíváncsiskodó redneck masiniszta hibájából elszabadul, és pár óra alatt felrobban a feje annak, aki megérint egy fertőzöttet. Miután a vonat megáll, a szállítmányt kísérő, felfegyverzett tudós a vidéki vonatállomást karantén alá helyezi. Minimál költségvetésű, de elég nézhető film.

Silent Madness (Simon Nuchtern, 1984): Tévedésből kiengednek egy őrült gyilkost a pszichiátriáról, aki visszatér korábbi munkahelyére, egy egyetemi kampuszra, hogy ott diáklányokat gyilkoljon. Egy pszichiáter nő ered a nyomába, akinek a kollégái el akarják tussolni a hibát, és a helyi bunkó paraszt seriff nem hisz neki. Mint minden slasher horrornak, ennek is minden pillanata klisé.

Pick-Up (Bernard Hirschenson, 1975): Szürreális film: két dögös, stoppos hippi lányt felvesz a lakóbuszba egy laza fiatalember, akinek az a munkája, hogy időre leszállítsa a buszt a megrendelőnek. Csakhogy eltévednek a floridai mocsárvidéken. Dugnak. Megismerjük életük előzményeit. Az egyik lány vidám, a másik komoly és az őrületig spirituális. Spoiler: a nyomasztóan végződő eseményeket csak behaluzta a bolondabbik lány.

Gini Eastwood, a zenei karrierje jelentősebb volt, mint a filmes

Opposing Force (Eric Karson, 1986): Amerikai tisztek egy csoportja részt vesz egy különleges kiképzésen a Fülöp-szigetek egyik szigetén, ahol az a feladatuk, hogy elkerüljék a fogságba esést, illetve a fogságban ne áruljanak el hadititkot. Gyorsan mind fogságba esik, ahol mindenféle módon próbálják megtörni és egymás ellen kijátszani őket. Az őrült parancsnok különösen rászáll az egyetlen női résztvevőre, meg is erőszakolja, azzal igazolva, hogy ezzel ellenállóbbá válik, ha éles helyzetben is ez történik vele. Szökés, lövöldözés. Közepesen jó.

Silent Running (Douglas Trumbull, 1972): A 70-es évek magas színvonalú, társadalmi üzenettel is bíró sci-fijei közé tartozik. Az emberiség átalakította és beépítette az egész Földet, mindenhol állandó hőmérséklettel és egyformasággal. Az utolsó erdőket a Szaturnusz közelében állomásozó űrhajók üvegházaiban tárolják. Egyszer csak parancs érkezik, hogy robbantsák fel az erdőket, már nincs rájuk szükség, az űrhajókat meg vigyék vissza, mert a kereskedelmi forgalomban hasznosabbak lesznek. Mindenki örül, hogy hazamehet, és közömbös a pusztítás iránt, kivéve a legénység egyetlen tagját, Lowellt (Bruce Dern). Lowell egy természetvédő ökohippi, akit lenyűgöz a növények és állatok szépsége, és inkább megöli a legénység másik három tagját, az őt állandóan ugrató és értetlenül szemlélő, korlátolt alakokat, mint hogy az utolsó erdő is megsemmisüljön. Elhiteti a többi űrhajóval, hogy baleset történt, amiben ő is meghalt, miközben egyedül, csupán a karbantartó robotok társaságában tengeti tovább a napjait. Aztán egyszer csak akarata ellenére megtalálják őt.

Skinned Deep (Gabriel Bartalos, 2004): Horrorparódia. Az utazgató amerikai családnak defektet okoznak egy elhagyatott környéken. Bemennek a közeli házba, ahova meghívja őket a kedvesnek látszó néni, aztán a gyerekei, akik különféle torzszülöttek, megölik őket, kivéve a kamaszlányt, mert szerelmes lesz bele egy túlméretezett agy fejű srác.

La horripilante bestia humana (aka Night of the Bloody Apes, René Cardona, 1969): Mexikói szörnyhorror. Egy doktor a haldokló beteg fiát azzal akarja megmenteni, hogy állatkerti majmokból helyez át belé valami anyagot, amitől az őrült gyilkossá válik, és éjszakai ámokfutásba kezd, mely során csókolózó párokat meg zuhanyozó nőket támad meg.

Satan's Cheerleaders (Greydon Clark, 1977): Négy irritáló pompomlányon (természetesen huszonéves középiskolások) bosszút akar állni a titokban sátánista iskolai takarító, amiért szerinte lenézik őt. Elrabolja őket meg a tornatanárnőjüket, és egy sátánista szekta által lakott környékre viszi, hogy feláldozzák őket. Az egyik lányról kiderül, hogy valami mágikus hatalma is van. Tinikomédia és okkult horror nem túl érdekes mixe.

Torture Dungeon (Andy Milligan, 1970): Középkori történet, kizárólag amatőr helyi lakosokból toborzott szereplőgárdával. Egy gonosz herceg megöleti azokat, akik előtte állnak az uralkodói örökösödési sorrendben. Egy lányt meg arra kényszerít, hogy házasodjon össze és essen teherbe a herceg gyengeelméjű öccsétől. Nagyon pancser film.

Vacanze per un massacro (Fernando Di Leo, 1980): Olasz "terror-film": a stílus lényege, hogy néhány agresszív bunkó vagy szökött bűnöző fogságba ejt pár normálisnak látszó (valójában gyakran álszent) embert, akiket addig terrorizálnak / erőszakolnak / ölnek, amíg meg nem fordul a szerencse. Itt megszökik a börtönből a jóvágású erőszakos bűnöző, és az elrejtett lopott pénzt akarja visszaszerezni egy elszigetelt nyaralóból, ahova annak idején elásta. A nyaralót azóta egy házaspár, és a nő húga birtokolják, akik épp odamennek hétvégézni. A férjnek titkos viszonya van a gonosz, manipulatív, nimfomán sógornővel (Lorraine De Selle). Bőséges cigaretta és fanszőr jelenet.

Joe Dallesandro, Lorraine De Selle

 

 Premobiltelefoniánus gyerekek

Tiempos de Chicago (Julio Diamante, 1969): olasz-spanyol gengszterfilm, 1929-ben játszódik. A vidéki csavargó Frank szemtanúja lesz egy bandák közötti országúti támadásnak, de aztán leszállítja a megmaradt alkoholszállítmányt és a sebesült sofőrt a célhelyre, egy chicagói mulatóba. A mulató tulajdonosa Erik, egy bandavezér, és felveszi Franket a bandába. Frank egyre magasabbra tör, végül átveszi az irányítást, és Erik nőjét is lenyúlja. Erik a többi maffiabandával szövetkezve bosszút áll. Látszik már a fejeken is, hogy mindenki spagettiwesternekből érkezett a szereplőgárdába.

Les seins de glace (Georges Lautner, 1974): François, a jó humorú tévésorozat forgatókönyvíró (Claude Brasseur) megismerkedik a téli nizzai tengerparton Peggyvel (Mireille Darc), aki eleinte elutasító vele, de François addig nyomul rá, amíg Peggy kezdi megkedvelni. Peggy másik udvarlója a gazdag és befolyásos ügyvéd, Marc (Alain Delon). Van még Peggy kertésze, Marc öccse és Marc felesége, és egyre szövevényesebb, hogy ki kibe szerelmes, ki mit hazudik, meg ki a gyilkos.