Jó, hogy ezen is fel tud háborodni valaki:
Ez a cultural appropriation dolog nekem eleve értelmezhetetlen. Azzal senkitől nem veszek el semmit, ha felhasználok valamit abból, ami megtetszik az ő kultúrájából, valójában ez az elismerés jele. Nem valami termék copyrightról van szó, amit valaki kitalált és a piacra visz. Azt sem lehet egyértelműen behatárolni, hogy melyik ember melyik kultúrához tartozik, ahhoz hasonlóan, ahogy a rasszokra sincsenek biometrikus definíciók, a keveredés általi átjárhatóság miatt. A blackface sértés/sértődés meg tartozzon az amerikaiakra, máshol irreleváns probléma, nem kell exportálni, mint a Valentin napot. Az is elég nagy hiba volt. (A képen Mihalik Enikő.)
Az cultural appropriation-e, ha átveszem a cultural appropriation érzékenységet mint sajátosan amerikai kulturális jelenséget?
azért sincs értelme, mert pl a raszta sem kifejezetten csak feketékre jellemző, indiában meg jó ég tudja hol is tőlük teljesen függetlenül honos. meg hol húzzuk meg a határát? kínai tetkóm még lehet, kimonot már nem vehetek fel farsangra? (a kommenten azért nevettem)
VálaszTörlésVolt még tovább is a komment, csak az nem tartozott szorosan a témámhoz:
VálaszTörlés"Seriously Vogue, if you’re going to photoshop something you could at least give her nice long, fat, erect, feminine nipples. I won’t be buying a copy of your magazine this month!"