Amikor túl bódult vagyok ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni a bankkártyámat a SZÉP kártyámtól, és az utóbbival akartam fizetni, de az előbbit adtam oda. Amikor kérték a PIN kódot, már éreztem, hogy ez nem lesz jó így, mert ötletem sincs, mi a SZÉP kártya PIN kódja, és erővel leállítottam magam arról, hogy elkezdjek véletlenszerűen próbálkozni. Ha kizárjuk a 0-val kezdődő kódokat, akkor 9000 variáció van, 3 próbálkozással, ami 0,033% eséllyel vált volna be, de az túl kevés. Próbaképpen meg akartam adni a bankkártyáét, hátha esetleg ugyanazt állítottam be mindkettőre. Aztán persze nem jutott eszembe az sem. Nem baj, régebben felírtam egy apró papírdarabra egy másik négyjegyű számot, amit valami egyszerű matematikai csavarral alkottam meg az igazi PIN kódból, hogy ha ellopnák a cetlit a kártyával együtt, ne jöjjenek rá, mi a szabály. De én se jöttem rá. Aztán homályos emlékeim szerint levontam minden számjegyből egyet, és azt gépeltem be, de nem fogadta el. Na jó, készpénz.