Megint nyomogatom a Facebook randi appot, mert jobb kedvem lesz tőle (még egy ideig). Most 4 nő szeret beszélni velem, és nem tudnék választani köztük, mind olyan ölelgetni való. Szerintem valóban poliamór hajlamom van.

Egy 76 éves, gyermektelen néni barátkozni akart velem, és ezen úgy meghatódtam, hogy nekem is milyen jól fog esni, ha majd szomorúan és magányosan ~30 évvel fiatalabbakkal tudok beszélgetni ennyi idősen, hogy visszajelöltem. Kérdeztem tőle udvariasan valamit, válaszolt 2 szóban, aztán kicsit később letörölt.

J., a Fülöp-szigeteki izomnő a barátjának tekint, de közben egyáltalán nem tartja célkitűzésnek, hogy jól érezzem magam a vele való kommunikáció során. Néha majdnem bocsánatot kér, de azért annyira nem alázza meg magát.

Mentem most párszor hajnalban a forgatásra, és a Keleti aluljáró 5 óra körül tele van okádék alakokkal (egyikük agresszíven viselkedett a metró biztonsági őr pocakos öregemberekkel még a felszállásnál), akik nem túl szégyellősen adnak egymás kezébe kicsi, becsomagolt tárgyakat, és rengeteg szétszórt szeméttel, törött üveggel. Miért nincs ott semmi rendőri jelenlét?

Bizonyos fajta farmernadrágokat csak drogos szociopaták vesznek meg. Ez olyan, mint az, hogy van cigány cipő és szoknya is.

Ez a hajnali világ egyébként olyan, mintha én lennék Bill Murray az Idétlen időkigben: minimális eltérésekkel ugyanazok az emberek ugyanazt csinálják ugyanott.