Kalandozás a Váci utcában: visszakaptam a pénzt a kabátért, aztán egy közeli kisebb üzletben szereztem másik hasonlót, de kényelmesebbet feleannyiért. A segítőkész - az Y generációs tegeződési kényszertől eltekintve - rokonszenves eladó lányok segítettek dönteni L és XL között (L). A vásárlás előtt még betértem valami Versace márkaboltba is, ahol a nagy belső tér ellenére rajtam kívül egyáltalán nem volt vásárló, az eladó (ez már inkább ilyen X és Ratkó átmenet volt) 2 méterről követett, nehogy elfelejtsek fizetni valamiért. Itt az egy-két cigánystricis giccsen kívül nagyon szép dolgok voltak, és egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy a címkéken az a nagyon hosszú szám a cikkszám-e vagy az ár forintban, aztán lassanként rájöttem, hogy az utóbbi.

Ezen a környéken mászkálva régóta próbálom eljátszani a külföldit, hogy megszólítsanak ezek a megszólító emberek a thai masszázzsal meg a gulyáslevessel, és most aránylag több sikerem volt benne. Az az elméletem, hogy egyrészt kell hozzá egy legalább középkategóriás öltözék, másrészt bizonytalanul, kanyarogva, lassan kell haladni, jobbra-balra-felfelé nézegetve.