Beszéltem egy 63 éves emberrel, aki 2 és fél éve nem tud elhelyezkedni, és az én szakmai minőségemben nem mondhatom el neki, milyen fatális kommunikációs hibák miatt nem akarja senki foglalkoztatni, szakértelemtől függetlenül:

• dagályos, végtelen szövegelés
• túlzott öntömjénezés
• kioktató stílus (amúgy tanár)
• sok ködösítés, nehezen kinyerhető konkrétumokkal
• dühös trágárkodás
• egyes cégekről erőteljes kritika

Ennyi idősen eleve közel lehetetlen munkát kapni, úgyhogy különösen törekedni kéne arra, hogy ne tűnjön lekezelő, sértődött seggfejnek. Mindamellett én szimpatizáltam vele, és kellemetlen nyomot hagyott bennem, hogy nem segíthettem neki, miközben ő továbbra is bízik bennem, de a felettes kollégáimnak beszámolva róla határozottan elutasították, hogy foglalkozzunk vele a továbbiakban.

Ennél lényegesen kellemetlenebb az a nyom, hogy anyámat nem tudom megmenteni sem az alternatív terápiás ostobaságoktól, sem az MLM-es csalásoktól, sem a kormánypropagandától, és bármilyen ez irányú próbálkozásom csak dühös és engem korlátoltnak beállító reakciókat vált ki. Most vett valami szegecsekkel sűrűn kivert gumilapot egyenesen Ukrajnából (kelet = ősi bölcsesség, nyugat = kapzsi gyógyszeripar), aminek célja a fájdalomcsillapítás, és rá kell feküdni vagy egy festőhengerrel a testen görgetni, és le kellene fordítanom neki a használati utasítást, de nem kíváncsi arra a véleményemre, hogy ez legjobb esetben is csak placebo. Elvileg még fertőzésveszélyes is, ha a tűhegyes szegecsek felsértik a bőrt.