Amikor az osztálytársaimat kivitték a közeli játszótérre, hogy közösen kisdobos esküt tegyenek, meglehetősen örültem, hogy épp beteg vagyok, mert sejtettem, hogy ez valami nagyon kínos és értelmetlen faszság. Persze a tanárok nem feledkeztek meg rólam, úgyhogy még kínosabb módon utólag, egyedül, az osztály előtt kellett esküdöznöm a szocializmusra vagy mire, és valaki még vihogott is közben rajtam (vidám lehetett neki az élet ilyen alacsony ingerküszöbbel). Ezzel az egésszel az volt a probléma, hogy nem kaptam tájékoztatást a jogaimról a tanároktól, hogy egyáltalán választhatok-e az esküdözés és nem esküdözés között. Ha pedig nem választhatok, tehát kényszer alatt esküszöm valamire, annak hogyan lehet bármi értelme?