2018. május 28., hétfő

  • Említettem nyilvánosan, hogy egy ideje enyhébb szorongást és depressziót diagnosztizálok magamon (abba nem mentem bele, hogy ez tarthat úgy 30-35 éve), és az rosszul esik, hogy egy csoporttárs többször bagatellizálta a problémámat erre válaszul, miszerint én erről semmit sem tudok. Ráadásul mindig olyan szituációban, amikor a szabályok szerint arra én nem tudtam válaszolni neki.
  • Már az egyetem óta mindenki nagyon vicces előadónak tart, és itt is gyakran kell prezentációt tartani, és mindig ezt kapom visszajelzésnek. Szerintem ha szórakoztató vagyok, az nem prezentációs eszköz, hanem csak szorongásoldás. Emellett a többieket jobban megviseli a szereplés, én meg már lassan kezdem élvezni is. Talán a szereplés terápiás hatású rám, néha híres szoktak színészek is emiatt színjátszásba kezdeni.
  • Elkísértem őket kocsmába, ahol paradicsomlevet ittam, mert kitaláltam, hogy én már túlléptem az alkoholfogyasztás mindenfajta vélt jótéteményén január 1. óta, és vettem a kocsmárostól egy kb. 100 éves földgömböt, ami a dekoráció része volt. Félórát bírtam ott, aztán haza.
  • Próbavizsga volt ma, lesz olyan 10-20% körüli eredménye, 60% kéne minimumnak.
  • Rákattantam a könyvekre, napi 100 oldalt olvasok. Már csak ez motivál, meg a gépes AD&D.
  • Az is kétségekkel tölt el, hogy a barátaimat érdeklem-e egyáltalán, mert mindenkinek sokkal fontosabbak a saját sztorijai, mint én.
  • Ez a meleg se zavart régebben, de már igen. Ez azzal függhet össze, hogy a nyári meleget régen a szabadsággal asszociáltam, de felnőttként már semmi köze a kettőnek egymáshoz.
  • Vettem március elején pár ólomfigurát Angliából, állítólag már rég ideküldte, persze lenyúlta valamelyik geci postás. Szerencsére az eladó hiperkorrektnek mutatkozik, hajlandó elküldeni újra a rendelést ingyen.
  • Megkérdeztem a füstösképű giroszost puszta small talkból, melyik országból jöttek, de nem akarta megmondani. Mondjuk ha idegenrendész lennék, ennyivel nem tudott volna megszabadulni tőlem.
  • Ehhez kapcsolódóan talán a girosz is motivál, de még mindig magas lehet a koleszterinem.
  • Sajnálom, hogy a facebookon nincsenek negatív lájkok, mert jól szórakoznék rajta, hány olyat kapnék, ha az amerikai boszorkány csoportba arra a kérdésre, hogy mit jelent a posztoló álma, odaírnám, hogy semmit, az agyi neuronjai véletlen hömpölygése.
  • A facebookról törölnöm kéne magam, túl alávaló cég. Alternatív csetalkalmazásra viszont csak a hasonlóan alávaló Google szolgáltatását ismerem.

1 megjegyzés:

  1. Mindenki szorong, van akin elhatalmasodik és nem akarja/tudja palástolni vagy/és egyszerűbb belemenekülni a betegségtudatba, kezelésbe stb.

    Barátságok sincsenek, alkalmi társulások, egy darabig együtt menetelések majd a keresztútnál elég csúnya szétválások vannak csak, illetve hosszú időn át az egyik fél ún. barát, érzelmi ésvagy anyagikapcsolati -egyéb- kizsigerelése csupán.

    VálaszTörlés