Induláskor bedugtam a fülem Szundi füldugóval (x), mert úgy jobban tudok olvasni a buszon, illetve a hallásomat is kímélem ezzel, mert nem is gondolnánk, mennyire halláskárosító önmagában a tömegközlekedés. De aztán elfeledkeztem róla, és fel se tűnt, milyen tompán hallom azokat, akikkel szót váltottam, pl. a más esetben betegesen szószátyár könyvesbolti tulajdonossal a Lajos utcában (azt a boltot látnia kell, aki még nem volt ott: a vásárlótérben egy közepesen kövér ember már nem férne el), aki most aránylag hamar elintézett, mert lehet, hogy túl hangosan beszéltem, és halláskárosodottnak hitt. Az is lehet, hogy passzív agresszív bunkónak tűntem, amikor a kelleténél hangosabban köszöntem aztán egy Tesco pénztárosnak, meg egy random embernek a bankban. Aztán egy parkban leültem olvasni, mert volt egy órányi időm a buszig, és levettem a nyakamból egy bogarat, és az aszfalt járdára ejtettem. A bogárral annyira kibabrált* kibaszott az evolúció, hogy nem tudott a hátáról a hasára fordulni, ezért megsajnáltam, és segítettem neki. Egy körbe-körbe görkorcsolyázó helyes tizenéves lány rám nézve ezen mosolygott, és bízom benne, hogy nem gúnyosan. Ahányszor egy parkban leülök, szükségszerűen közel egy játszótérhez, kicsit aggódom rajta, hogy pedofilnak néznek az anyukák, ezért megpróbálok úgy csinálni, mintha biztosan nem lennék az, pl. nempedofil módon elhelyezkedve nempedofil arckifejezést öltök, előveszek egy nempedofil könyvet, és tipikus nempedofilként lapozok benne, végül a lehető legnempedofilabbul távozom.

*a modoros finomkodás rosszabb a trágárságnál!