Szoktam utazni egy gonosz kis autista gyerekkel, aki sohasem beszél, mosolyog vagy nevet, csak bámul, bedühödik, sír, vagy erőteljesen tapsolni kezd. Utóbbira ha valami játékos kedvű ismerős felnőtt tanította, azt hiszem, már megkeserülte, de a gyereknek biztosítottnak látszik a megélhetése kormányzati tömegrendezvényeken.