Volt egy rajzszakkörös modell munkám, és ezek a hobbiművész nénik bénábban rajzolnak, mint az egyetemisták, de sokkal barátságosabbak is, nem félnek hozzám szólni, szerintem bírtak engem. Ezzel majdnem annyi pénzt kerestem, mint egy vármegye bérlet ára, úgyhogy meg is vettem belőle.

Aztán a mai randisétán az volt az indoklás ellenem, hogy túl fiatalnak nézek ki magamhoz képest is, így nagy lenne köztünk a kontraszt. Pedig ezen lehet segíteni dohányzással, alvásidő csökkentéssel vagy szoláriummal.

A tegnapi sétás művésznőben éreztem némi nárcizmust (melyik művész nem nárcisztikus legalább szubklinikai szinten?), és nem hiszem, hogy elég érdekesnek tart engem, úgyhogy túl sok reménnyel nem kecsegtet (ez hülye szó?). De azt szerette, hogy jól fejeztem ki magam.