2015. szeptember 18., péntek

  • Keszthelyen voltam szerepelni, a kastélyban. Ragasztott pornóbajusz, és egyedül én vagyok díszmagyarban. A többiek, úgy hiszem, nem tudták, mi az a steampunk, így értetlenül álltak bizonyos részletek előtt.
  • A zenekari tagokról az jutott eszembe, hogy derrick kommentelő biztos meg tudná szólaltatni bármelyik hangszert, míg nekem az is nehéz kvíz lenne, hogy melyik vonós eszköznek mi a neve. Megkérdeztem a nagybőgőst, hány kilós a cucca, ami annyira váratlanul érte, hogy nem is tudta megsaccolni, és inkább javasolta, hogy emeljem meg, és akkor megtudom. Végül azt mondta, hogy legalább 20, szerintem meg 10-12.
  •  Kempingben 2-3 ágyas házat bérelni nyáron vagy még inkább ilyenkor a hülyének is megéri. Jövőre talán megjátszom, és akkor nem kell az évente esedékes szűk hétvégényi szívességnyaraltatás rengeteg kényelmetlenségéhez alkalmazkodni.
  • Volt egy srác, aki megkérdezte, hogy lehetünk-e közös házban. Nekem mindegy volt, belementem, biztos imponált neki, hogy könyv volt a kezemben. Megkérdeztem, hogy horkol-e. Zavartan bevallotta, hogy igen, de van valami orra ragasztható segédeszköze, amitől nem fog (volt egy harmadik is, aki szintén hozzám akart csatlakozni, és már régebben is eléggé rám tapadt, szóval hárman lettünk). Aztán lassanként rájöttem, hogy ugyanolyan, mint Dzsí*, azaz egy olyan szőrös-pocakos-szemüveges ember, aki annyira görcsösen próbál jó kapcsolatokat létrehozni, hogy emiatt állandóan inadekvát hülyeségeket beszél, és nem tud kibújni a seggemből:
    • azzal kezdi az ismerkedést, hogy sakkozok-e, mert olyan vagyok, mint egy híres sakkozó, akinek nem tudja a nevét
    • amikor a buszon mellette ülve besokallok a locsogásától, becsukom a szemem, egy idő után észreveszi, és biztosít róla, hogy akkor nem is dumál tovább, aztán mégis
    • csobbanni akar velem a Balatonban még éjszaka, többször is ajánlgatja (nem igazán hiszem, hogy buzi, inkább jófejkedni akart mások előtt, hogy milyen bevállalós arc, de egyedül nem mert)
    • talál a szobában pokrócokat, nekem is ad egyet, de gondosan be is takar vele
    • aztán odahozza megmutatni a horkolásgátló orrcsíptető izé dobozát, hogy nézzem meg alaposan, tényleg hozott ilyet
    • másnap épp megyünk a buszhoz, amikor hirtelen feltámadó, túlzott érdeklődéssel megkérdezi, sikerült-e zuhanyozom este (ennél a pontnál kissé ellenségesen megjegyzem, hogy ez milyen fontos neki, mire gyorsan visszakozik)
    • a kelleténél hosszabban beszélget arról, hogy éjszaka sokat forgolódtam**
    • éppen amikor megkérdezem egy furcsa sporteszköz tulajdonosától, hogy mi az, ő felkapja azt, a jócsajok felé fordulva közli a tárgy nevét, de nem reagál rá senki
    • később azt mondja, hogy olyan vagyok, mint a Fekete városból valami szereplő, bár azt megint nem tudja, hogy melyik
    • Σ: nem kétlem, hogy egy jóindulatú ember, de megtanultam már, hogy az effajta határátlépő tapadékonyságot udvarias határozottsággal kell hárítani.
*néhány ismerik, akik ezt olvassák
**új helyen mindig rosszul alszom + nem kaptam levegőt, hiába tömtem a fejembe legalább négyszer is orrspray-t

1 megjegyzés:

  1. Nem véletlenül vannak bőgős vicceink.

    A tapadós karaktert ismerem, energiavámpír fajta. Egyszer lekoptattam egyet, elkezdtem csúnyán bunkón beszólogatni neki. Utána persze mocskolt a hátam mögött, de mennyire hiteles az egy ilyen ember szájából?

    VálaszTörlés