• Ma annyira közel kerültem a felmondáshoz, hogy ezt elő is adtam az egyik főnökömnek, és kipakoltam a fiókomat, majd végül inkább sétáltam egyet lent a parkban, és visszamentem dolgozni. Merthogy mi a bajom?
• a munkám szinte lehetetlenül nehéz, így hibák kerülnek bele, emiatt dühösek rám, és kognitív disszonanciát okoz bennem ez, mert a korábbi munkáim során hozzászoktam, hogy kiváló minőségben dolgozom bármilyen területen
• a másik kognitív disszonanciát a bunkó paraszt osztálytársam okozza, akit utál mindenki, mert bunkó paraszt, és én sokkal kedvesebb és okosabb voltam és vagyok nála, és mégis ő a főnököm
• a harmadik kog. disz., hogy hálásnak kéne lennem neki, mégis gyűlölöm
• a negyedik, hogy beleadom magam a munkába, sokat dolgozom ingyen munkaidő után is, mégis egy utolsó szarnak számítok

• Az az utastársam, akit oly perverz módon lefényképeztem (de nem használtam ezt semmi további alantas célra!), a szerelem legintenzívebb gesztusaival mutatkozott együtt egy barkós fickóval. Tudtam, hogy van valakije! Hogy kizárjam őket látóteremből, beletemetkeztem a könyvbe.

• Elutasították az állásjelentkezésemet. Egészen elszoktam ezektől a levelektől.

• Nagyon elfáradtam pszichésen.