Találkoztam a rég nem látott exkolléganővel, aki egyszerre lenyűgöző és sötét személyiség. Miután megbeszéltük, hogy ötször annyit keres, mint én, önsajnálkozásba kezdett az alulfizetettsége miatt, mert bizonyára nagyobb különbségre számított. Gyakran szelfiket készített magáról, de engem vagy kettőnket nem jutott eszébe fényképezni. Szerinte jó érzés velem lenni (az általános férfigyűlölete ismeretében kivételezett helyzetem lehet), ennek ellenére inkább egy statisztának éreztem magam az egyszemélyes showműsorában, és megsajnáltam azt a közös kollégánkat, aki szerelmes lett belé, és azóta is a friend zone-ban pincsikutyáskodik. Amikor már teljesen láthatatlannak tűntem számára, elköszöntem tőle egy melegbárban, ahova nagyon be akart menni. Amúgy a nőket se szereti. Sajnálom, amiért ilyen.