Éjszaka hirtelen rá kellett keresnem Sanyi bácsira, a nagydarab, öblös hangú csomagkézbesítőre, hogy mi van vele, és sajnos már jó pár éve már nem kézbesít semmit. Az alapján találtam meg a nekrológját, hogy említette, hogy kézilabdázott a müncheni olimpián. Hozzá osztottak be szakközépiskolás koromban, hogy segítsek a karácsonyi megnövekedett csomagforgalomban kézbesíteni a VI. kerületben. Stílusát sokat csiszolhatta a sportolói és postás múlt, pl. valami nőre mondta, hogy "ha száz faszom lenne, se basznám meg", a taxisokat utálta és fillérvadásznak nevezte, a különösen ostoba nőket Lujzának. A postás furgont vezetve gyakran kommentálta hangosan a forgalom többi résztvevőjét. Méretéhez képest igen fürge mozgású volt, főleg, ha tilosban álltunk meg, mert "jön a rendőr és kiveri a faszát". Egy 10-12 éves cigánylányra mondta, akit láttunk a kocsiból, hogy "ez többet baszott, mint te eddig összesen", ami akár igaz is lehetett, vagy ha nem, akkor döntetlen volt akkoriban. De ekkor láttam rajta, hogy elszégyelli magát, mert rájött, hogy én ilyen jól nevelt szűz fiú lehetek. Engem közös munkánk elején azzal tesztelt, hogy beküldött egy lakásba vagy irodába átadni egy csomagot, ahol mindig adtak neki jattot, és érdekelte, hogy odaadom-e neki vagy titokban lenyúlom. Odaadtam, úgyhogy megkedvelt. Az egyetlen, akitől tartott ezen a világon, a felesége volt. Egyszer vett neki egy csokor virágot, és aggodalmasan dünnyögte nekem, hogy nagyon nagy baj lesz, ha ezt elfelejti odaadni neki. Egy hangos, látszólag gyakran dühös, de szórakoztató és tisztességes figura volt, elhiszem, hogy népszerű volt a Fradiban.