Ma találkoztam először a képzőművész rector emeritussal, aki azon örvendezett, hogy ugye jövök-e máskor is, mert engem jól lehet rajzolni, végre egy ép ember, nem olyan "...", mint itt sokan mások. A diákok külföldi erasmusosok voltak, és az egyik így is Maci Laci testűnek rajzolt, remélem, csak amiatt, mert alsó évfolyamon még béna kicsit.

Aztán plazmaadás (közben spagettiwestern nézés tabletről: Adiós, Sabata - 1970), 100% pamut zokni rendelés átvétel, anyámnak pisztácia. Amíg a plázában iszogattam a plazmához a vizet, láttam a konditermet sóvárogva, de ide mostanában nem veszek bérletet, mert kb. fele ennyibe kerül a régi helyen, csak oda sokat kell utazni.