Voltam glamúrozni plázában, egyúttal a bátyámat elkísérve, aki állítólag még soha nem volt ruhaüzletben. Eddig a decens, irodakompatíbilis ruhákat gyűjtöttem, plusz egy elég kedvelhető Desigual bőrdzsekit, de legközelebb már nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a bohókásabb darabokra is. Volt például egy olyan ing, hogy fekete alapon rengeteg nagyon apró 1-es és 0-ás szám alkotta a mintáját, és alighanem meg is vettem volna, ha mondjuk 25 ezerrel olcsóbb. Amit szándékosan kerülök, az a fekete kabát és a világoskék ing (ezek borzasztó elcsépelt dolgok), és az ízléstelenül harsány márkajelzés: fél négyzetméteres Adidas logó és hasonlók - a nekem szimpatikus megoldás az, ha a prémium minőségű darabon szerényen megbújik a márkajelzés, mert ha valami jó, azt nem kell kiabálással hirdetni.
A nyakkendőket nézni szeretem, de hordani nem, mert ahhoz begombolt felső inggomb kellene, és az fojtogatna meg dörzsölne egész nap.
Alsónadrágból már szinte mindenhol csak száras kapható. Hogy annak mi az előnye, felfogásomon kívül esik. Hasonlóan lehetetlen 100%-os pamut zoknit találni.