WarGames (John Badham, 1983): ennek a mozis reklámját még a 80-as években láttam valamelyik magazinban ("Háborús játékok - színes, szinkronizált amerikai film, 16 éven felülieknek! Alkotás, Bástya, Kossuth, Olimpia"), talán az IPM-ben, és azóta vagyok rá kíváncsi. Az atomháborús és a mesterséges intelligencia para közös filmje, ami azóta a Terminator franchise-ban csúcsosodott ki, de már ez sem az első ebből, hanem az talán a Colossus: The Forbin Project (1970) lehetett, vagy ha az automata válaszcsapó rendszert mesterséges intelligenciának tartjuk, akkor a Dr. Strangelove (1964). Egy középiskolás geek az otthoni PC-jével (1983 és internet!) sikeresen belép a hadsereg atomrakétáit irányító, és egyúttal háborús szimulációkat futtató gépébe, és egy III. világháborús szimulációs játékot indít el vele. A hadsereg irányítóközpontjában (Cheyenne-hegy komplexum) meg mindenki azt hiszi, hogy tényleg támadnak a szovjetek, amire válaszcsapást kell adni. Elég jó film amiatt, mert a készítők alaposak voltak a technikai felkészülésben, csak az volt benne túlzás, hogy a gyerek milyen könnyen lóg meg a támaszpontról. Itt tudtam meg, mi az a DEFCON riasztási rendszer.

DEFCON-4 (Paul Donovan, 1985): kanadai sci-fi, vagy inkább canuxploitation; a cím eleve egy baki, mert a háborús állapotot akarták kifejezni vele (DEFCON-1), miközben a 4-es szint aránylag biztonságos. Három űrhajós - két férfi és egy nő - egy atomfegyverekkel ellátott űrbázison szenved már 400 napja, amikor odalent hirtelen nagyjából kiirtja magát az emberiség. Nincs köztük egyetértés abban, hogy leszálljanak-e, tekintve, hogy a bolygó egy radioaktív rohadás lett, aztán 2 hónappal később váratlanul leszáll magától az űrkapszula. Kb. eddig volt jó a film, innentől átcsap egy sablonos 80-as évekbeli posztapokaliptikus akciószemétbe, amiben a barbárrá vált fegyveres gonosztevőket lehetetlen megkülönböztetni más filmek buzibárjainak sztereotip törzsvendégeitől.

Creator (Ivan Passer, 1985): feel-good movie, azaz az a célja, hogy meghatódj tőle és visszakapd az emberiségbe vetett hitedet, amolyan anti-DEFCON. Egy különc professzor (Peter O'Toole) a hobbiprojektjeként a halott felesége klónozásával foglalkozik, maga mellé vesz egy alsóéves egyetemista fiút asszisztensnek, akinek azért nincs itt zárójelben a neve, mert róla nem hallottam még, meg egy nimfomán lányt (Mariel Hemingway), akinek a petesejtjére van szüksége. Van még egy geci professzor, aki ki akarja deríteni, mit művel titokban a másik, meg a fiúnak egy barátnője (Virginia Madsen), aki hirtelen kómába esik.

She yao jing (aka Devil Woman - Felix Villar, 1975): a hetvenes-nyolcvanas évek ázsiai hulladékfilmgyártási központja a Fülöp-szigetek volt, itt készült ez is, hongkongi koprodukcióban. Egy torzszülött lány kígyókkal a fején születik, így rongyba csavart fejjel nő fel. Emellett telepatikusan parancsol a környékbeli kígyóknak. A csőcselék megijed tőle, és megölik a szüleit, ezért bosszút áll. Van még egy kínai kungfu harcos is, az lesz a pasija.

Tombstone (George P. Cosmatos, 1993): nagy költségvetésű, nagyjából igaz történetű western, tele híres színészekkel. Tombstone városában Wyatt Earp (Kurt Russell), a nyugalomba vonult békebíró, és haverja, a TBC-ben szenvedő alkoholista szerencsejátékos Doc Holliday (Val Kilmer) összecsapása egy bűnbandával (Powers Booth, Michael Bienh). Wyatt házas ember létére beleesik egy színésznőbe (Dana Delany), Doc Holliday barátnője pedig egy intelligens magyar kurva, Big Nose Kate, akit a lengyel Joanna Pacula alakít, aki annyira nem nagyorrú, hogy előbb volt modell, mint színésznő. Fun fact: Michael Bienh és Bill Paxton ezekben szerepelt együtt: Terminator, Aliens, Navy Seals, Tombstone.