Ma véget ért a munkám, és vittem az okosnak nevezett telefont, hogy emlékbe készítsek pár fotót az épületről és a kilátásról, aztán szembesültem vele, hogy ezek nem bírják hetekig egy feltöltéssel, mint a szokásos telefon, úgyhogy végleg lemaradtam róla, hogy felülről fényképezzem a színház előtti érdekes parkot.

• a kollégák búcsúbulit szerveztek a környéki szabadtéri kocsmában, mert igen népszerű vagyok / voltam a körükben
• van egy új srác, akit mindenki utál, mert lusta, flegma, és zavaróan közvetlen, én inkább sajnálom, és kicsit bűntudatom van, amiért bujkáltunk előle, hogy ne kelljen hívni őt is
• az osztálytársamnak annyira jelentéktelen vagyok, hogy köszönés nélkül hazament délután (én azért még írtam neki utána egy rövid elköszönő e-mailt, mert ártana az énképemnek, ha bárkivel is otrombán viselkednék - ez neki egy olyan érzés lehet, mint a vaknak a színek)